Az utca ritmusa
PLAKÁT
Merészebb, mint a festészet. A modern magyar kereskedelmi plakát 1924-1942, Iparművészeti Múzeum
| Götz Eszter |
2014-05-04 08:36 |
Egy nagy korszak méltatlanul elfelejtett mellékszereplőit ünnepli az Iparművészeti Múzeum új kiállítása. A 20. század elejétől Magyarországon a városi kultúra szerves része volt a kereskedelmi plakát. Először a műfaj indulására jellemző szecessziós hangvétel uralta, de 1924 után irányváltás történt: a plakát, kontrasztos színeivel, leegyszerűsített tipográfiájával, a rajta megjelenő képek vagy piktogramok sűrített kifejezésmódjával egy újfajta életmódot diktált, nemcsak a hazai ipar termékeit hirdette, de a modernizálódás ösztönzője is lett. A modern nagyváros a maga vegytiszta formájában tulajdonképpen a plakáton létezett; a reggelenként újságot olvasó családfő, az úszódresszbe bújt fiatalasszony, a táncos eseményhez gumisarkú cipőt viselő pár a hirdetőoszlopok hőse lett, miközben alig jelent meg rajta. Helyette áramvonalas formák, izgalmas ritmusok, jelszerű alakzatokból álló kompozíciók lüktettek. De az üzenet átment: a plakátok tanúsága szerint a húszas évek végétől minden lakásban Tungsram villanykörte égett, és halkan zümmögő háztartási gépek segítették a divatos asszonykák hétköznapjait és az otthon töltött estéket a rádió tette barátságosabbá. Budapestre is beköszöntött a villanyvilágítás és a jazzkorszak.
A Bakos Katalin főkurátor által összeállított anyag már 2009-ben több spanyolországi nagyvárosban sikert aratott; most jelentős kiegészítésekkel itthon is leteszteli a közönség nyitottságát, azt, hogy képes-e meglátni ebben a rendkívül illékony művészetben egy radikálisan új korszellem térnyerését. Mindez persze számunkra magyarázat nélkül is érthető, mert egy jól ismert történelmi kontextusban kicsit más olvasatot kap. A kiállítás lenyűgöző ízléssel, ugyanakkor pontról pontra haladva dolgozza föl a plakátművészet nagy korszakának karakterét, lehetőségeit, ízlésformáló erejét és mögötte a magyar társadalom állapotát. Azt a tényt, hogy a művészeti élet javának 1919-es emigrációja után legalább öt év – és bőséges ausztriai, németországi, sőt párizsi tapasztalat – kellett ahhoz, hogy Budapest, Szeged és Debrecen utcáin is megjelenhessen a szecessziós tündérvilággal leszámoló plakát. És azt is, hogy a hazatérő Kassák, Bortnyik, Berény Róbert milyen elementáris hatással tudta átadni az odakint tanultakat. De még az is megjelenik a tárlaton, bár nem kimondva-leírva, hogy a Trianon okozta sokkból, mely gyárak, mely iparágak tértek magukhoz leggyorsabban, kik és hogyan próbáltak megkapaszkodni az új keretek között, egy új európai viszonylatban, hogyan tért át a modern életformára a városi polgárság és milyen magas vizuális kultúrával rendelkezett abban az időszakban, amikor a városlakók jelentős része még első generációsnak mondhatta magát.
A politikai konzervativizmus korában a plakátművészet, ahogyan a tárlat címe is jelzi, merészebben ment előre, mint a festészet. Az utca sokkal modernebb képet mutatott, mint a kiállítótermek, hiszen a kereskedelem a gyorsaságra alapozott. Egy pillantás a villamosból elég volt, hogy az új életérzés jó talajra találjon, vásárlóréteget alakítson ki, ízlést diktáljon. Kellett hozzá persze a Bauhausból eredő tipográfiai forradalom, a színek tudatos dinamikája, az absztrakt formák pergő ritmusa, és mindenekelőtt a bizalom a közönségben, hogy néhány szóból, néhány leegyszerűsített formából is levegye az üzenetet. És kellett egy-egy kitűnő művész-reklámszakember, mint például a Tungsram arculatát egészen 1958-ig meghatározó Csemiczky Tihamér, akinek most a kiállításon egy tárlót töltenek meg a cégkatalógusai, termékfüzetei, vagy a dohánypavilonokat tervező Kovács Zsuzsa – tőle néhány gyönyörű, letisztult vonalvezetésű eredeti portál- és enteriőrtervet látunk. A modern nagyváros kellékei hirtelen törtek be a piacra, nagyjából másfél évtized alatt jött divatba a mindenki által olvasott napilap, a táncos mulatságok, a dunai és város környéki sportok, a dohányzás modern kultúrája. Beindultak az ipari vásárok, amelyeken pavilonok hirdették egy-egy hazai termék minőségét; a konyhában megjelent a konzerv és az elektromos teafőző, a nappaliban a lemezjátszó, a hangszóró, a hamutartó. Mindezek az Iparművészeti Múzeumban most nem csak a plakátokon, hanem tárgyi formájukban is láthatjuk, gyakran az őket ábrázoló plakáttal együtt, mintegy illusztrációként. Kozma Lajos acélrugózatú székét Heizler József híres gyárából, egy kuktára hajazó 30-as évekbeli mosógépet, egy Bádogember formájú öngyújtó-hamutartó kombinációt, gumírozott anyagból készült úszódresszt és kaucsuk cipősarkokat, egy Orion rádiót korabeli hangszóróval – aminek tányér alakú papírmenbránját a bemutatóra tökéletesen rekonstruálták –, valamint korabeli utcai fotókat, filmfelvételeket, termékmintákat és -katalógusokat.
A fő attrakciók mégis a plakátok, amelyek eredetiben igen ritkán láthatók, mivel papíranyaguk nem időtálló. A rajtuk megjelenő látványvilág azonban nagyonis. Kassák, Bortnyik, Berény, Moholy-Nagy, Molnár Farkas, a Macskássy-testvérek, Radó György és a műfaj többi jeles alkotója olyan bátran alkalmazta a magyarországi viszonyok között az európai képzőművészet legfrissebb irányait, a konstruktivizmus és a Bauhaus elveit, amit a művészet szakmai közegében ekkor még alig lehetett elképzelni – ám az utcán, mindenki szeme láttára, a Flora szappan, vagy a Modiano cigarettapapír égisze alatt, mindez szellemesen és nyíltan megvalósulhatott. Aligha véletlen, hogy a 2012-ben Malagában, a Museo Picassóban megrendezett nemzetközi tárlaton a plakátművészet 1898-1938 közöttre tehető hőskorát képviselő 180 darab között, Rodcsenko, Man Ray, Matisse, Majakovszkij, Toulouse-Lautrec és Fortunato Depero alkotásai mellett a kurátorok húsz magyar plakátot is bemutattak. Az Iparművészeti kiállításának 103 eredeti plakátját az Országos Széchényi Könyvtár több tízezres gyűjteményéből válogatták, a tárgyak társmúzeumokból és magánkollekciókból érkeztek. A biztos kézzel összeállított, jó kísérőszövegekkel tálalt anyag és a kort idéző, telített színekre komponált installáció a nyár egyik legszebb budapesti tárlatát ígéri.
Merészebb, mint a festészet
A modern magyar kereskedelmi plakát 1924-1942
Iparművészeti Múzeum
2014. április 25 - július 27.
Merészebb, mint a festészet
A modern magyar kereskedelmi plakát 1924-1942
2014. április 25 - július 27.
Fotó: Áment Gellért
