Kincseskamra az együttélés jegyében
ISZLÁM
Az Iparművészeti Múzeum gazdag iszlámgyűjteményének ajtaja résnyire kinyílt egy kiállítás jegyében.
| Sándor Anna |
2013-07-13 08:00 |
2013. július 8-án új állandó kiállítás nyílt az Iparművészeti Múzeum második emeleti kupolatermében. Az elhelyezés ideiglenes, az épület felújítását követően közel hatszoros alapterületen, jelentősen kibővülve nyitják meg újra. A kiállítást Pásztor Emese, a múzeum textilosztályának vezetője rendezte, szakértőként Szántó Iván művészettörténész működött közre.
A Kelet ígérete
Takács Imre, a múzeum igazgatója a sajtótájékoztatón a kiállítás jelenlegi felépítését „ígéretkiállításként” jellemezte, régi óhaja ugyanis a múzeumnak, hogy áttekintse azokat a lehetőségeket, amelyekből az „új” Iparművészeti Múzeum felépülhet. Iszlám műtárgyakból pedig nincs hiány, a múzeum majdnem 3 ezer darabos gyűjteménnyel rendelkezik, melyek a 8–9. századtól egészen a 19. századik datálhatók. A jelenlegi 200 négyzetméteres, körülbelül 80 műtárgyat bemutató „keresztmetszet-kiállítást” az új épületben egy 1200 négyzetméteres, újonnan kialakított „Iszlámszárny” váltja majd föl. Takács Imre úgy véli, hogy az új budapesti „Iszlámmúzeum” az európai régészeti leletanyag kiegészítése lehet, hiszen a múzeum jelentős és ritka darabokkal rendelkezik az udvari kultúra, az oszmán-török birodalom iparművészete és a szőnyegművészet terén.
Kincsek a vitrinből
Szántó Iván mindezt kiegészítette azzal, hogy a kiállítás felépítése során a rendezőelvet a műfajok, tárgyak és régiók adták. A kiállítás kisebb tárgyainál lehetséges volt a kronológiai és tematikai egyezések bemutatása, így ezek külön vitrinekben tekinthetők meg. A 13. századból származó csempetöredékek érdekessége, hogy az Iparművészeti Múzeum mellett a párizsi Musée des Arts Décoratifs-ban, a kairói Iszlám Művészeti Múzeumban és a San Simeon-i Hearst-gyűjteményben is található belőlük egy-egy darab. A középkori iszlám fémművesség a technikák változatosságának széles skálájával tűnik ki. Szántó Iván kiemelte egy 12. századi kancsó jelentőségét, amely egy régészeti feltáráson került elő, és Fehérvári Géza régészprofesszor ajándékaként került a múzeum tulajdonába.
Textilek Marokkótól Indiáig
 |
Szafavida falkárpit, 16. század
Fotó: IMM
|
Marokkó, az iszlám művészet fontos, de ritkán méltatott központja is helyet kapott a kiállításon. Három textilt tekinthetünk meg a 19. századból, amelyek a berber művészet expresszív, absztrakt stílusából adnak ízelítőt. Mogul-India muszlim lakosai szintén pompás textileket hagytak az utókorra, a kiállításon 17. századi szőnyegek és három, 19. századi női viselet kapott helyet. A nyugat-indiai muszlimok viseletének különlegessége, hogy a mai napig tartó hagyomány részei. Egy igazi különlegesség is található a kiállításon: egy nagyméretű perzsa kárpit az Esterházy-kincstárból, amely az egyetlen, múzeumban kiállított figurális kárpit a Szafavida-korból. Ezen textíliák kiválóan példázzák az iszlám művészet olvasztótégely jellegét, amely az országonkénti saját hagyományokat is magába fogadta, azonban a vallás mindenhol közös nevezőként szolgált.
Törökösdi magyar módra
|
Gyermekmente török szövetből, 16. század
Fotó: IMM
|
A kiállítás anyagának körülbelül a felét az Oszmán Birodalom területéről a 16–17. században, főként kereskedelem és ajándékozás révén Magyarországra került tárgyak adják. Az erdélyi szőnyegminta vagy a magyar ízlés szerint készült asztalterítő ékes bizonyítéka a török kultúra beolvadásának a korabeli magyar társadalomba. Ezen folyamat legérdekesebb példái a kaftánok vagy más török szövetek magyar viseletté alakítása. A kiállításon megtekinthetünk egy gyermekmentét az Esterházy-kincstárból, amelyet több, drága szövettöredékből készítettek vagy egy szintén török szövet alapanyagú miseruhát. Az izniki kerámia virágmotívumai sem hagyták hidegen őseinket: a gránátalma, a tulipán motívumai beleolvadtak a korabeli úri hímzésbe. A kiállítás utolsó vitrinje jelzésértékű: a második világháború során bombatámadást kapott Esterházy-kincstár restaurált tárgyait tartalmazza, és a múzeum azon elképzeléseit tükrözi, hogy a közeljövőben minél többet restauráltasson közülük.
Aktuális múltidézés?
A téma aktualitását jelzi, hogy az utóbbi években több iszlám múzeum nyitotta meg a kapuit: a Katari Iszlám Múzeum 2008 óta várja a látogatókat, a Louvre pedig 2012-ben gazdagodott iszlámrészleggel. A nagy kérdés természetesen az, hogy a múzeum felújítása után az új épületszárny mennyire lesz dialógusképes ezekkel és a hasonló külföldi kiállításokkal, illetve hogy mi lesz az a plusz, amiért érdemes lesz az iszlám művészetért Budapestre jönni. A mostani kiállításkoncepció meglehetősen kincseskamra jellegű, ráadásul a tárgyakról az informális adatokon túl nem sokat tudunk meg. Kifejezetten érdekes a török–magyar kultúra egymásra hatásának bemutatása, hiszen ezen témakör kiemelésével az új „Iszlámszárny”egyedi színfoltja lehetne az iszlám múzeumoknak. A két kultúra összefonódásának aktuális üzenete is lehet, mivel a bemutatott tárgyak nem a különbözőségeket hangsúlyozzák, hanem az együttélést, ha úgy tetszik, a multikulturalitást példázzák. A jelenlegi elképzelések szerint a múzeum rekonstrukciója jövő tavasszal elkezdődhet, az engedélyeztetési eljárás már folyamatban van. A teljes felújítás 24 hónap alatt lesz lebonyolítható.
