©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A Test mágiája

Az Állami Tretyjakov Galériában először rendeztek olyan kiállítást, amely az akt témáját mutatja be az orosz képzőművészetben. Az első ilyen tárlat a 17–20. századi festészet és szobrászat gazdag anyagából merít, a második a grafikákból válogat.

Amíg az orosz társadalom egyre prűdebbé válik, cenzúráról és öncenzúráról vitatkozik, amíg az állam egyre jobban szabályozza a kulturális életet, és többször lép fel olyan művek ellen, amelyek szerinte megszegik a társadalom morális normáit, sőt úgy véli, jogában áll meghatározni az erkölcs fogalmát, a Tretyjakov megnyitotta kincstárát, és egy rendhagyó tárlatra invitálja a látogatókat.

A kiállítás rendezői művészi módon játszanak a „meztelen”, „csupasz”, „levetkőzött”, „ruhátlan” fogalmakkal, és szeretnének különbséget tenni a ruhátlanság állapota és a meztelenség esztétikája között, ugyanakkor felhívni a látogató figyelmét az akt műfajában rejlő veszélyekre: a meztelen test ábrázolásában az ízlés mértéke és a művészet színvonala különösen élesen és nyilvánvalóan mutatkozik meg.

Az akt hosszú utat tett meg az orosz képzőművészetben 300 év alatt – az allegóriától, a jelképességtől a kézzelfoghatóságig, a testiségig, az érzékiségtől az idealizáló távolságtartásig.

Karl Brjullov: Betsábé,1832

„A Mitológia tükrében” szekcióban történelmi és mitológiai művek szemléltetik, hogyan testesítették meg a klasszicista mesterek (Ivan Akimov, Jakov Kapkov) modelljei a hősiességet, a dicsőséget és a szellemi eszményképet. Karl Brjullov és Fjodor Bruni mitológiai alakjai a szépség csodájáról, és az emberi vágyálomról beszélnek.

Ilja Repin: Aktmodell háttal, 1895-1896

„A Festő műterme” a kiállítás legszemélyesebb, legintimebb része. A látogató órákig tudná csodálni Ilja Rjepin aktmodelljét, aki annyira élethű, egyszerre gyöngéd és tüzes, hogy a vízesésként leomló kék drapéria sem tudja lehűteni. Ezzel a hűvös kék színnel találkozunk Valentyin Szerov vásznán is, és felkapjuk a fejünket: „Szerov? Vagy inkább Renoir?” Renoir előtt tiszteleg és küldi üdvözletét Párizsba Szergej Geraszimov is a fekete bársonyszalaggal modellje vörös, fényes hajában. A festmény előtt olyan érzésünk támad, hogy az orosz impresszionisták képviselője 1940-ben többet szeretett volna, mint egyszerűen gyönyörködtetni, szinte érződik a világosság és szabadság utáni sóvárgása. Az „óvatos, de állhatatos liberális” még 1937-ben is színpadi tündérjátékot varázsolt a kolhozi ünnepségből.

Arkadij Plasztov: Tavasz, 1954

A mintegy 70 remekművet felvonultató tárlat igen pozitív visszhangot keltett, az orosz sajtóban a Tretyjakov „legerényesebb” kiállításának is nevezték.

„Egy kiállítás mindig egyben előadás is, emiatt nekünk nagyon fontos volt úgy elhelyezni a műveket, hogy ne zavarják egymást, és közben segítsék a látogatót az egységes benyomást alakításában – mondta Irina Lebegyeva, a Tretyjakov igazgatója. – Az akt örök témájáról beszélünk. Azt szeretnénk, hogy az ifjú látogatók, akik majd eljönnek a kiállításra, tanulják meg érteni a »nu« műfaj esztétikáját.”