A legújabb magyar exportcikk: kiállítás

1715 januárjában érkeztek Kecskemétre az első piarista szerzetesek azzal a céllal, hogy iskolát nyissanak a városban, katolikus gimnáziumi oktatást és nevelést nyújtsanak a város és a környék lakói számára. Ezt a szolgálatot az időkhöz és körülményekhez alkalmazkodva azóta is végzik. A piaristák 1715 februárjában a ferencesektől átvett elemi iskolai épületben 63 tanulóval kezdték meg a tanítást. 1724-ben költöztek mostani helyükre, a Piaristák terén álló rendházba, ahol a század közepére templomuk is fölépült. Az egyre növekvő diáksereg számára a katolikus egyházközség 1825 és 1894 között a templom mellett emeltetett újabb épületszárnyakat, majd 1930 és 1933 között Hültl Dezső "modernizált barokk" terve alapján épült új iskolaépületet, amely építészetileg is a város egyik meghatározó pontja.
A kommunista diktatúra évei nem kímélték a kecskeméti piaristákat sem, de 1950-től az ország nyolc katolikus iskolájának egyike, egy négyosztályos fiúgimnázium Kecskeméten működhetett. A rendszerváltást követően, 1992-ben a piarista rend átvette az épületében működő állami Jókai Mór Általános Iskolát, majd 2012-ben az angolkisasszonyok Czollner téri intézetét és 2014-ben óvodát is nyitottak. Ennek következtében ma Kecskeméten működik Európa legnagyobb piarista iskolája több mint ezer diákkal. Ez az intézmény egyben a második legrégebbi, folyamatosan működő katolikus egyházi iskola a mai Magyarországon.
A tudós szerzetes tanárok mindvégig alapvető meghatározói voltak Kecskemét kulturális életének, a templomépítő Demka Sándortól kezdve Erdősi Imréig, akit honvéd múltja miatt "branyiszkói hősként" ismertek vagy Mészáros Imréig, aki 1945-ben az egyesített városi gimnázium igazgatója volt. Az iskolában tanult Katona József és Homoki Nagy István is.
A kiállítás bepillantást nyújt életükbe, tevékenységükbe, a rendház és templom ritkán látható műtárgyaiba és kincseibe. Bemutatja a rend alapítóját és jelképeit, amelyek évszázadok óta hozzátartoznak a városhoz. A Kecskeméti Katona József Múzeum és a Piarista Rend Magyar Tartománya gyűjteményei által közösen létrehozott kiállítás március 29-ig látogatható a Cifrapalotában.

Másra használt kövek

A kelet-közép-európai zsinagógák jelenlegi használatát mutatja be a budapesti Néprajzi Múzeum pénteken nyílt fotókiállítása. Alpern Bernadett fotósorozata a Magyarországon és a környező országokban található zsinagógákat örökítette meg, amelyeket napjainkban más közösségi célra használnak. Ebben a térségben a zsinagógák a bizonyítékai a zsidóság aktív jelenlétének. Ez a kiállítás is mérföldkő, amely a 70 évvel ezelőtt történtekre emlékeztet, és arra, hogy milyen gazdag volt a zsidó közösség, mi mindent adott az Osztrák-Magyar Monarchiának és Magyarország közösségének.

