©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Hantai a Ludwigban!

Magyarországon korábban még nem volt példa arra, hogy Hantai Simon festészete olyan átfogóan és akkora teljességben mutatkozhasson be, mint a május 9-én nyíló kiállításban.

Hantai Simon jelenleg az egyik legfelkapottabb magyar származású festő: tavaly rekordáron, 740 millió forintért kelt el M.A. 5 (Mariale) című nagyméretű munkája, miközben sorra nyitnak a festményeit bemutató retrospektív tárlatok: a tavalyi Centre Pompidou-beli, illetve a római francia kulturális intézetnek otthont adó Medici-villában május 11-ig nyitva tartó kiállítások után a Ludwig Múzeum is nagyszabású keretek között mutatja be Hantai munkásságát. SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ.

Magyarországon korábban még nem volt példa arra, hogy Hantai festészete ilyen átfogóan és ekkora teljességben mutatkozhasson be. A Ludwig mostani kiállítása azonban nemcsak ebből a szempontból különleges és egyedülálló, hanem mert főként a Hantai-család hagyatékában levő képekből válogat: így sok olyan vásznat is megtekinthetünk, amelyek korábban még sehol sem voltak láthatóak. A sajtótájékoztatón Daniel Hantaï, a művész fia elmondta, számára fontos szempont volt, hogy a Ludwig Múzeum inkább ezekre az alkotásokra koncentrálva hozza létre a tárlatot, mert így Hantai művészete újabb perspektívából tárulhat fel, a hazai közgyűjteményekben megtalálható képek és a Pompidou-beli tárlat által kirajzolt arc még árnyaltabban jelenhet meg a befogadó előtt.

A sajtótájékoztatón azt is megtudtuk, hogy a kiállítás ötlete már 2009-ben megfogant, amikor Fabényi Júlia elsőként találkozott Hantai özvegyével, Zsuzsával, és fiával, Daniellel. Pécsen, a Janus Pannonius Gyűjteményben ismerkedtek meg, ahova mindannyian a múzeum tulajdonába levő Hantai-művek miatt látogattak el. A találkozás remekül sikerült, a sajtótájékoztatón Fabényi és Hantaï is nagy örömmel emlékeztek a pécsi látogatásra, hiszen tulajdonképpen ott döntötték el, hogy amint mód nyílik rá, a Hantai-életművet Magyarországon is kiállítják. Daniel Hantaï azóta többször járt itt, aktívan közreműködött a kiállítás megszervezésében, a képek kiválasztásában, illetve társkurátori szerepvállalásával is segítette a Ludwig Múzeum munkáját.

A most nyíló kiállítás igazi ínyencséget is tartogat számunkra: Hantai Simon egy 1973-as, Fehérek-sorozatához tartozó képét, a Cím nélkült, amely 1991 óta az aacheni Peter und Irene Ludwig Stiftung letétjeként szerepel a Ludwig Múzeum gyűjteményében, erre az alkalomra bontották ki. Fabényi Júlia elmondta, hogy Aurélia Chevalier, a festő műveinek kizárólagos restaurátora a Ludwig munkatársaival közösen, Hantai Simon leírása és utasításai alapján tárta fel a vásznat.

Daniel Hantaï ehhez hozzátette, hogy édesapja már az 50-es években is kísérletezett a pliage technikával, amely során a vásznat összegyűrte, hajtogatta, majd befestette, a festék megszáradása után pedig szétnyitotta, kisimította azt. Így a véletlenszerűen létrejövő alakzatokból, a festékkel borított és az üresen maradt részekből állt össze a műalkotás. Az első munkák megszületése után azonban némiképp távolabb került ettől a művészi kifejezésmódtól és csak az 1960-as évek elején, amikor szakított a szürrealizmussal és elhagyni készült a figurális ábrázolási módokat, nyúlt vissza tíz évvel ezelőtti próbálkozásaihoz. Fabényi elmondta, hogy ekkor Hantait már egyértelműen a művészet határainak kitágítása foglalkoztatta. A válaszok keresésével párhuzamosan megindul a pliage-sorozat belső evolúciója is, a vásznat egyre tudatosabban deformálja. A sajtótájékoztató alatt is levetített, 1967-ben készült dokumentumfilm (rendező: Jean-Michel Meurice) már ezt, a határozott és eltökélt mozdulatokkal operáló alkotót mutatja be, aki a videóban saját maga is részletesen beszél a pliage-ok technikai megvalósításáról.

Fabényi hangsúlyozta, hogy Hantai már életében a kortárs festészet emblematikus, megkerülhetetlen alakjává vált, hiszen e vásznak megszületésével egy időben, tehát a 60-as évektől kezdve egyre több közgyűjtemény és magángyűjtő jutott hozzá Hantai festményekhez a különböző vásárlásoknak köszönhetően. Daniel Hantaï azonban azt is hozzátette, hogy édesapja kezdettől fogva erős gyanakvással figyelte a művészet áruvá, üzletivé válását, igyekezett is ettől elhatárolódni, ám amikor saját művei körül is megkezdődött a pénzügyi spekuláció, az a fura játék, amely során a műalkotás anyagi értéke is megfogalmazhatóvá vált, amikor már nem tudta kikerülni ezt a szisztémát, akkor tudatosan és végleg kivonult a művészeti életből. Az 1982-es Biennálét követően, ahol Franciaország képviseletében mutatkozott be, többé már nem festett, képei egy részét még fel is darabolta, és egészen 1997-ig megtagadta a kiállítási felkéréseket is.

A május 9-én nyíló kiállítás azonban nemcsak a művész utolsó munkáit mutatja be. Mivel Hantai képeinek ez az első retrospektív kiállítása, és azt a lehető legteljesebbre tervezik, a korai vásznak is nagy arányban szerepelnek, mivel csak így lehet alapossággal feltárni Hantai Simon művészetének fő aspektusait, korszakait. A kiállításhoz készülő katalógus fontos szerepet tölt be Hantai kanonizálásában: a bemutatott képek mellett neves külföldi és magyar szakemberek írásai is helyet kapnak ebben a kiadványban. “Alfred Pacquement, a párizsi Pompidou Központ igazgatója Hantai Simon visszavonulását elemzi behatóan; Aurélia Chevalier, a festő műveinek kizárólagos restaurátora a festmények restaurálási, anyaghasználati problémáira világít rá. Anna Hantai a családnál fellelhető archívum feldolgozásáról ír, Molly Warnock a Párizsban kialakított technikák és művek bemutatására, Illyés Mária a hazánkban őrzött, korai művek elemzésére vállalkozott. Timár Katalin és Házas Nikoletta az életmű művészetelméleti és filozófiai aspektusait vizsgálja tanulmányában” - írja a Ludwig Múzeum honlapja.

A kiállítás augusztus 31-ig megtekinthető. Bővebben a múzeum honlapján!