Múltbéli arcok
KIÁLLÍTÁS
A múlt arcai a Göcseji Múzeumban - ahogy még nem láttuk.
| Tislér-Szigeti Éva |
2015-05-22 13:09 |
Arcrekonstrukciós kiállítás volt már több is, több helyen. Valamennyi eddigi tárlat főként a Perkáta-Nyúli dűlőből előkerült régészeti leleteket felhasználva mutatta be, hogy nézhettek ki eleink. Székesfehérváron, Szombathelyen, Sopronban vagy Makón azt nézhették meg a múzeumlátogatók, hogy a több száz éves koponyák miként kaptak (rajzolt) arcot: képzőművészek segítettek elképzelni, milyen lehetett egy kun, magyar, vagy épp rác arc. Zalaegerszeg azonban újat hozott: a rajzos arcmások mellett szobros rekonstrukciókkal és viseletek bemutatásával is „megtestesültek” az egykor éltek.
A Göcseji Múzeumban nemrég nyílt tárlaton a hunkortól a középkorig élt emberek szoborszerű és rajzos arcrekonstrukciói, egy komplett eredeti csontvázas sír, valamint az egykor élt rekonstruált arcú emberek népeinek tárgyi kultúráját reprezentáló leletek láthatók. Az arcrekonstrukciók valójában korábban feltárt emberi maradványok rajzi és szobrászati feldolgozásai, amelyeket a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészeti Anatómia Rajzi és Geometriai Tanszék hallgatói, valamint képzőművészek alkottak meg régészeti ásatások során feltárt emberi maradványok, koponyák alapján. A kiállításnak stílusosan a régésztár kölcsönzi a helyszínt, praktikus és látványos elrendezés segíti a kurátori logikát érteni, követni: Orha Zoltán régész a kiállítás rendezésekor arra törekedett, hogy a régészet szűkössé vált kutatási eszközeit más tudományágak módszerei, illetve művészeti megoldások bemutatásával segítse, ezáltal nyújtva alaposabb ismereteket (és képet) elődeinkről. A tárlat a hunkori germánok, a langobardok, az avarok, a Karoling-korban és a honfoglalás korában éltek viseletét is szemlélteti, a tárlókban pedig szoborrekonstrukciók példázzák a különleges formájú koponyák megjelenését, s a kiváltó okokat. Megtudható például a koponyatorzító szokásról, hogy a hunoktól származik, s a fej formázását már csecsemőkorban kezdték a szorítókötéssel. A germánok egy része az 5. században torzított koponyával élt (kevesebb ideig, mint torzítás nélküli társaik). A jelképes trepanáció, vagyis koponyalékelés sem kevésbé barátságtalan megoldás: talán beavatási, vagy gyógyításai szertartás keretében távolítottak el egy kis részt a koponyacsont felső rétegéből. A tárlat lékelt koponyája Keszthely környékén végzett ásatás során került elő. A feltárások csontvázainak koponyáiból egyébként a szakemberek pontosan tudták rekonstruálni az egykoron élt emberek arcvonásait, s meglepő, vagy sem, de a különböző korokban élt emberek arca szinte nem különbözik a ma élőkétől.
A kiállítás a különböző korszakok összehasonlítási lehetőségét nyújtja, s a perkátai templom nyugat-dunántúli párhuzamaira is rávilágít. S hogy mindez miért fontos egy arcrekonstrukciós kiállítás kapcsán?
…Nos, ezt kell megnézni Zalaegerszegen.
A kiállítás június 28-ig tekinthető meg a Göcseji Múzeumban.
Fotók: Horváth Lilla Éva