Alpern Bernadett fotográfus 15 ország 47 városában 57 elhagyott, részben átalakított, új funkcióval felruházott zsinagógát keresett fel és örökített meg színes diára készült felvételein. Ezekből a fotókból mutat be a Néprajzi Múzeum 37 darabból álló válogatást, amely Kelet-Közép-Európa zsinagógáinak újrahasznosított tereit tárja a látogatók elé. A régen hitközségeket szolgáló, hol monumentális, hol szerény épületeket ma koncertteremként, múzeumként, bútorboltként, olimpiai edzőcentrumként, rendőrőrsként, tűzoltóállomásként, vagy akár éjszakai bárként használják, de akad köztük katolikus templom és mecset is.
Alpern Bernadett 2012-ben végzett a Kaposvári Egyetem fotóriporter és képszerkesztő szakán. Az első fotó a sárbogárdi zsinagógáról készült, amely jelenleg használtbútor-üzletként üzemel, majd Ronen Dorfan újságíró közreműködésével, az European Association for Jewish Culture támogatásával térképezte fel a nem rendeltetésszerűen használt zsinagógaépületeket. A vele készült riport itt olvasható.
A március 8-ig látható fotóanyag az októberben nyílt "Kő kövön. Töredékek a magyar vidéki zsidóság kultúrájából" című tárlat kísérőprogramja.

Délszaki kalandok a Római Magyar Akadémián

Magyar művészek Olaszországhoz fűződő viszonyát kutatja a Petőfi Irodalmi Múzeum Délszaki kalandok - Magyar írók Itália-élménye című kiállítása, amely először a PIM-ben volt látható a 2013-as Olasz-magyar kulturális évad keretében; az anyag római bemutatása azt is szimbolizálja, hogy az ilyen típusú eseményeknek van folytatása. A Petőfi Irodalmi Múzeum most némileg a római közönség érdeklődéséhez igazította a kiállítást, így az olasz látogatók ezúttal magyar szemmel tekinthetnek országukra.
A tárlat azt vizsgálja, miért is vonzódott olyan sok magyar művész Olaszország iránt. Ebben szerepet játszhatott a vágyakozás a múlt kézzelfoghatósága és melankóliája vagy akár az érzékiség iránt. Márai Sándor szerint az európai népek közül a magyarok igazából az olaszokhoz állnak a legközelebb, de a Párizs rajongójaként ismert Ady Endre hasonló vonzalommal viseltetett Róma iránt is. A PIM kiállítása magyar alkotók műveinek, naplóinak, levelezéseinek, emléktárgyainak segítségével rekonstruálja, hogyan élték meg az Olaszország-élményt olyan írók, mint Karinthy Frigyes, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Németh László, Szerb Antal vagy Márai Sándor, de számos itáliai ihletésű magyar festmény is helyet kapott az anyagban. A március 15-ig látogatható tárlat kitér a Római Magyar Akadémia kulcsszerepére, hiszen az intézmény ösztöndíjas és kutatási programjának köszönhetően számos művész - így Szőnyi István vagy Aba-Novák Vilmos - gazdagodhatott olaszországi élményekkel. A kiállítás ugyanakkor a közelebbi múltra is reflektál, így emléket állít a Triznya-kocsma néven ismert legendás római művészeti szalonnak is.

Munkácsy a pekingi Szépművészeti Akadémián

A Munkácsyt és korát, a 19-20. század fordulójának magyar festészetét bemutató tárlaton Munkácsy Mihály realista népi életképei, tájképei mellett - a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) és Pákh Imre magángyűjtő jóvoltából - válogatás látható a magyar mester népszerű portréiból, csendéleteiből és szalonképeiből, valamint néhány jelentős alkotás biblikus tematikájú festészetéből.
Munkácsy festészetével 2014. november 4. és 2015. január 18. között a sanghaji Kínai Művészeti Múzeumban találkozhatott a kínai közönség. A magyar művészet 19-20. századi klasszikusait Sanghajban egy csaknem száz műtárgyat felvonultató bemutató képviselte, a tárlatot két és fél hónap alatt több mint 300 ezer látogató kereste fel.

A pekingi Szépművészeti Akadémián egy kisebb válogatás, félszáz műalkotás látható; Munkácsy és a jeles festőbarát, Paál László művei mellett a realista festészeti tradíciókat követő magyar alkotók, többek között Deák Ébner Lajos, Bihari Sándor, Pataky László, Kernstok Károly, Mészöly Géza, Glatz Oszkár alkotásai.