A pásztorok világától a repülő szerkezetekig
AJÁNLÓ
A héten nyíló kiállításokból válogattunk, nemcsak esős hétvégére ajánljuk.
| Magyar Múzeumok Online |
2014-09-12 10:50 |
Németh József emlékkiállítás Hódmezővásárhelyen
Németh József festőművész (1928-1994), az alföldi iskola meghatározó egyénisége előtt a múlt vasárnap megnyílt emlékkiállítással tiszteleg a Tornyai János Múzeum. A múzeumban kiállított mintegy nyolcvan műalkotás az életmű minden egyes korszakát igyekszik lefedni közgyűjteményekből és magángyűjteményekből válogatott munkáival. Németh József nyolcgyermekes család tagjaként már fiatalon cséplőgépnél dolgozott, hogy famunkás édesapja szűkös keresetét kiegészíthesse. 1946-ban szobafestőtanoncnak állt Kaposvárott, segédlevelét 1949-ben kapta meg. A kaposvári képzőművészeti szabadiskolának ugyanezen évtől volt tagja, itt figyeltek fel rá Bortnyik Sándor és Hincz Gyula főiskolai tanárok. Biztatásukra iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára, ahol előbb Papp Gyula, majd Bán Béla növendéke volt. Mesterének Szőnyi Istvánt vallotta, és freskófestő diplomát szerzett. Még főiskolás korában járt Hódmezővásárhelyen a Szabó Iván szervezte nyári művésztelepen, majd a diploma megszerzése után az alföldi városban telepedett meg. A hódmezővásárhelyi festőiskola egyik legmarkánsabb egyéniségeként vonult be az "alföldi festészet" történetébe. Munkássága egy sajátos történelmi korszakban formálódott és teljesedett ki. Egy olyan időszakban, amikor a kétkezi munkások, az egyszerű szántóvetők vagy pásztorok egyetemes emberi erényeit aktuálpolitikai érdekek érvényesítésére (is) felhasználták. A november 9-ig látogatható emlékkiállítást rendező Nagy Imre művészettörténész megfogalmazása szerint Németh József művészetének sajátossága, hogy az illúzionisztikus és ikonikus ábrázolás határmezsgyéjén mozog. Témáit a hajdanvolt paraszti lét világából merítette, emelt horizontú kompozícióin az emberi- és állatalakokat sajátos, szakrális hangulatú léthelyzetekben ábrázolta. 1961-ben elnyerte a Vásárhelyi Ősz Tárlat fődíját, a Tornyai-plakettet, háromszor tüntették ki Munkácsy-díjjal, Érdemes és Kiváló Művész elismerést kapott, 1989-ben Hódmezővásárhely díszpolgárává választották. 1994-ben hunyt el.
A tégla dicsérete
Hódmezővásárhely téglaépítészetéről készült művészi fotográfiákból nyílt kiállítás szerdán Zentán, a Városi Múzeumban. A VIII. Vásárhelyi Fotószimpózium keretében tizenkét neves hazai fotóművész egy héten át járta a dél-alföldi város utcáit, hogy ismert és kevéssé ismert téglaépületeket kapjanak lencsevégre. A tégla – definíciója szerint "földből emberkéz munkájával nyert és tűz által megnemesedett anyag" – a legkiemelkedőbb építőanyag, mely Hódmezővásárhely míves épületeit jellemzi. A kiállításon több mint félszáz alkotáson jelenik meg a vásárhelyi tégla: Sándy Gyula és Borsos József templomain és középületein, valamint a népiesen "kűfalnak" nevezett árvízvédelmi falon, amely nevével ellentétben szintén téglából épült. Az immár több mint egy évtizedes múltra visszatekintő fotóművészeti seregszemle minden évben más és más témát ad az ország neves fotográfusainak. Az itt alkotó művészek „messziről jött emberként” olyan részleteket fedeztetnek fel Vásárhely épített, szellemi és emberi kincseiben, amelyek mellett a „mindennapok rohanásában” elmenvén fel sem tűnik, hogy micsoda érték és szépség lakozik a városban. A kiállításon Balla András, Csák Miklós, Dozvald János, Dömötör Mihály, Eifert János, Fejér István, Herbst Rudolf, Kocsis István Tamás, Kresz Albert, Módos Gábor, Oravecz Attila, és Tóth József fotóművészek munkáit tekinthetik meg az érdeklődők szeptember végig.
Zsinagógaépítészeti kiállítás Szabadkán
Zsinagógaépítészet Kelet-Közép-Európában 1782-1944 címmel szerdától látható az a vándorkiállítás, amely kilenc ország zsinagógáin keresztül mutatja be a zsidók több évszázados vándorlását a térségben. A vándorkiállítást a szabadkai születésű Klein Rudolf építészettörténész és fotóművész azonos című könyve alapján állították össze, és Szabadka előtt Kassán, valamint Budapesten mutatták be. A 20 éves kutatás eredményeként megszületett tárlat szélesebb körűen mutatja be a zsinagógaépítészetet, mint maga az írásmű, a tárlat a mintegy 400 fotón keresztül az egész Osztrák-Magyar Monarchia területét lefedi. A fotók végigkövetik a zsidók több évszázados vándorlását a mai Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Ukrajna, Románia, Horvátország, Szlovénia és Szerbia falvaiban és városaiban. A szabadkai volt a történelmi Magyarország második legnagyobb zsinagógája - a Dohány utcai után -, és majdnem arra a sorsra jutott, mint a Kárpát-medence több más szakrális zsidó épülete. Az összeomlástól a szerb kormányzat és a magyar kormány, valamint számos zsidó közösség támogatása mentette meg. A magyar szecesszió stílusában épült szabadkai zsinagógát Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte, az üvegablakok Róth Miksa műhelyében készültek. Az 1970-es években bedőlt az egyik kupolája, és az épület majdnem összedőlt, felújítása azóta tart. A zsinagóga belső terének rekonstrukciójához a magyar állam 100 millió forintig terjedő anyagi támogatást nyíújt. A zsinagógák egy-egy város életében építészetileg, kulturálisan, közösségteremtő funkcióban fontos szerepet töltöttek be. Felmerül a kérdés, hogy a meglévő épületeket hogyan lehet helyreállítani és új, kulturális funkcióval megtölteni, például ott, ahol már nincs zsidó közösség, ahogy Szabadkán is 250 főre zsugorodott a második világháború előtt még mintegy 6000 főt számláló helyi zsidóság száma. A zsinagógában több mint 10 évvel ezelőtt tartottak utoljára szertartást.
