©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A komor naturalizmustól a látképig

A Szépművészeti Múzeum nagyszabású Caravaggiótól Canalettóig – Az itáliai barokk és rokokó festészet remekművei című tárlata a 2009-2010-ben ugyanitt megrendezett, 230 000 látogatót számláló Botticellitől Tizianóig folytatásaként nyílt meg októberben.

„A látáson keresztül értjük meg a teremtett dolgok szépségét, a dolgok legnagyobbikát…” Leonardo da Vinci

A kiállítás előzményéhez hasonló sikerre számíthat, hiszen több mint 100 művész 140 művét vonultatja fel nyolc szekción keresztül. A válogatáshoz a Régi Képtár hatalmas itáliai festménygyűjteményéből származó 34 főmű mellett számos külföldi intézmény járult hozzá kölcsönzéseivel. Alapvető koncepciója szerint az inkább didaktikusnak nevezhető kiállítás a 17-18. századi itáliai művészet sokrétűségét, szerteágazó stílusáramlatait, technikáit és témáit igyekszik elénk tárni. A hatalmas anyag bemutatásához, tematizálásához hívja segítségül a tárlat a különböző szekciókat. A megszokottól eltérően az időszaki kiállítás terébe az előcsarnoktól balra, a korábban a Múzeum Shop-ba vezető bejáraton keresztül jutunk, így a gyakorlott múzeumlátogatónak az a benyomása támadhat, mintha visszafelé haladna.

A tárlat egyik aspektusa a Caravaggio nevével fémjelzett naturalizmus szemléletmódjának bemutatása, amit a kiállítás nyitóműve, a római Galleria Borghese-ből származó, 1593 körülire datált Fruttaiolo (Fiú gyümölcskosárral) is képvisel. A milánói Ambrosiana Gyümölcskosarával rokonítható korai Caravaggio-mű a természet tükrének szerepét vállalja fel; akárcsak későbbi alkotásainak alakjai, a gyümölcsök nélkülöznek minden eszményítést: a szőlőlevelek alapján még a nővényt megtámadó betegségek is azonosíthatók. Az ábrázolás megalkuvást nem ismerő őszinteségét az élet múlandóságára utaló figyelmeztetésként is felfoghatjuk, s a szekció több művén is felfedezhetünk vanitas-motívumot, így a szintén Caravaggio által készített Gyíktól megmart fiún, vagy a „Caravaggio majmának” titulált Spada A jövendőmondó című művén.

Caravaggio: Gyümölcskosár, 1597 k. 
Pinacoteca Ambrosiana, Milánó

Caravaggio: Fruttaiolo (részlet), 
1593 k. Galleria Borghese, 
Róma

„Isteni fény – ördögi árnyék”

A Caravaggio kapcsán sokat emlegetett erőteljes fény-árnyék hatásokat mutatja be a következő egység: alakjai nyersen, keményen válnak ki a mély tónusú háttérből. Caravaggio követőinek munkái, Krisztus szenvedéstörténetének komor naturalizmussal ábrázolt jelenetei sorakoznak egymás mellett, köztük Mantegna Halott Krisztusának két parafrázisa. A drámai erejű, gyötrődő szentek között különös hatást kelt Caravaggio Keresztelő Szent Jánosa, melynek kompozíciója, az isteni szeretetet megtestesítő bárány helyett rajta szereplő kos, valamint a szent frivol mosolya szakít a konvenciókkal és többrétű értelmezést tesz lehetővé. Külön teremben leválasztva tekinthetjük meg a naturalizmusuk miatt megrázó, lefejezéshez kapcsolódó bibliai jeleneteket, Judit és Holofernész, valamint Salome és Keresztelő Szent János történetét.

Caravaggio: Ecce Homo, 1605 k., 
Palazzo Rosso, Genova

Caravaggio: Keresztelő Szent János, 
1602,Pinacoteca Capitolina, Róma

Fenséges egyszerűség, akadémikus szépség

Caravaggio és követői ellenpontjaként szerepel a tárlaton az a rövid kitekintés, mely Annibale Carracci és az általa alapított bolognai Accademia degli Incamminati tagjainak – köztük Giudo Reni, Guercino, Domenichino – munkásságát vonultatja fel. Caravaggióhoz hasonlóan a manierizmus meghaladására törekedtek, ám vele ellentétben ezt nem a konvenciók megtagadásával, hanem a régi mesterek erényeinek egyesítésével, egyfajta „eklektikus” stílus kialakításával kívánták megvalósítani. A klasszikus szépségeszményt Raffaello festészetéből merítették, műveikre jellemző az egyszerű, harmonikus komponálás, a finom szín- és fényhatások alkalmazása.

Giudo Reni: Atalanté és Hippomenész, 1615-20,
 Prado, Madrid

Domenichino: 
A küméi Szibilla, 1622 k., 
Pinacoteca Capitolina, 
Róma

A stíluspluralizmus kibontása a 17. századi érett barokk mozgalmas, a caravaggiói realizmustól igen távoli műveinek felsorakoztatásával folytatódik, majd egy tematikus egységgel próbálják átvezetni a látogatókat a 18. századi művészetet tárgyaló részhez. Itt az eddigi koncepciótól eltérően, műfajokra bontva tekinthetjük meg a 17-18. század csendéleteit, tájképeit, portréit és zsánerjeleneteit. Bartolomeo Bimbi grandiózus barokk kompozíciója egyszerre csendélet, botanikai illusztráció és a firenzei gyümölcstermesztés dicsőítése. A blokk olyan különlegességeket is tartalmaz, mint a korban újdonságnak számító hangszercsendélet, vagy a 17. század gyűjtői szemléletét tükröző Kunstschrank, kabinetszekrény trompe l’oeil ábrázolása.

Bartolomeo Bimbi: Citrusok, 1715, 
Firenze

Rempsnek tulajdonítva: 
Kabinetszekrény ritkaságokkal, 
1689, Firenze

„A settecento mindenekelőtt Velence által vált naggyá”

A tárlat záróakkordjaként a 18. századi festészet legvirágzóbb központjának, Velencének a művészi termését tekinthetjük meg. Ebben az egységben kiemelt szerepet kapnak a

Bellotto: A Piazza della Signoria Firenzében, 
1740, Szépművészeti Múzeum

Szépművészeti tulajdonában található művek, így Tiepolo, Piazzetta és Ricci festményei. Könnyed festésmód, ragyogó színek, a rokokó életöröm megjelenítése jellemzi a mitológiai, bibliai és zsánerjeleneteket felvonultató műveket. Igazi újdonságot a 18. századi itáliai festészet a városlátképek (veduta) terén hozott, melyek kialakulása az európai, s főként az angol arisztokrácia Grand Tour-jához köthető, akik szívesen vásároltak emlékként utazásaik helyszíneit megjelenítő műveket. Canaletto, Guardi és Bellotto Itália letűnt dicsőségének ünneplői, festményeik zárják az itáliai művészet nagy korszakát.

Az egyik legfőbb tanulság: a kölcsönzött művek mellett a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből származó képek értéke, jelentősége semmivel sem marad el azok mögött, igazolva a magyar művészettörténet régi nagyjainak megállapítását, mely szerint a Szépművészeti műtárgyanyagát tekintve az európai múzeumi kínálat felső szegmensében helyezkedik el.