„Lobbanó szívvel születtem...”
KIÁLLÍTÁS
Mihail Lermontov 200. születésnapjának méltó megünneplése lett a 2014-es Orosz Kulturális Évad egyik legfontosabb eseménye. Goethe szerint ahhoz, hogy megismerjük a festőt, el kell látogatnunk szülőhazájába.
| Nyikolajeva Marija |
2014-11-06 09:01 |
Tarhaniba invitálom most az olvasót, ahol a költő szavaival élve, „virágos álmok becézték” őt, hogy egy kevésbé ismert Lermontovot mutassak be.
10 óra vonattal – ennyi ideig tart az út Moszkvától Tarhaniig (Penzai terület, Belinszkij járás), ahol Lermontov a gyermekéveit töltötte.
A 19. században Mihailnak több mint két napot kellett lovas kocsival utaznia, hogy meglátogathassa a nagyanyját.
Tarhani csenddel fogadja a látogatót. Csak a szél susog a több száz éves hársfák koronáiban, és forgatja a szélmalom vitorláit. Csodával határos módon a park és az épületek épségben megmaradtak, minden ugyanúgy néz ki, mint Lermontov idején. 1917-ben a parasztok forradalmi gyűlése úgy határozott, hogy „a házat, a kertet és a gazdasági épületeket meg kell hagyni a költő iránti mély szeretetből”. Nem Lermontov költészetét szerették elsősorban, hanem magát a „fiatal urat”. A szájhagyomány szerint Misa kisfiúként megkérte nagyanyját, a szigorú Jelizaveta Arszenyjevát, hogy tekintsen el jobbágyai testi fenyítésétől. Így történt vagy sem, a parasztok szentül hittek a legendában, évtizedeken át őrizték és mesélték a gyerekeiknek. A 37 éves korában megözvegyült Jelizaveta Arszenyjeva egyedül igazgatta a birtokot, ő rendelkezett a 600 jobbágy felett, és ő nevelte Misenykát is, aki 3 évesen veszítette el az édesanyját, Jelizaveta egyetlen lányát.
A kastély szobáiban annyira meghitt és otthonos a légkör, hogy szinte várjuk, mikor lép be a „fiatal úr” és családja: az asztalon Marjának, Lermontov anyjának nyitott albuma hever, a komódon a nagymama ottfelejtett kendője... A háttérben halkan szól a zongora. Érzékenységét a muzikális és finom lelkű anyjától örökölte Mihail. Mindig az ölében ült, amikor Marja zongorázott.
Az idén 75 éves a Tarhani Múzeum. Az igazgató, Tamara Melnyikova szerint nemcsak a költő Lermontovot lehet itt megismerni, hanem a magánembert is. A múzeumban tarhani mézet kóstolhatunk, vagy akár be is ülhetünk abba a lovas kocsiba, amelyet Lermontov rajzai alapján építettek meg. Igen, Lermontov nem csak az orosz romantika Puskint követő nemzedékének egyik meghatározó költője, elbeszélője és drámaírója volt, ahogyan azt az irodalom tankönyvekből tudjuk. A 2015. december végéig látható tarhani kiállítás segít megismerni Lermontovot, a festőt.
 |
 |
Misa Lermontov 3-4 évesen(1817-18)
Ismeretlen festő műve
|
Lerma herceg (1832-33)
Lermontov műve
|
Már kicsi korában rajzolt – krétával szobája padlójára. Ez volt kedvenc időtöltése, még az egyik portréja is rajzeszközzel a kezében ábrázolja a 3-4 éves Misát. Az ifjú gimnazista rajongott a romantikusan borús Rembrandtért, és csodálta Raffaellót, Peruginót, Guido Renit, Murillót, Alexandr Orlovszkijt és Oreszt Kiprenszijt. Nem véletlenül találkozunk a nevükkel Lermontov költeményeiben. Szentpéterváron Pjotr Zabolockij festőtől vett rajzórákat, aki Orlovszij és Kiprenszkij baráti köréhez tartozott, és aki nem mellesleg nagyon tehetségesnek tartotta Mihailt.
Egy éjszaka, az 1830-as évek elején Lermontov felriadt Moszkvában, és azt mesélte, hogy álmában meglátogatta őt Lerma nevű őse, aki még a másnapi matematika házi feladat megoldását is megsúgta neki. Mihail azon nyomban a falra rajzolta szénnel a titokzatos ős portréját. Pár év múlva olajfestményen is megörökítette Lerma arcvonásait: középkori spanyol kosztümben, szakállal, csipkegallérral és az Aranygyapjas Rend jelvényével. Ifjúkorában Lermontov Lermaként írta alá költeményeit, és hitte, hogy a legendás spanyol Lerma herceg leszármazottja, de később megtudta, hogy ősei skótok, a Learmonth nemzetségből.
Mihail Lermontov lírája és festészete elválaszthatatlan egymástól, egyszerre énekelte és festette meg a Kaukázus, Grúzia és Oroszország szépséges tájait, és kiabálta a világba fájdalmát, keserűségét.
 |
 |
„Kaukázus tája, messze föld,
Te, népszabadság otthona!
Kínokkal téged is betölt
A háború vérzápora.” (Lányi Sarolta fordítása)
Lövöldözés a dagesztáni hegyekben (1840-41)
Lermontov műve
|
„...Cserkesz ő!
A dús pillák, a sas tekintet,
A sok gyors, könnyed mozdulat...”
(Galgóczy Árpád fordítása)
A Cserkesz (1838)
Lermontov műve
|
Lermontov több műfajban és több technikával dolgozott: olajjal, vízfestékkel, tollal, ceruzával, valamint készített litográfiákat is. Élete utolsó két évében a zaklatott és nyugtalan költő főleg ceruzával és tollal alkotott, ritkán vízfestékkel. Nagyon sietett élni, és mindent „leképezni”, ami körülötte történt.
 |
|
Lermontov huszári egyenruhában (1837)
Lermontov rajztanárának,
Piotr Zabolockijnak a műve
|
„Életre vágyom, szenvedésre!...
A költőnek keserű bú kell,
Az óceánnak zord vihar.” (Lator László fordítása)
Felnyergelt ló(1830)
|
16 évesen azt írta: „És mindig félek, hogy nem lesz időm valamit megcselekedni!” Valóban, tragikusan fiatalon, 26 évesen hunyt el, egy tiszttársával vívott párbajban. A festő Lermontov hagyatéka közel 13 festmény, 50 akvarell, 300 rajz. A tarhani kiállításon mind a 13 festménye látható, igaz másolatban.
A Tarhaniban megismerhető Mihail Lermontov, a művész és az ember közelebb kerülhet hozzánk ezzel a kiállítással: A ház, ahol „múzsák ringatták” a művész bölcsőjét, az elvarázsolt kert, amely felébresztette az ifjú költő fantáziáját, számunkra is sok meglepetést tartogat. Ez a hely gyógyít, megnyugtat, vigasztalást nyújt, és arra biztat, hogy lopjunk egy kis költészetet és szépséget a mindennapi életünkbe.
