A Születés kiállítás rendezése aktív periódusába érkezett: készül a szórólap, a plakát, a meghívó és írom a tablókat a kiállításhoz. Ennek eredményeként most a blogot is meg tudom tölteni tartalommal, hiszen végre rászántam magam az írásra.

A kiállítás első részben a várandósságról szól. A hagyományos kultúrákban a gyermekáldás a mindennapi élet része volt. Már a házasságkötéskor igyekeztek mágikus úton biztosítani az ifjú pár gyermekáldását: például a templomból kijövő pár nyakába búzát szórtak, az ifjú pár lakodalmi asztalára rozmaringos almát tettek.  Az elsőszülött gyermeket nagy örömmel fogadták, a negyedik, ötödik gyermek azonban már komoly megterhelést jelentett a családnak. A szegénység, valamint a 20. század elején, főleg református vidékeken elterjedt „egykézés” veszélyes cselekedetekre kényszerítette a fiatalasszonyokat, lányokat. A gyermeket akaró asszonyok sokat imádkoztak Szűz Máriához és Szent Annához gyermekáldás reményében. Böjtöket tartottak, búcsúba zarándokoltak, Istennek tetsző életet éltek.

A várandós asszonyt családja nemigen óvta: ha fizikailag lehetséges volt, egészen az utolsó időkig dolgoztak a nők. Az állapotos asszony babonás félelemmel óvta magzatát, rengeteg szabályt kellett betartania az egészséges újszülött reményében. A Somló környékén úgy tartották, hogy a nyulat ne bámulja meg a várandós, mert nyúlszájú lesz a gyermeke. A hiedelmek, szokások másik nagy csoportja az anya áldott állapotának a gazdaság egészére való átvitelét szolgálja. Európa szerte ismert termékenységvarázslás, hogy várandós asszonnyal gyümölcsfát rázatnak, a bő termés reményében.

De, hogy mindez hogy jelenhet meg egy kiállításban? Hamarosan kiderül.

Kedves Olvasó, ha van várandós fényképed, küldd el nekem a szuleteskiallitas@gmail.com címre. Köszönöm! Írtó kevés fotóm van eddig, s nagyon közeleg a megnyitó!