©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Sokszorosított grafikák - másként!

A New York-i Museum of Biblical Art Dürer, Rembrandt, Tiepolo c. kiállítása a sokszorosítás öt évszázadának legfontosabb alkotóit vonultatja fel.

A kiállítás főként a 2005-ben létrehozott Jansma Print Collection anyagára támaszkodik, melyeket a Metropolitan Museum és a Brooklyn Museum néhány nyomata egészíti ki. A hetvenkilenc bemutatott grafika öt évszázadot fog át, a munkákat alkotók szerint rendezték csoportokba, ezek az egységek pedig kronologikusan követik egymást Dürertől egészen Pechsteinig.

A rendezés önmagában tehát egyáltalán nem izgalmas, hiszen az egész tárlat során lényegében egymás mellett futó grafikákat nézegethetünk, amelyek sok esetben kisméretűek, így a kiállítótérben teljesen elvesznek a látogató szeme elől. Van azonban néhány dolog, ami mégis sikeressé teszi a kiállítást. Egyrészt nyilvánvalóan a kurátornak szerencséje is van a képekkel, hiszen rengeteg mestermű került a falakra. Ott van például rögtön az elején Dürer 1507 és 1513 között készített Passió-sorozata, amelynek finom és részletgazdag darabjai odavonzzák magukhoz a befogadót. Az egymáshoz közel rendezett grafikák hosszas szemlélődésre invitálják a látogatót: a rengeteg részlet, a feszes kivágás, a gazdag vonalhálózat rendkívül izgalmassá teszi ezeket a munkákat, és alkalmat ad arra, hogy a látogató összevesse őket egymással. Vagy láthatjuk Rembrandt néhány nagyszerű rézkarcát, köztük a Három keresztet is, melyek erős drámaiságukkal és személyességükkel hatnak a befogadóra. Tiepolo Menekülés Egyiptomba című sorozatán a látogatót a dinamikus vonalvezetés fogja meg, amellyel a művész képes volt megragadni a fényeket és a formákat, míg William Blake Jób könyvének illusztrációinál a szimbólumok és motívumok sokasága, a művek kozmikussága és a személyes interpretáció invitálja hosszas szemlélésre a látogatót. De a kiállításon szerepel még Manet-nyomat, illetve Pechsteintől néhány munka, amelyek viszont erős színeikkel, expresszív megoldásaikkal hatnak a nézőre.

Ezek a munkák tökéletesen alkalmasak arra, hogy a kurátor, Nathaniel Prottas bemutathassa a nyugati sokszorosított grafika fejlődését: ahogy a befogadó előrehalad a kiállításon, úgy tudatosul benne e technika folyamatos változása, alakulása. Érdekes látni, hogy az egyes alkotók mennyire másként nyúlnak ugyanazokhoz az eszközökhöz, módszerekhez, hogyan alakítják őket a saját stílusoknak megfelelően: például Dürer szálkásabb vonalai, Rembrandt meleg, mély megfogalmazásmódja, illetve Tiepolo finom rajzai élő párbeszédet folytatnak egymással. Szintén izgalmas látni, hogy az egyes művészek mennyire másképpen interpretálják ugyanazt a bibliai narratívát, hogy ugyanazok a történetek mennyiben más értelmet nyernek az egyes alkotók értelmezéseitől függően.

A kurátor izgalmas módon kontextualizálja a falon végigfutó alkotásokat: ahelyett, hogy hosszú falfeliratokon számolt volna be az adott korról és sokszorosítási technikáiról, szokásairól, minden sorozat elé egy korabeli Bibliát integrált, a múzeum Rare Bible Collectionja egyik darabját – ezekből a látogató megismerheti az adott kor tipográfiai, nyomtatási és illusztrációs tendenciáit, divatjait, így betekintést nyerhet abba az időszakba, amelyben a falon található nyomatok is születtek. A kiállításon így előkerül többek között egy 15. századi német nyelvű Biblia Dürer Passió-sorozatához kapcsolódóan, egy 18. századi latin Szentírás Tiepolo Menekülés Egyiptomba című karcaihoz kötődve, illetve Blake illusztrációi mellett egy 19. századi angol nyelvű szent könyvet is megtekinthet a látogató.

A tárlaton az interaktivitás is megjelenik: a kiállítás elején egy tableten végig lehet futni a Jansma gyűjteményen, ahol az egyes darabokról még több információt is megtudhat a befogadó. Ennek köszönhetően nem kell óriási falfeliratokkal terhelni a termet, hiszen ha egy műalkotásról többet szeretnénk megtudni, vissza-visszatérhetünk a képernyőhöz, és informálódhatunk. A kiállítás fontos eleme még a kiállítótérbe helyezett fal is, amely a sokszorosított grafikák technikáit és eszközeit mutatja be illusztris, értelmező módon, így a látogató valódi, mély ismereteket szerezhet a sokszorosítás módjairól is.

A kiállítás tehát nyomon követi a sokszorosított grafika fejlődését, rámutatva arra is, hogy a bibliai narratíva kulcsszerepet játszott a nyomatok történetében az első innovációktól kezdve egészen az expresszionistákig, ahol a fametszet újjászületésének lehetünk tanúi Pechsteinnél. Olyan munkákat állítottak ki, amelyek együttesen a sokszorosított grafika változatos stílusait és technikáit reprezentálják, így a kiállítás nemcsak a képekről, hanem létrejöttükről is szól.

A Dürer, Rembrandt, Tiepolo c. kiállítás január 11-ig tekinthető meg a New York-i The Museum of Biblical Art fő kiállítóterében.