Fehér László alkotásai Szegeden
A szegedi Reök-palotában bemutatott mintegy három tucat festmény legtöbbje még soha nem szerepelt kiállításon, néhány friss alkotás még címet sem kapott a művésztől. Ezek legtöbbje tondó, a kör alakú képek szerkesztése és egyedi perspektívája ugyanis az elmúlt években nagyon foglalkoztatja a Kossuth-díjas festőt. A tegnap nyílt tárlat látogatói azonban találkozhatnak Fehér László néhány ikonikusnak számító képével is: többek között barátjáról, feLugossy Lászlóról készült különös, magába forduló portréjával vagy például a Pihenő című festménnyel. Fehér László egyike a legizgalmasabb magyar kortárs festőknek, és azon kevesek egyike, akit külföldön is megbecsülnek és szeretnek. A hetekben Berlinben látható tárlata, hamarosan pedig Lengyelországban nyílik több mint száz alkotást bemutató kiállítása. A tárlaton szereplő festmények szinte mindegyikét Viktor Meshikoff kölcsönözte a kiállítóhelynek. Az orosz származású műgyűjtő negyedszázada gyűjti a művész alkotásait, mert szereti Fehér László világlátását, mással össze nem téveszthető képi világát és folyamatosan megújuló stílusát.
Repülőgépek, Helikopterek, Amphibiák - repülő szerkezetek a polgári és tudományos repülésben
A Közlekedési Múzeumban ma nyíló kiállítás az ország repülőterein és javítóműhelyeiben készült különleges felvételekből kínál egy kis ízelítőt, helyzetképet adva a polgári, hobbi és tudományos célú repülésről. Bakó Gábor fényképei betekintést engednek a repülőterek, repülősportok hétköznapjaiba, szemléltetik a Dunai Repülőgépgyár végnapjait, érzékeltetik a működő magyar repülőgép javító üzemek hangulatát, gépek végzetét és megújulását. A kiállítás bemutatja a polgári és tudományos kísérleti repülés egyes pillanatait, az utóbbi másfél évtizedre jellemző képét. Bakó Gábor, mint hivatásos légi fényképész több száz méter magasból, térképészeti nyersanyagot, függőleges tengelyű mérőképeket készít csapatával, településekről, létesítményekről vagy éppen védett természeti területekről és közben perspektív fényképeivel szemünk elé tárja az ország természeti értékeit, az épített és átalakuló környezetet. A kiállítás megtekinthető: 2014. november 2-ig
A pásztorok világa – Tisztelet Herman Ottónak
Szilaj, nomád vagy villanypásztor? Mire jó a juhászkampó? Miért fehér a gulyás komondora? Mit üzen a pásztor-távíró? Kinek szól a csordás kürtje? Ezekre és számos egyéb kérdésre is választ ad a Magyar Mezőgazdasági Múzeum új, őszi időszaki kiállítása vasárnaptól, mely a magyar pásztorélet múltján és jelenén vezeti végig a látogatókat, oly módon mutatva be a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó mesterséget, a pásztorok sajátos világát és kulturális sokszínűségét, hogy az a mai kor emberét is megszólítsa. Napjaink pásztorai jellegzetes viseletükkel és a hagyományos eszközök használatával máig őrzik őseik örökségét és végzik hétköznapi munkájukat, ugyanakkor az eszközök 21. századi újragondolásával kreatív módon alkalmazkodnak a modern kor kihívásaihoz is. A Herman Ottó halálának 100. évfordulója alkalmából létrejött kiállítás több ponton is reflektál és épít a neves tudós-polihisztor által megrendezett, 1907-ben megnyílt Ősfoglalkozások című kiállításra, mely a tudós személyes gyűjtéseinek eredményeit a pásztorélet tárgyain és különböző képzőművészeti alkotásokon keresztül tárta a látogatók elé. Időszaki kiállításunkon a Herman Ottó-gyűjtés számos féltett kincse bemutatásra kerül, új kontextusba és mai látványvilágba helyezve az értékes gyűjteményt. A szakmai és laikus közönség érdeklődésére is számot tartó kiállítás korabeli tárgyak, dokumentumok, makettek és modellek sorát vonultatja fel. Képanyagát Kunkovács László, fotóművész sajátos hangulatú, hortobágyi felvételei, megkapó pásztorportrék és a jelenkor pásztorvilágának életképei gazdagítják. A gyerekeket mesesarok és beépített interaktív elemek várják, melyek népmesehősök, szólások, tapintható tárgyak és játékok segítségével teszik élőbbé és élménygazdagabbá a múzeumlátogatást. A látogatók megszólaltathatják az „állatok hangszereit” – a csengőket, pergőket és kolompokat –, míg a legkisebbek korhű viseletekbe bújva tapasztalhatják meg, milyen érzés egy csikós, juhász vagy kiskondás szerepét magukra ölteni. A kiállítás 2015. február 20-ig várja az érdeklődőket.
