Magánmitológia képekbe öntve
KIÁLLÍTÁS
Magányos, női és zsidó gyökerekből táplálkozó pálya a maga teljességében: Ország Lili falai a MODEM-ben.
| Farkas Zsófia – Vágó Mercédesz |
2013-10-23 08:34 |
 |
|
Ország Lili, MNG Adattár
|
„Drága Jancsi,
azt hiszem még sohasem voltam olyan büszke semmire, mint arra, hogy nekem ajánlottad versedet.” E sorokat Ország Lili írta Pilinszky Jánosnak, akihez szoros barátság fűzte, és aki az Élet és Irodalom 1972. október 28-i számában megjelent „Így teltek napjaink” című versét a festőművésznek ajánlotta. Az egyébként zárkózott életviteléről híres, szinte mániákusan dolgozó művésznő már gyermekkorában céltudatosan a festői pályára készült. 1942-ből származik az első fotó, amely a rajzoló, festő Ország Lilit ábrázolja az ungvári családi ház verandáján. Tizenhat évesen már elmélyülten dolgozott, állva, a papírt egy táblán egyik kezével vízszintesen tartva. Az édesanyja nem örült lánya művészi ambícióinak, egyedül anyai nagymamája – aki gyakorlatilag egyedül nevelte Ország Lilit – támogatta korán megmutatkozó képzőművészeti tehetségét. Az 1938. novemberi bécsi döntéssel Magyarország visszakapta a Kárpátalja nyugati felén fekvő magyar lakta területeket is, és rákövetkező tavasszal, Kárpátalja megszállása után az érvényben lévő zsidótörvényeket azonnal kiterjesztették az ott élő zsidókra is. Ez természetesen érvényes volt az Ungváron élő népes zsidó közösségre, így Ország Lili családjára is. Nem tudni biztosan, mit történt a festőnővel, mielőtt sikerült hamis papírokkal Budapestre szökniük. Egyes források szerint az édesapjuk segített a családnak a fővárosba jutni, kapcsolatai révén, egy másik verzió szerint viszont az édesanyja feszítette fel az Auschwitz felé tartó vonat alját, kilökte Ország Lilit és maga is kiugrott. Mindenesetre Ország Lili, öccse, édesanyja és nagymamája Budapesten vészelték át a háború további részét.
 |
 |
|
Keleti ikonosztáz, 1968
olaj, vörösrézlemez, kollázs Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Vasilescu-gyűjtemény, Győr |
Labirintus oransfigurával LIX ,1974
olaj, farostBudapesti Történeti Múzeum, Fővárosi Képtár |
A háború után Ország Lilit felvették a Képzőművészeti Főiskolára, Szőnyi István osztályába. Csendes, visszahúzódó növendékként emlékeznek rá volt évfolyamtársai, aki bár osztályfőnökével jó viszonyt ápolt, mégis inkább a szürrealista albumokat bújta. Igazi mesterének Bálint Endrét tekintette, akivel később, hivatalos munkahelyén, a budapesti Bábszínházban kötött életre szóló barátságot, és aki által találkozhatott az 1945-49 között, a betiltásig működő Európai Iskola művészcsoport szereplőivel, szellemiségével. 1968-ban első budapesti kiállítását Bálint Endre nyitotta meg. A fontos eseményre a korabeli amatőr fekete-fehér fotók tanúsága szerint rengetegen voltak kíváncsiak: tiltott és tűrt kategóriába sorolt festők, írók, építészek, filozófusok, néhány gyűjtő, művészettörténész és sok-sok fiatal a lázadó nemzedékből. Akkor már lehetett tudni – utalt rá a Körkörös romok megnyitóján monográfiaírója, S. Nagy Katalin –, hogy az amúgy középszerű, szürke hatvanas évekből világítótoronyként emelkednek ki a korszak emblematikus művészei: Pilinszky János költő, Kurtág György zeneszerző és Ország Lili festő.
Egyedülálló, titokzatos életmű
Ország Lili életműve – különös magánmitológiájával – egyedülálló a huszadik századi magyar képzőművészetben. Már a korai – a francia szürrealizmus és a metafizikus festészet hatását magán viselő – korszak képein megjelenik a fal mint alapmotívum, illetve feltűnnek a fal előtti, kiüresedett térben kővé dermedt, cselekvésképtelen figurák. A korai korszak műveit azért is tekinthetjük figyelemre méltónak, mert ugyan akadnak a huszadik századi magyar művészetben részben szürrealista elemekkel dolgozó művészek (például Ámos Imre, Farkas István, Vajda Lajos), de a klasszikus szürrealizmushoz szorosan kötődő művekkel csak Ország Lilinél találkozhatunk.
