©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

KRÍZIS? Inspiráció a kreativitásra

Az olasz design válaszai a múlt század és a jelen válságaira a milánói Triannale Design Múzeum kiállításán.

A hétvégén kezdődött budapesti Design Hét zsúfolt eseményei közben érdekes kitekintésre ad lehetőséget a világ designfellegvárának számító milánói Triannale Design Museum (TDM) jövő februárig látogatható kiállítása. Jól megválasztott címe – Az olasz design a válságokon át (Italian Design Beyond the Crises) – szinte provokál a divatbemutatók, a pompás kirakatok, a fényűző vásárok városában.

A 2007-ben nyílt TDM nem kisebb feladatot vállalt magára, mint hogy évente különböző perspektívákból új és új kiállításokon mutassa be a méltán világhíres olasz formatervezés alkotóit és olykor meghökkentően kreatív, máskor lenyűgözően szép tárgyait. Az idein, a TDM 7. kiállításán a KRÍZIS volt a hívó szó. Ebből a fájóan aktuális szempontból vizsgálták, hogyan hatott az olasz designra a 30-as, a 70-es évek és napjaink világméretű gazdasági, társadalmi és kulturális válsága.

A méltán világhírű múzeumban a kurátorok korábban is izgalmas témák köré rendezték gyűjteményük darabjait. Többek között bemutatták az olasz design eredetét, az olasz grafikai tervezés történetét, a tömeggyártás és a designtermékek kapcsolatát. Eddigi kiállításaikról jól összeállított videókból kaphatunk áttekintést, melyek egyben hatásos felvezetői az éppen aktuális tematikának, s a látogató számára könnyen befogadható módon reprezentálják az intézmény eddig megtett útját. A kiállítótérbe – meghökkentő belsőépítészeti megoldásként – keskeny, faburkolatú híd vezet, egyenesen a tárgyak közé, ahol szalmabála fotel, fabicikli, maradék anyagokból varrt esküvői ruha, színes drótháló-állatok, hatalmas fakéreg váza, 3D-es nyomtatóval készült lámpa fogadnak.

A tárgyak önállóan, egymást kiegészítve és egymással feleselve mutatnak parabolát a múlt század és a közelmúlt krízisekre adott formatervezői válaszokból. Az olasz és angol nyelven olvasható információk nem tolakszanak. A kiállítási koncepció röviden és hatásosan megfogalmazva, diszkréten bújik meg a bejáratnál, s ha valamelyik, középen kiállított tárgy „rabul ejti”a látogatót, a falon elhelyezett, szép tipográfiával megkomponált és befogadható mennyiségű szövegből tudhat meg többet alkotóról és alkotásáról.

A kurátorok nyitófalon olvasható bevezetője – ahogy vérbeli olaszoktól elvárható – a téma pozitív oldalát hangsúlyozza. Paul Auster mottóját választva nem kevesebbet állít, mint hogy a válság pillanatai megsokszorozzák az emberek vitalitását. („Moments of crisis produce of redoubled the vitality in men.”) A kiállítás koncepciója három szóval jellemzi, három egységben mutatja be azt a stratégiát, amellyel az olasz designerek az egyes válságidőszakokra válaszoltak: Autarky, Austerity, Self-Production.

A kiállítás kétségkívül hatásos nyitótere és felvezetője után az első kis terem az új olasz design 20-as évekbeli gyökereit keresve az olasz futurizmus egyik kiemelkedő művésze, Fortunato Depero előtt tiszteleg. A nagy olasz mester roveretói műtermében, a Casa d'Artéban – felesége és művész-iparos társai közreműködésével – futurista festmények, ruhák, reklámgrafikák és formatervezett bútorok, játékok egyaránt születtek. (Munkáiból bővebb válogatást láthattunk Budapesten, a Magyar Nemzeti Galéria 2010-es kiállításán) A kiállított szék, a falon látható tervek, híressé vált Martini-designja azt a kiinduló állapotot rögzíti, amikor a használati tárgyak és a művészeti alkotások egy alkotói folyamatban találkoztak, s megszületett az egyedi személyiséggel rendelkező designtermék.

A rövid felvezető után a címben ígért AUTOKRÁCIA korszakának tárgyait szemlélhetjük meg egy hosszan elnyúló teremben.

Olaszországban, a 30-as években tudatos építkezés zajlott a formatervezésben – az ipari tervezés támogatására rendezték meg az első milánói Triannálét is. Ennek termékenyítő hatása már néhány év múlva jelentkezett. A formatervezők a gazdasági válság, majd a háború keltette szűkös lehetőségek között újabb alapanyagokat találtak fel (megszületett az új textilalapanyag, a műszál), az új nyomtatási technika lehetővé tette a felületi mintázat megjelenését a ruhákon, sőt még a bútorokon is. A napmotívumot ábrázoló szék alkotója, Piero Fornasetti a korszak nagy klasszikusainak egyike.

A tervezők újragondolták a vessző, nád, szalma, rattan szerepét a bútorkészítésben, s a kiállításon is megtekinthető, érdekes, számunkra ma már a retro kategóriába sorolható bútordarabokat alkottak. A kerámia és üvegművészet hagyományos technikájával modern használati tárgyakat hoztak létre. Az alumínium és a nikkel is megkezdte világhódító menetelését.

Az 50-es években nemzetközi hírnévre tettek szert az olasz designerek, a 60-as évek eleje az olasz formatervezés mellett az olasz filmművészet aranykora is. (Palotai András tollából kitűnő cikk taglalja a kettő egymást erősítő kapcsolatát.) Az olasz AUTARKY, az egyeduralom a nemzetközi designkörökben megkérdőjelezhetetlenné vált.

