Kutyaharapást szőrivel! Ami elrontotta, az meggyógyítja!

Nem hagyom, hogy néhány, telitalálatnak nem nevezhető interaktív elem elvegye a kedvem ettől a fantasztikus múzeumtól! Ezért a múzeum által 100%-ban interaktív kiállításként ajánlott Élet a fedélzeten kiállítást választom.

A bejáratnál a hajókapitány fogad, azonnal egy vödröt nyom a kezembe, hogy mint egy rendes matróz, induljak vele a fedélzetre. A fedélzet maga a kiállítás, ami gyakorlatilag egy hatalmas táblás játék. A táblán a mezők sajátosan elhelyezett műtárgyak. A játékbábum a vödröm. Benne egy tablet adja a feladatokat, dob helyettem a dobókockával, vezet témáról témára, mezőről mezőre. A cél a fedélzet mindennapi életének megismerése.

A kiállítási játéktáblán 75 mező szerepel. Csak a dobásaimnak megfelelő mezőre léphetek, így a szerencsémen múlik, hogy milyen tempóban haladok. No meg azon, hogy az adott mezőhöz kapcsolódóan a vödrömben feltett kérdésre mennyi idő alatt és hogyan válaszolok, ugyanis a játék nemcsak gyorsaságra, hanem pontszerzésre is megy. Alepvetően azonban a megismerésért játszom, hiszen a válaszhoz az adott mezőhöz rendelt műtárgyakat alaposan meg kell néznem. Ha mégis tévednék, a vödröm elárulja a helyes választ. A hatalmas játékmező kellemes környezet. A kis vitrinablakok többsége a pultokban rejtőzik, a műtárgyakat megvilágíthatom magamnak, hogy jobban lássam őket.

Több korosztály, egyedül vagy kisebb csoportokban is elvégezheti a fedélzeti munkát. Mellettem egy fiatal pár halad, dinamikus tempóban dobnak és haladnak előre, a vödrüket rá sem teszik a padlón jelölt mezőre, hanem egyenesen a műtárgyhoz viszik, ráteszik a pultra, hogy minél gyorsabban megnézzék és válaszoljanak. Így is beletelik vagy negyed órába, amíg célba jutnak.

A mezőkhöz rendelt tárgycsoportok többsége műtárgy, azonban a játékot meglepő és vicces installációk színesítik. Az egyik mező témája a tengeribetegség, ennek megfelelően a búra alatt egy adag taccsot, azaz műanyag hányást találok. A játék kabalafigurája stílszerűen a patkány, néhány példánnyal az egyik pulton ketrecbe zárt plüssként találkozom.

De nemcsak így! Patkány a legkisebbeknek szóló film főszereplője, valamint patkány a múzeumépület mellett horgonyzó múzeumhajó játékmestere is, aki az interaktivitás karmestereként von be engem a különböző mozgásos és felfedező játékokba.

Míg én remekül szórakozom, szüleim szemmel láthatóan kidőltek. Belezuttyantak a múzeumhajó függőágyaiba, de természetesen nem tudnak kikapcsolni, most is a múzeumról beszélgetnek. Hallgatózom...

"Ez a vödrös interaktív kiállítás szuper volt! A téma és a tevékenység tökéletesen illeszkedett egymáshoz, a műtárgyak érdekesek, az információ befogadható mennyiségű volt, és minden pontosan a játék léptékéhez volt mérve és elhelyezve. Kurátori szempontból ez egy új megközelítés. Mintha itt az interaktivitás és a játékosítás lett volna az elsődleges kurátori szempont. Valaki itt az interaktivitást kurátorkodta. Hiszen a tér berendezését egyértelműen a játéktáblák sajátosságai határozták meg, például az útvonal, a sok felfelé néző vitrin, ami fölé úgy hajol a játékos, mintha egy asztal fölött játszana. Kellemes élmény volt a mértékletesség: az egy mezőhöz tartozó lényegretörő és szemléletes kiállítási anyag, amely engedte érvényesülni a játékosságot: a tágas hajófedélzeten való mozgást, a versengést, és nem utolsó sorban a matróz szerep játékos átélését."

Csók,

Múzeum