Angyalképű hipsterek

KIÁLLÍTÁS

Nem kiállításra, hanem egyenesen egy dzsungelbe invitál Jean-Jacques Lebel kurátor a Ludwig Múzeum Allen Ginsberget és a beat-nemzedéket megidéző bemutatóján.

Cikk küldése

e-mail:

A beatnikek művészete nehezen tagolható műfajokra, ebből kiindulva a bemutató sem törekszik erre; a Ludwigban valóban egy dús, sűrű, harsány, az érzékeket egyszerre megtámadó élménytömegbe ütközik a látogató.

Ginsberg és művésztársai a szó hagyományos értelmében nem hoztak létre képzőművészeti alkotásokat. Írók és költők voltak, akik jobbára olvasásra szánt vagy hangzó szövegeket produkáltak, mellette fotóztak, nyilatkoztak, előadásokat és performanszokat tartottak; egyszóval meglehetősen zajosan éltek. Hogy most miért itt, a Ludwig Múzeumban látjuk az őket megidéző kiállítást, az mégsem kérdés. Lebel, aki maga is pályatárs, sőt a beat-nemzedék legendás figuráihoz közel álló, velük tartó, megmozdulásaikban részt vevő – és életművüket feldolgozó, illetve franciára fordító – művész, a happeningre építve fogalmazta meg a kiállítást. Az ő dzsungele az emlékezés-technika egymásra vetített rétegeiből táplálkozik, és ennek tökéletes vizuális megjelenítője a mennyezetről lógó óriási kivetítők őserdeje. A néző tehát maga is része az itt megszülető happeningnek, hiszen a vásznak előtt eltöltött idő, a filmrészletek, vetített képek, hangbejátszások, lassan futó képek vagy egy-egy monitoron tetszés szerint választható videofelvételek mindenkiből más és más koreográfiát hívnak elő. Mindezek összessége térben és időben sajátos kompozíciót szül, a látvány és a nézők mozgása, reagálása együtt szólaltatja meg a beat-korszak késői visszhangját.

A kiállításnak nincs eleje és vége, nem jelzi nyíl a padlón a javasolt haladási irányt, minden efféle didaktikus terelő gesztus idegen lenne az anyag szellemiségétől. Nincs kell, csak lehet. Így aztán a nézők föl-alá bóklászva mártóznak bele a kivetítők kínálta filmrészletekbe, hangfelvételekbe és végtelenített képsorokba. Van, aki idegesen végigsétál, és van, aki magára húzza kamaszkori emlékeinek romjait, itt felejti magát egy fél napra és a kijárattól hazáig kotorászik a gondolataiban, hogy vajon ki nyúlta le annak idején a ronggyá olvasott Üvöltés-kötetét.

Jack Kerouac a Keleti 7. utcában Burroughsnál tett látogatása után, a háttérben Samuel “Sunset” Cox képviselő szobrával, Manhattan, 1953. ősz (Ginsberg Caption) © Fotó: Allen Ginsberg Estate

Ha létezne a szabadság filozófiájának saját gyönyörök kertje, valahogy így nézne ki, ahogyan most a Ludwig emeleti teremsora: minden pontról egyszerre sok kép-, hang- és gondolatfolyamban lehet elmerülni. A rendszerezés szándéka nem tolakszik az élmény elé, persze ott van hibátlanul a bőséges információkkal megpakolt tablókon, hogy mikor ki, kivel és hogyan, de ez nem zavar bele az összképbe, ahol minden egyszerre működik. A lineáris rendszeresség elhagyása inkább segíti a nézőt, mintsem elbizonytalanítja, hiszen a kronológia is relatív: az 1940-es években indult és 1955-ben világszerte elterjedt, majd az 1968-as eseményekkel megerősödő mozgalom híre és közvetlen hatása hozzánk például csak a hetvenes években jutott el –  William Burroughs 1959-es kultuszregénye, a Meztelen ebéd 1992-ben jelent meg magyarul. A szövevényes kölcsönhatások kimutatása helyett is sokkal többet mond az események szimultán megjelenítése, a nevezetes 1968-as chicagói tüntetésé, amikor Ginsbergék egy rózsaszín malacot vonultattak fel az USA elnökjelöltjeként, vagy az atombomba elleni tiltakozó akciók, a tüntetések és a közös zenélések, Ginsberg háromnapos nyilvános haldoklásának performansza, de itt látható – legalább videón – Kerouac kultregényének, az Úton-nak három hét alatt elkészült, 36 méternyi tekercsre írt legelső változata, vagy Lebel eddig soha be nem mutatott, 1992-es Ginsberg-interjújának vágott verziója is. Filmek és beszélgetések, kéziratok, fotók, amatőr felvételek és skiccek az ellenkultúra legelső megjelenésének időszakából.