A hatvanas évek diákmozgalmai, forradalmai azonban új korszakot nyitottak: az ÉN helyett a MI került előtérbe gazdasági, politikai és erkölcsi értelemben is. A kiállítás második egysége már az AUSTARITY korszakába vezet. A 70-es évek olajválságát követően a lokális kérdések mellett világméretű problémákra kellett releváns válaszokat adni az élet szinte minden területén, így a designművészetben is.

Az építészetben az Amerikában élő, olasz származású Paolo Soleri a várostervezést az ökológiával integrálta. A zöld mozgalmak előfutáraként, az Arcology megteremtésével egy máig élő és működő várost hozott létre, melynek környezetvédelmi, energiagazdálkodási, építészeti megoldásai ma is példaértékűek, szakemberek zarándokolnak el oktatási programjaikra. A kiállításon a város első terveit és az épültekről készített korabeli fotókat láthatjuk.

A nápolyi Ricardo Dalisi fiatalok csoportjával olyan köztéri bútorokat tervezett, melyeket hulladékok újrahasznosításával és egyszerű technológiával valósítottak meg.

Az új anyagokban rejlő lehetőségek maximális kiaknázását és a tabudöntögető gondolkodást jól példázza Gaetano Pesce Golgota-sorozatának egyik darabja. A torinói leplet idéző, üveggyapotból kézzel formált szék minden tartószerkezet nélküli, megdermedt formája egyszerre profán és szürreális.

A megszokott köztéri tárgyakat új szerepben bemutató Ugo La Pietra ivókútból toalettet, terelő bólyából függőágytámasztékot, építési területjelzőből járókát tervezett. Az újrahasznosítás jegyében Riccardo Dalisi kedves figurákat alkotott konzervdobozokból, s műanyag flakonokból Enzo Mari „csináld magad” útmutatóval ellátott virágvázákat álmodott.

A 80-as évekre a formatervezés hagyományos értelemben vett kapcsolata a tömegtermékeket gyártó iparágakkal a válság miatt megszakadt. A Self-Production korszakában a kézműves technikák újjászülettek: a mozaiktechnika új felületeken jelent meg, a márvány klasszikus megjelenését újraértelmezték.

A design kortárs művészeti ággá alakult, művészi galériák árusították egyedi darabjait, kisebb társaságok bocsátottak piacra limitált sorozatokat. A „csináld magad” alkotó folyamatát a műtermek mellett az egyre kedveltebb performance-okon csodálhatta meg a szofisztikált közönség.

A 90-es években a formatervezés legnagyobb mesterei, Michele de Lucchi, Alessandro Mendini, Gaetano Pesce az üvegtervezésben, Nanni Strada a ruhatervezésben teremtettek máig élő saját márkákat: Produzione Privata, Piccolo Produzione, Fish Design, Moda Design.
A fiatal formatervezők nagy számban követték mestereik példáját katalógusokban, weboldalakon tették elérhetővé termékeiket.

Csak néhány a kiállításon látható parádés ötletek közül: vasvilla támlájú fotel, raffiasörényes szék, rétegelt lemezből készült sámli, papírgöngyölegből hajtott (fa)tönk, hintaszékkel kombinált bölcső. Technika és funkciók meghökkentő változatossága, a formák skandinávos egyszerűsége, az újrahasznosított anyagok divatja az ezredforduló óta jellemzi az olasz design termékeit.

A jövő irányait hivatott bemutatni Design újratöltve címmel a kiállítás záróterme, mely a média új lehetőségeire reflektál. A digitális világegyetem lakóiként a ma olasz designerei filmre veszik és a világhálón teszik közzé az alkotás folyamatát, amely az „itt és most” spontán erejével valóban hatásosan és közvetlenül éri el a közönséget, avagy a műértő vásárlót.

A tárlat végére érve örömmel konstatáltam, hogy a kiállított 650 tárgyban megtestesült sziporkázó kreativitás nem csupán a válságokat győzte le, de az ember hangulatára is pozitívan hat. Hiányát éreztem azonban a hagyományosan Itáliához kötődő területek (autó-, motor-, divattervezés) bemutatásának.

Sajnos elmaradt a várakozásomtól a kiállítás belsőépítészeti megvalósítása is. A jelen válságra leginkább ez emlékeztetett a tárlaton. (E tekintetben a TDM korábbi kiállításai a kisfilmekből attraktívabbnak tűntek, és a 2013-as iparművészeti múzeumbeli kiállítás is nagyságrendekkel vonzóbban mutatta be az olasz design mestereit.)

Talán a kiállítás alkotói is éreztek némi hiányt, mert búcsúzóul átvezették a látogatót az Olasz design ikonjai (Italian Design Icons) időszaki kiállításon, melynek egyetlen termében a plafonig érő plexipolcokon látványosan felvonultatták az olasz „klasszikusokat”. Minden megtalálható itt, amiért az olasz formatervezést imádjuk: Olivetti írógépe, az olasz filmekből népszerűvé vált Vespa robogó, vagy a legendás kávéfőzők első darabjai.

A kiállítás látogatható: 2015. február 22-ig (keddtől vasárnapig 10.30–20.30)
Triennale Design Museum, Viale Alemagna 6, Milan, Italy

Korábbi TDM kiállítások: The Seven Obsessions of Italian Design (2007–2009), Series, off Series (2009–2010), The Things We Are (2010–2011) Dream Factories (2011–2012) Grafica Italiana (2012–2013)