Zene a képben, kép a zenében
LISZT
Új időszaki kiállítás nyílt a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban Képzőművészek Liszt életében címmel.
| Peternák Anna |
2014-05-29 07:30 |
Liszt Ferenc rendkívüli érzékenységgel és kreativitással reagált a képzőművészeti alkotásokra. Nemcsak hangulati inspirációt merített a képekből, hanem a zene nyelvére próbálta lefordítani őket. Különböző témájú, stílusú ábrázolásokból születtek kompozíciói, megihlette őt historikus freskó (Kaulbach: Hunok csatája), olajfestmény (Raffaello: Sposalizio) és tollrajz (Zichy Mihály: A bölcsőtől a koporsóig) egyaránt.
A Liszt Ferenc Emlékmúzeum új tárlata Liszt képzőművészeti ihletésű kompozíciói mellett hangsúlyt fektet Liszt kiállítás-élményeire, a leveleiben és írásaiban előforduló képleírásokra, valamint a képzőművész kortársaihoz fűződő személyes kapcsolataira is. Liszt itáliai utazásai során eljutott a Vatikáni Múzeumba, a milánói Brerába, a velencei Académie des Beux-Arts képtárába és a firenzei Medici-kápolnába is. Élménybeszámolóiban érzékletesen jellemezte a reneszánsz mesterek festői stílusát, vizsgálta zene és képzőművészet viszonyát. Idős korában átjárt a budapesti lakása szomszédságában lévő Régi Műcsarnok (ma Képzőművészeti Egyetem) tárlataira: Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című képének bemutatójára (1882), Verescsagin kiállítására (1883), s ekkortájt ült modellt a fiatal Stróbl Alajosnak, aki az Operaház bejáratához tervezett Liszt és Erkel szobrokon dolgozott 1881-1884 közt. Stróbl műterme egy épületben volt Liszt lakásával (a Régi Zeneakadémia épületében).
Az időszaki kiállítás a múzeum középső szobájában (I. emelet, Liszt ebédlője) és a földszinti kiállítótérben látható. Az emeleti rész logikailag két nagyobb egységre bontható, talán az elsőnek „Liszt Itáliában”, a másodiknak „Liszt itthon” címet lehetne adni. Az itáliai utazásokhoz Liszt folyóiratokban publikált, műleírásokat gazdagon tartalmazó úti levelei és Marie d’Agoult grófné naplója szolgáltak forrásul, melyek elsősorban reneszánsz alkotásokról számolnak be. Az Itáliában alkotó képzőművész kortársak (Ingres, Steinle, Overbeck, Cornelius) szintén fontos szerepet játszottak Liszt életében. A kiállítótér másik felében olyan magyar művészek alkotásai láthatók, akik kapcsolatba kerültek Liszttel: Barabás Miklós, Munkácsy Mihály, Stróbl Alajos és Zichy Mihály. A falakon a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből származó képek függnek, például Temple János olajfestménye a Liszt-szobrot mintázó Stróbl Alajosról, egy-egy tájkép Salvator Rosától és Munkácsy Mihálytól, a tárlókban pedig grafikák, levelek, autográf és nyomtatott kották, Liszt hagyatékából származó könyvek tekinthetőek meg.
A földszinten Eugène Delacroix, Ary Scheffer, Moritz von Schwind, Wilhelm von Kaulbach, Bonaventura Genelli és Vaszilij Verescsagin egy-két fontos művéről esik szó, néhány rejtett Liszt-portré ábrázolásról és Liszt egyik legizgalmasabb – meg nem valósult – „multimediális” tervéről, melyet a Dante-szimfónia bemutatójára szánt volna. Zárásként fiatal kortárs képzőművészek – Antal László, Brückner János, Falvai Mátyás, Lakatos Áron, Piros Boróka, Tillmann Adél Hanna, Varga-Nádas Eszter – munkái láthatók, amelyeket közvetlenül az időszaki kiállításra, illetve Lisztre reagálva készítettek.
A tárlat 2015. május 13-ig tekinthető meg a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban. A kiállítást a Zeneakadémia Baráti Köre támogatta.
