Bárányok a magtárban
AJÁNLÓ
Hogyan változott a pásztor alakja, megítélése az életmód 19. századi ”felfedezésétől” egészen napjainkig? Válasz a Skanzenben!
| Faár Tamara |
2014-06-02 13:25 |
Az évezredes múltra visszatekintő európai juhtenyésztés gazdasági jelentősége mellett rendkívül gazdag tárgyi és szellemi kulturális örökséget hordoz, amely nemcsak a zenében, a szokásvilágban, a viseletben, de a gazdálkodásban, az építészetben, a táplálkozáskultúrában vagy éppen a kézművesiparban is megnyilvánul. E sokszínű kultúra bemutatására vállalkozott a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum a CANEPAL – Kultúra és természet: Az európai juhtartás és pásztorkodás öröksége elnevezésű, az Európai Unió által támogatott projekt keretében megrendezett ”A bárányok nem hallgatnak” című kiállítással.
A Dr. Sári Zsolt kurátor által megálmodott tárlaton kiderül, hogyan változott a pásztor alakja, megítélése az elmúlt kétszáz évben. A kiállítás tudományos hátterét az a tíz, az európai pásztorélet minden szegmensét vizsgáló tanulmány adja, amely a projekt kutatási szakaszában készült. A tárlaton bemutatott több mint 300 műtárgy, az európai pásztorkodás múltjának és jelenének átfogó képét festi meg. A kiállításhoz kölcsönzött műtárgyak száma a Skanzen életében is kimagasló. A számottevő magyar anyag mellett több mint száz francia, bolgár, lengyel, görög, észt, spanyol, olasz, szlovák, német és brit közintézményből kölcsönzött műtárgy és fotó került a kiállítótérbe. Így megcsodálhatjuk négy nemzet teljes pásztorviseletét, egy bolgár karabélyt, egy francia napórát, vagy éppen egy 2,5 x 1,8 méteres Pállik Béla festményt.
Pásztorok, pásztorok
A Skanzen területén magasodó Magtár épületének adottságai megfelelő teret engedtek a téma kibontásának. A földszinten a pásztorélet 19. századi „felfedezését”, és az életmód hagyományos tárgyi világát láthatjuk. A 19. században Európa számos országában néprajzkutatók, történészek, agrártudósok fordultak a juhtartás és a pásztorkodás kutatása felé. Az archaikus elemeket magán viselő életforma, a természettel harmóniában élő ember és tevékenysége nemcsak a tudósok, de a művészek figyelmét is felkeltette. A bárány mint szimbólum azonban már évezredek óta jelen van a képzőművészetben: az egyházi művészetben megjelenő Agnus Dei és Jó pásztor ábrázolásra a kiállításban is akad számos hazai és külföldi példa.
A pásztorok mindennapi munkája összetett volt, rendjét az évszakok változása, ciklikussága is befolyásolta. Az állatokat nemcsak őrizni, de védeni, fejni, nyírni, gyógyítani is kellett. Ennek tárgyi anyaga az életmód azonosságából eredően Európa-szerte hasonló, bár vannak természetesen nemzeti jellegzetességek. Míg a bolgár hegyvidéki pásztorok fegyvert hordtak magukkal, addig a Landes-i francia pásztorok gólyalábon járva őrizték a nyájat. A francia pásztorviselet elengedhetetlen része a gólyaláb, amely a marseille-i MuCEM jóvoltából Szentendrén is megtekinthető.
Etetni kell a juhot, ha nyírni akarjuk!
A juh két legjelentősebb haszonvétele a gyapjú és a tej. A juhgazdálkodás változását, ezzel együtt a gyapjú- és tejfeldolgozás modernizálását a galéria szint mutatja be. A gyapjú feldolgozásának technikája és eszközállománya alig változott az elmúlt évezredek során. Nem véletlen tehát a hasonlóság a kiállított ókori birkanyíró olló és 20. század eleji bolgár párja között. A 18. század második felében meginduló, de Európa különböző régióit évtizedes különbséggel (néhol csak a 20. század elejére) elérő ipari forradalom azonban óriási változásokat eredményezett. A kereslet növekedése gépesítést és új fajták térhódítását eredményezte. A mezőgazdaság iparosodása és a legeltető állattartás növekedése nagymértékben befolyásolja az ökoszisztéma állapotát, ez számos ökológiai következménnyel járt. Ez a kérdés pedig már átvezet napjaink problémáira, kérdéseire, amelyre a kiállítás harmadik szintje, a padlástér fókuszál.
Több mint néprajz!
A kiállítás nemcsak néprajzi tárgyakban bővelkedik, régészeti és képzőművészeti anyagot egyaránt tartalmaz. Érdemes kiemelni azt a közel 30, főként magyar, görög, bolgár és lengyel kortárs képzőművészeti alkotást, amely a legfelső szinten látható. Ezek között találjuk Péreli Zsuzsa „Felsőszenterzsébeti üdvözlet” c. gobelinjét, vagy Asztalos Zsolt integrált áramkör felhasználásával készített „Bárány glóriával” c. alkotását.
Multimédiás és interaktív elemekben sincs hiány: a látogatók kipróbálhatják, összehangolhatják a különböző csengők, kolompok „muzsikáját”, de belehallgathatnak hat európai ország pásztorzenei anyagába is. A gyapjú- és sajtkészítés mai technikáját a kiállításhoz készített filmek idézik meg, a galéria ékessége pedig az egész falat beborító, három monitorral kivetített panoráma mozgókép, amely a nyáj terelését teszi átélhetővé. Vizuális élményt a műtárgyak és a képzőművészeti alkotások szépsége mellett a kiállítás látványos és egyedi installációja is kínál. A stilizált racka szőrt idéző falborítás minden szinten visszaköszön, folytonosságot és párbeszédet teremtve ezzel a szekciók között. A padlástérben kialakított pihenő „sarkok” íves és hullámzó formája viszont kiemel ebből a világból, és elgondolkodtatásra késztet.
”A bárányok nem hallgatnak” – A juhtartás és pásztorkodás európai öröksége
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Magtár
2014. 04. 11. – 2014. 10. 31.
