Sportos lányok, kártyával

Mi a köze egymáshoz a baseballnak, a dohányzásnak és a nők egyenjogúságának? Bár első hallásra talán semmi, a Metropolitan sportkártya-kiállítása bebizonyítja, hogy mégis.

Hermann Veronika

2013-02-01 09:00

Az amerikai gyerekek mai napig kedvelt időtöltése a baseballkártyák vagy egyéb sportkártyák (kosárlabda-, jégkorong-, futball-) gyűjtése. A kártya maga egy adott játékost ábrázol, kiegészítve a róla szóló információkkal – életrajzi adatokkal és érdekes statisztikákkal. A Metropolitan sokat sejtető A Sport for Every Girl című tárlata ezekhez az igen népszerű baseballkártyákhoz hasonló sportkártyákat mutat be a 19. és a 20. század fordulójáról. A kiállított kártyák érdekessége – muzeális értékükön túl –, hogy mindegyiken sportoló lányok láthatók, ami a 20. század elején még ritkaságnak, szinte kuriózumnak számított. A kártyák a világ egyik leghíresebb és legnagyobb gyűjteményével rendelkező Jefferson R. Burdick kollekciójából származnak, aki 1963-as halála előtt összes kártyáját a Metropolitan Museum of Artnak adományozta. A sportkártyák, különösen pedig a baseballkártyák ugyanis nemcsak eleve hirdetési és propagandacélból keletkeztek, de a 20. században elképesztő üzletág is épült köréjük. Ahogyan – nem függetlenül a rádió-, majd televízióközvetítések elterjedésétől – a különböző sportok egyre népszerűbbé váltak, úgy emelkedett a különleges kártyák presztízse, s már nem csupán a gyerekek cserélgetik őket az iskolai szünetben, hanem a felnőttek is komoly kereskedelmet folytatnak velük. Egy-egy ritka, régi vagy dedikált példány akár több tízezer dollárt is érhet. A mai szabályozás mellett szinte elképzelhetetlen, de a 20. század elején a sportkártyákat elsősorban a dohánygyárak terjesztették, a termékük mellé mintegy ajándékba adták, ezzel is növelve presztízsüket és népszerűségüket. A cigarettát korábban is előszeretettel adták el híres színészek, politikusok vagy vicces állatok képével, a sportkártyák terjesztése a bevétel növelésének céljából tehát teljesen logikus lépés volt. Az első dohánycég, amelyik sportolók nyomtatott képével próbálta vonzóbbá tenni termékét, a virginiai Allen & Ginter volt. 1887-es The World Champion című sorozatuk olyan népszerűségre tett szert, hogy szinte azonnal újranyomást kellett kérniük. Külön érdekesség, hogy az Allen & Ginter az 1880-as évektől kezdve elsőként alkalmazott női munkásokat is.

Adott tehát egy sportszerető nemzet, egy csomó, lobbira és bevételre éhes dohánygyár és a fejlődő technológia, amely lehetővé tette a nyomtatást és a gyors sokszorosítást. A siker így is jelentős volt, valami azonban még hiányzott. Ekkor jelentek meg a sportoló nőket ábrázoló kártyák, amelyek azonnal felkavarták a közvéleményt. A sportos lányok képe nemcsak életképesnek, hanem kifejezetten jövedelmezőnek bizonyult: gyors ütemben fogytak a velük eladott cigaretták. Míg manapság beláthatatlan mennyiségű anyagot találunk a testmozgás fontosságáról, illetve a nők és a sport kapcsolatáról, sőt a sport normatívvá vált, ez nem volt mindig így. Noha a különböző szabadtéri sportokat, mint a csónakázás, lovaglás, biciklizés vagy a tenisz, lányok is űzték, de kizárólag szabadidős tevékenységként. Az, hogy profi sportolók legyenek, akik baseballt, kosárlabdát vagy futballt játszanak, elképzelhetetlen volt. Oly sok mindenhez hasonlóan azonban a 20. század elején ez is kezdett megváltozni. A kártyákon természetesen nem valódi sportolók, hanem modellek voltak láthatók, ez azonban mit sem rontott az életre keltett képen. A hatást mutatja, hogy míg a legkorábbi kártyákon a modellek, az 1970-es években népszerű NDK pornókártyák bizarr elődeiként, inkább hasonlítottak örömlányokhoz, mint valódi sportolókhoz, ez egészen gyorsan átalakult. Itt elérkeztünk az egyik legfontosabb tanulsághoz: a lányokat ábrázoló sportkártyák megjelenéséhez ugyanis elengedhetetlen volt a társadalmi kontextus, amely lehetővé tette ezt. A szüfrazsettmozgalmak után egyre többen és egyre bátrabban álltak ki a női egyenjogúság mellett, ezzel párhuzamosan pedig a nőkről kialakult kép is változni kezdett. Az 1920-as évekre a sport egyenesen elvárás lett, és megjelent az évtized egyik legmarkánsabb nőideálja, a vékony testalkatú, fiús, bubifrizurás, rövid ruhában járó nő, aki a sportolásban ugyanúgy élvezetét leli, mint a koktélozásban. A magyar származású fényképész, Martin Munkácsi az 1920-as években több meghatározó fotósorozatot készített sportoló lányokról, elsősorban az amerikai Vogue magazin számára. Míg az, hogy egy félmeztelen nővel mindent el lehet adni, sajnos a mai napig érvényes közhely, a cigarettásdobozokon terjesztett sportkártyák nemcsak ezt igazolják. A sport azóta, legalábbis elvileg, az egyik legdemokratikusabb tevékenységgé vált. A Met kiállításán egyszerre jelenik meg a gyűjtőszenvedély, a dohánylobbi, valamint a 20. század elejének mára elavult marketingstratégiái, ugyanakkor egy társadalmi változás katalizátora is: a sport ugyanis sok lány számára a szabadság ígéretévé vált.