A rémálom archívuma
MÚZEUM ÉS BÖRTÖN
A 20. század egyik legvéresebb diktatúrájának, Pol Pot vörös khmer rémuralmának titkos és különösen kegyetlen börtöne ma múzeum és dokumentumközpont.
| Hermann Veronika |
2014-04-10 12:52 |
Goodnight, Saigon
Az Indikínának is nevezett délkelet-ázsiai régió történelménél kevés bonyolultabb és kiszámíthatatlanabbul alakuló létezik a világon. A térséget a 20. század elején a koloniális logika, a II. világháború után pedig az Egyesült Államok és Vietnam elhúzódó konfliktusa alakította, miközben a gyarmati, vagy poszt-gyarmati állapotban vegetáló, gazdasági és természeti csapásokkal sújtott országokban egymást váltották a különféle gerilla-vagy katonai kormányok és uralkodók. Az egyik legnagyobb vesztes kétségtelenül Kambodzsa volt. A tanulóéveit Párizsban töltő Pol Pot 1963-ban lett a kambodzsai kommunista párt főtitkára, 1968-tól pedig, a Kambodzsai Forradalmi Hadsereg élén polgárháborút indított a kormány és az uralkodó, Szihanuk herceg ellen. Az észak-vietnami kommunista csapatok támogatták Pol Potot, így közvetve (és nem hivatalosan) a vietnami háborúba is bekapcsolódtak. 1970-ben egy amerikai támogatású puccs során Szihanuk herceget eltávolították az állam éléről. Szihanuk ekkor összefogott korábbi ellenségével, Pol Pottal, nemzeti egységkormányt szerveztek a Khmer részvételével, és együtt folytatták a harcot. Az egységkormányban a kommunisták átvették a hatalmat és 1975-ben, Saigon elestével, eldőlt Kambodzsa sorsa. Pol Pot és a vörös khmerek hatalomra jutottak, az országot átnevezték Demokratikus Kambodzsára. A demokráciától azonban ennél messzebb nem is állhattak volna. Az 1975-ben kezdődő kommunista rémuralom alatt – a Yale egyetemen dolgozó, a kambodzsai tömegmészárlásokat és népirtást feltáró kutatócsoport 1996-ban megjelent becslése szerint – közel 2 millió embert végeztek ki, éheztettek vagy dolgozattak halálra. A rezsim leghírhedtebb börtöne, a Tuol Szleng, hivatalos nevén S-21 közel harmincezer fogvatartottja közül mindössze heten élték túl az embertelen körülményeket és a válogatott kínzásokat. Az egykori börtön helyén ma múzeum és dokumentációs központ található, a honlapjukon pedig számos, a fogvatartottakról készült fénykép elérhető, a tömegmészárlás archívumaként működve.
Iskola, börtön, múzeum
A Tuol Szleng Kambodzsa körülbelül kétszáz egységből álló börtönhálózatába tartozott, amelyet a vörös khmerek titkosszolgálata, a Szantebal irányított. A börtönt úgy is nevezték, hogy “a hely, ahova az emberek bemennek, de soha nem jönnek ki”. Michel Foucault francia eszmetörténész felügyeletről és büntetésről szóló írása a Tuol Szleng esetében is megfontolandónak bizonyul, hiszen a titkos börtönt egy középiskolából alakították ki. A börtönről szóló feljegyzések szerint a foglyokat gyakran kínozták azon a helyen, ahol korábban a diákoknak testnevelés-órákat tartottak. Az elnyomó hatalmi diskurzus helyéből azonban nem csupán egy másik hatalom, hanem egy tomboló és kizárólagos diktatúra rémauralmának elsőszámú reprezentációs tere lett, ahol a foglyok életének minden mozzanatát, így mozdulataikat és szavaikat is szabályozták.
A terror archívuma
A vietnami hadsereg 1979-es bevonulása után a börtön fenntartói, az őrök és a kihallgatók elmenekültek, de előtte még kivégezték a megmaradt foglyok nagy részét. A börtön területén a kínzókamrák és a holttestek mellett több ezer fényképet és írásos dokumentumot, többek között fizikai és pszichológiai kínzásokkal kikényszerített vallomásokat találtak. A fotók közül 114 megtekinthető a Tuol Szleng hivatalos honlapján, nagy részük pedig az azóta múzeumként működő intézményben található. Az 1990-es évek közepére egyre több történettudományi kutatás, könyv és dokumentumfilm jelent meg a kambodzsai vörös khmer rémuralomról. A népirtás tudományos feltárása mellett nagy hangsúlyt fektettek az ismeretterjesztésre is. A börtönben talált fotókból 1997 májusa és szeptembere között kiállítást rendeztek a New York-i Museum of Modern Artban. A diktatúrákról, elnyomó rendszerekről, népirtásokról való gondolkodás, a belőlük képzett múzeumi narratíva soha nem problémamentes, hiszen nemcsak muzeológiai, ideológiakritikai és történeti, de emberi jogi és kegyeleti szempontokat is felvethetnek. Nagyon kevés múzeumnak sikerül olyan koncepiciót kialakítani, amely úgy illeszkedik a tárgy és az adott társadalom kontextusába, hogy közben nem erőltet a befogadóra kizárólagos nézőpontokat, csúsztatásokat és féligazságokat. Nem sikerült megugrania ezt többek között a budapesti Terror Házának sem. A Tuol Szleng helyén található múzeumot nem láttuk fizikai valójában. A fényképek alapján a “kevesebb több” elvét alkalmazva a cellákat és a kínzókamrákat meghagyták eredeti állapotukban, a hangsúlyt a rekonstrukció helyett a korabeli dokumentumokra helyezték. A múzeumi anyagból a honlapon megtekinthető 114 fénykép legtöbbje névtelen. Sem az életkor, sem a fogvatartási, vagy elhalálozási dátum nem szerepel rajtuk. Távoli idő és távoli ország mártírjai. Történetük pontos részletei nem ismertek, a belőlük levonható tanulság viszont annál nagyobb.
Fotók: Tuol Sleng - Photographs from Pol Pot's secret prison