A metzi Pompidou Központ, a Rennes-i Champs Libres, a Fresnoy-i Tourcoing és a Peter Weibel sztárkurátor vezette karlsruhei ZKM által közösen rendezett tárlat 2013 tavaszán indult európai körútjára; a budapesti megjelenést Szipőcs Krisztina kurátor gondozta. Lebel a megnyitón felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy Európa sokkal nyitottabb a témára, mint az Egyesült Államok; talán jövőre ott is bemutatják, de ez egyelőre bizonytalan. Itt azonban, ami a francia, német és most a magyar fogadtatást illeti, komoly visszhangra talált.

Már csak az a kérdés, hogy mit kezdjünk ezzel itt és most. A beat-nemzedék hevülete, akármennyire eleven is ezen a kiállításon, mégiscsak vetített felületeken van jelen, a karnyújtásnyi távolság a multimédiás technikának köszönhető látszat. Nem sok közünk van már ehhez a minden határt megtagadó lázadáshoz. A beat-nemzedék szabadságeszménye testközeli volt, a miénk már régen nem az. A költői víziók, a pszichedelikus élményekben megtalált totális felszabadulás ma a gyakorlat szintjén nem az emberi jogok kiteljesedése felé vezet. Bár a beat-nemzedék előtt szépen kitapogathatók a szellemi elődök – Rimbaud és Apollinaire költészete, Artaud kegyetlen színháza, vagy Jean Genet radikalitása Ginsbergék számára meghatározó élmény volt –, számunkra a radikalizmus egészen másféle. A hatvanas, hetvenes években újra föltámadt dada eszménye idegen a mától. De mint társadalmi felelősséget vállaló művészet, mint mozgalom, a beat letette az alapokat. Ezeket látjuk most a Ludwig Múzeumban, élményszerűen és mégis precízen rendszerbe foglalva, nem létező műtárgyaival és nagyon is létező kreatív energiáival. Talán Lebel álma a másfajta életet ismét aktívan, politikai szinten is alakító művészetről csak szép utópia, de az a tény, hogy a beat-nemzedék művészete végre nálunk is bekerült a huszadik század művészettörténetébe, többé-kevésbé a Lebel által kínált, pazar élményeket nyújtó vizuális-akusztikai antológiának köszönhető.

Beat-nemzedék / Allen Ginsberg

Ludwig Múzeum

2013. november 9. - 2014. január 12.

	Gondolat, tett, történés New Museum, New York A közös munkatér közismerten inspirálóan hat – különösen induló vállalkozások esetében. Mi történik, ha a múzeum is inkubátorrá válik?
	2013. november 11. Hermann Veronika megtekint

	Mucha és társai KIÁLLÍTÁS Mintegy 80 szecessziós plakátból nyílik ma kiállítás a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay-termében.
	2013. november 11. MTI megtekint

	Jakok, jetik, jógik KIÁLLÍTÁS ÉS TÁRSADALOM Kísérleti tárlat Svájcban. Tibet valódi arca képregényben elmesélve, avagy egy amerikai kiállítás az Alpokban Ázsiáról.
	2013. november 11. Gyalai Zsófia megtekint