 |
|
Kislány fal előtt, 1955
olaj, vászon Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Vasilescu-gyűjtemény, Győr |
A korai korszakot egy tudatos képépítési folyamat követi. Az alapmotívumok azonban nem változnak, inkább egyfajta kerek láncolatként lebomlanak, hogy azután más formában épüljenek újjá. Művein szinte régészeti módszerekkel tárhatók fel a szimbólumok és az ismétlődő motívumok jelentésrétegei. Ország Lili – már-már önmaga archeológusaként – vall a folyamatról, amelyben a saját szorongásait is szimbolizáló falak ledőlnek. A munkáin megjelenő motívumokat külföldi utazásai során megérzésszerűen kereste, a múltban, a történelemben, az ősi kultúrákban. Fontosabb gyűjtőhelyszínei: a prágai zsidó temető, a bulgáriai ikonok, Nápoly, Pompei, Jeruzsálem, India. Az elpusztult ősi városokban, azok megmaradt emlékei közt úgy érezte, valaha járt már ezeken a helyeken.
Az életmű végén – akár egy logikai játék utolsó eleme – készült el fő műve, a 48 részes labirintussorozat, amelyen 1973-tól 1978-ban bekövetkezett haláláig dolgozott. Itt kezdte nyomódúcként használni a nyomtatott áramkört, melynek városalaprajzként és labirintusként is értelmezhető mintázatát a huszadik század lenyomatának, jelképének tartotta. Az áramkörmotívum megtalálása, a múltbéli történetek feldolgozása, illetve az egymásra záruló falak az életmű betetőzését és végét is jelentették. A labirintusmotívumra és a labirintushoz kötődő mítoszokra (Ikarosz, Ariadné fonala, Szfinx) ugyanolyan szimbólumként tekintett, ugyanúgy azonosult velük, mint korábban a téglafallal vagy az ősi városokkal.
Körkörös romok
Ország Lili életműve tehát több, jól elkülönülő korszakból áll, mégis teljesen koherens egységet képez. E hármas tagoltságnak megfelelően épül fel a tárlat is. Bár ez nem életmű-kiállítás, mégis cél volt, hogy a művésznő valamennyi korszakának fontosabb munkáit bemutassa. A tárlaton a főbb korszakok fontosabb munkáin túl a képépítési folyamatot jól megvilágító kollázsok is szerepelnek, illetve olyan főművek, mint a korai korszakból a Kislány a fal előtt, a Szorongás, vagy a Cipők, a hatvanas évek munkáiból pedig a Rekviem hét táblán, az Elpusztult emberek és városok emlékére vagy a Románkori Krisztus. A kiállítás külön termet szentel a labirintussorozat tizenhat darabjának. A tárlaton Ország Lili 88 alkotása látható: 68 olajfestmény, és 20 kollázs. A kronológiai sorrend mellett a koncepcióhoz tartozott az is, hogy a korai korszak szürrealista falai – az elemeire bomló fal – az ebből felépülő saját fal, valamint a labirintusos képek bezáródó falainak hármas egysége – jól láthatóvá váljon.
 |
|
Írások a falon, 1968
olaj, papír, Antal−Lusztig-gyűjtemény, Debrecen |
Kiállítás több mint 30 év után
Több mint három évtized telt el az utolsó ténylegesen nagyszabású Ország Lili tárlat óta. Természetesen más lett a bennünket körbevevő művészeti közeg, ám ez a furcsa szókapcsolat: klasszikus modernség éppen azt jelenti, hogy vannak olyan életművek, amelyek folyamatosan újrafelfedezésért kiáltanak, állandó orientációs pontokat jelentenek a változásban. A MODEM a korábbi nagy sikerű Aba-Novák Vilmos tárlat és a tavalyi Kondor Béla kiállítás után folytatja ezt a klasszikus modern alkotókat bemutató sorozatát Ország Lili műveivel. A legjelentősebb magyar köz- és magánygyűjteményekből érkezett alkotások különleges élményt nyújtanak, miközben átfogó képet adnak erről a kiemelkedő és titokzatos életműről. Végigtekintve a tárlaton mindenki kiválaszthat magának egy-egy igazán kedvére való alkotást, amely segít végiggondolni saját falainkat és korlátainkat, és elgondolkodhatunk arról, hogy mit is jelent az életünkben a határ, a tér, a város. Hogy mit jelent a következetes festői nyelv és gondolkodásmód. Nézd meg videónkat!
Ország Lili falai
Debrecen, MODEM
2013. augusztus 18. – 2014. január 19.
