Az előző lyuk-ügyletes kudarcomból tanulva, úgy döntöttem, hogy inkább mindent részletesen megfigyelek.
Elég szomjas voltam, és ahogy az egyik kép felé haladtam, hatalmas palackokat vettem észre rajta. Úgy döntöttem, ez lesz az, amin újra megpróbálkozom a dolgok mögé nézéssel.
Most itt állok a falikép előtt. Selyemből készült, aprólékos kézimunkával, pici öltésekkel, furcsa figurákat ábrázol. Igazán barátságos, simán el tudom képzelni a szobám falán. De miért van rajta ennyi palack?
Minden figura kezében van egy, és egymásnak adogatják. Az alsó sorban állók a palackokon kívül injekciót is adnak egymásnak. Az egyik még sír is. Nekem is fájni szokott.
Felettük terhes nők vonulnak. Indiaiak lehetnek, mert olyan a ruhájuk, mint a szári. A ruha alatt pedig látszik a méhük. Vajon mit akar ez kifejezni?
Ez valami indiai szerelmes történet lesz, mert az ágyon egy pár fekszik madarak közt, és minden olyan idilli.
Vagy mégsem? Ez a férfi betegnek tűnik. Éppen vértáömlesztést kap. Belebetegedett volna a szerelembe?
Bizonyos értelemben igen. Itt egy felirat a kép mellett. Megkérem a szüleimet, hogy olvassák fel nekem. Azt mesélik, hogy a képet olyan nők készítették Indiában, Patnában, akik nagyon szegények és még írni-olvasni sem tudnak. Pont mint én. Ezért képekben fejezik ki magukat. Ez tetszik!
A kép valóban egy történetet mesél el, és tényleg benne van a szerelem. Csakhogyegészen másképpen, mint ahogy én gondoltam. A szereplők osztoznak az injekciós tűkön, és nem használnak óvszert amikor szeretkeznek, ezért megbetegszenek. A kisbabák már az anyaméhben elkaphatják a betegséget, és a vérátömlesztés is elég kockázatos. Összeállt a kép: ez az AIDS terjedéséről szól!
Most már világos, hogy a képet keretező palackok valójában óvszerek, amelyek megvédik a történet szereplőit az AIDS-től. Azért olyan nagyok, mert fontosak!
Örülök, hogy ez a történet képekkel mesél, mert szeretem a képregényeket. Így könnyebben megérthetem, bár magyarázat nélkül sokkal nehezebben menne.
Na, most még szomjasabb vagyok. Iszom valamit, azután jobban körbenézek!
Csók,
Múzeum
|