©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Időgép a peronon

Az Élet Menete Alapítvány a vasútállomásról vasútállomásra gördülő mobil kiállítás kilencedik születésnapját vasárnap ünnepelte.

Február 18-án Gyömrő vasútállomásán veszi kezdetét a Holocaust vagonkiállítás országjáró útja – hangzott el azon a rendezvényen, melyen a most kilenc éves kiállítás múltját tekintette át Novák Ilona múzeumpedagógus, a tárlat létrehozója és az azt működtető Az Élet Menete Alapítvány önkéntese. A múltidézésen kívül szó esett a tárlat jelenéről és azokról az állomásokról, ahová ebben az évben biztosan el fog jutni az ingyenesen megtekinthető egykori marhavagon.

– Az 1944-es deportálás és a vészkorszak tragikus kellékében berendezett kiállítás olyan, mint egy időgép, ahová ha beszáll a látogató, megkísérti mindaz a rettegés és félelem, amit annak idején többszázezer honfitársunknak kellett átélnie – mondta Novák Ilona. Az alig 30 négyzetméter alapterületű kiállítás ötlete még 2004-ben született meg, s csakhamar el is kezdődött a megvalósítás tisztán civil kezdeményezésként, önkéntesek bevonásával. A marhavagont 2005-ben sikerült a MÁV-tól megszerezni. A rendelkezésre álló adatok alapján ezt a kocsit nem, de a gettók kiürítésekor ilyen és hasonló típusokat használt az akkori vasút. 2004-ben még akadt a vasút kötelékében olyan szerelvény, amit biztosan használtak az Auschwitz felé tartó transzportoknál, de az olyan rossz állapotban volt, hogy már nem lehetett volna az önkéntesek segítségével felújítani, és már a műszaki szabályoknak sem felelt meg. A kezdeményezésnek egyre több támogatója akadt. Kezdetben a Magyar Vasúttörténeti Park, majd a Technical Services Hungaria, Miskolci Járműjavító Kft. vállalta fel, hogy a téli időszakokban náluk pihenjen, illetve a szükséges javításokon ott essen át a mozgó kiállítás.

 

– Öt vendégkönyv telt meg a kilenc év alatt, és eddig csaknem 100 ezer regisztrált látogató tekintette meg a vagont. A vendégkönyvek beírásai hol megrázóak, hol felháborítóak, de nagyságrendileg több a pozitív beírás és élmény – összegezte Novák Ilona. A borzalmak mai átélésről tanúskodnak az olyan beírások, mint egy debreceni diáklányé, aki így fogalmazott: „Amikor kijöttem a vagonból, mintha a pokolból jöttem volna vissza”. Jól tükrözi mindez, hogy a tervezői szándék szerint ez a kiállítás egy felkiáltó jel, mely arra ösztönöz, hogy az itt átéltek alapján tovább gondolkodjon a látogató, kérdéseket fogalmazzon meg és próbáljon válaszokat találni. Ennek megfelelően a kiállítás minimalista, szándékosan kevés tárgyat, képet tartalmaz.

 

Az átélést segíti, hogy egy-egy állomáshelyen túlélők is csatlakoznak és mesélnek személyes élményeikről, és arról, mindez hogyan változtatta meg az életüket, gondolkodásukat. Az egyik ilyen kiemelkedő forrásközlő, a néhány éve elhunyt debreceni Schwarcz Sándor volt. Az egykori hivatásos focista története ihlette Fábri Zoltán Két félidő a pokolban című filmjét, ugyanis Schwarcz Sándor egyike volt azoknak, akiket Auschwitzban kijelöltek az őrök-rabok mérkőzésre. Túlélve a borzalmakat Schwarcz Sándor mindenkit arra tanított, hogy nem szabad gyűlölködni.

 

A kiállítás az utca emberének készült. A rendezői koncepció szerint az önkéntesek bevonása, a díjmentes látogathatóság és az, hogy kiállítás helybe megy egy-egy adott településre mind azt szolgálja, hogy a hátrányos helyzetű térségekbe is eljusson a vagon ismeretanyaga, hiszen sok elmaradott térségben még az adott település múzeumának látogatása is komoly anyagi terhet ró arra a célcsoportra, amelynek a tárlat készült. Novák Ilona szerint az elmúlt években egyre többet tudnak a fiatalok és a felnőttek a holocaustról, ám ez kilenc évvel ezelőtt még nem volt ennyire egyértelmű. Mint mondja, a vagon elé kihelyezett kakastollas csendőr bábu olykor hangos értetlenséget vált ki, hiszen a köznapi tudatba még mindig nem ivódott bele, hogy a megkülönböztetésért, a gettókért és a transzportok elindításáért nem a náci német hadsereg, hanem az akkori magyar állam és fegyveres szervei voltak a felelősök, a németek Kassánál vették át a szerelvényeket és vitték tovább a megsemmisítő táborok felé.

 

Novák Ilona szerint a kiállítás társadalmi fogadtatása alapvetően pozitív. Előfordult, hogy valaki próbált vitatkozni, de aztán a tények megismerésével az álláspont sokaknál változott. Gyakran a gyerekcsoportok részéről érkezett ellenvélemény, de volt már arra is példa, hogy a diákok saját tanárukra szóltak rá, ne zavarja őket. Voltak települések, ahol az egyházi és iskolai vezetők elzárkóztak, de túlnyomórészt inkább nyitottsággal és támogatással találkoztunk. Néhány helyszínen rongálások, firkálások is előfordultak, ilyen esetben mindig akadt önzetlen segítő, aki ezeket akár saját költségén is helyrehozta. A vagon valódi indikátor szerepet tölt be, megmutatja, hogy egy adott településen hogyan éreznek és hogyan gondolkodnak az ott lakók.

 

Irány Kassa

- A vagon az országhatárt eddig kétszer lépte át, már Vágsellyén és Pozsonyban is látható volt. Ebben az évben májusban Kassára is eljut. Hármas aktualitása van ennek a helyszínnek. Egyrészről Csatáry László egykori kassai gettóparancsnok folyamatban lévő ügye miatt, másrészt szimbolikus helyszín, hiszen Kassán adták át a magyar hatóságok a transzportokat a náci német állam képviselőinek. Harmadrészt pedig ebben az évben Kassa viseli az Európa Kulturális Fővárosa címet – mondta el Novák Ilona. A vagonkiállítás egyébként ebben az évben megújul, Karsai László történész útmutatásai alapján frissítjük fel a tárlat képanyagát, sőt új feliratok is kerülnek a kiállítótérbe. Így szakmailag is pontosabb, naprakészebb lesz az anyag a legújabb kutatási eredményeket figyelembe véve, másrészt színesebbé válik és határozottabb állásfoglalásra fogja késztetni a látogatót – tette hozzá a vagonkiállítást létrehozó múzeumpedagógus.