Rejtélyek, sorsok, múmiák
KASSA
A Magyar Természettudományi Múzeum 2006-os nagy sikerű kiállítása év végéig Kassán látható, melynek során a múmiák titokzatos történetét és a világhírű váci leletegyüttes vizsgálatának tudományos eredményeit is megismerheti a látogató.
| Magyar Múzeumok Online |
2015-08-02 15:19 |
A múmiákat Vácon találták meg 1994-ben, a Fehérek templomának felújításakor. Az érdekes színekkel díszített, fenyőfából készült koporsókra a templom alatt rejlő kriptában találtak rá a munkások. Több mint 200 koporsó volt ott, a holttestek 70 százaléka természetes úton mumifikálódott.
A kiállítás a világon egyedülálló váci lelet együttes feltárását, a múmiák némelyikének személyes történetét és a természettudományos vizsgálatok eredményeit meséli el. A látogató a kiállítás megtekintésével megismerheti a 18. századi kisváros lakóinak sorsát és biológiai jellemzőit.
„llyen sok, és ennyire jó állapotban lévő múmiát sehol máshol a világon nem találtak. A holttestek nagyjából kétszáz évesek lehetnek, és azt is tudjuk, hogy az itt eltemetett emberek többsége tuberkulózisban szenvedett. Ezeket az információkat a koporsókra feljegyzett adatokból, a fennmaradt anyakönyvi és születési dokumentumokból, valamint a holttestek vizsgálatából tudtuk meg”- tudható meg Dr. Pap Ildikó, antropológustól (Magyar Természettudományi Múzeum)
Hogyan mumifikálódtak a kriptába temetett halottak?
A váci kriptába temetettek természetes úton, minden emberi beavatkozás nélkül konzerválódtak. A természetes mumifikálódást a kripta egyedülálló mikroklímája és a temetkezés módja tette lehetővé.
A kripta átlaghőmérséklete a külső hőmérséklettől függetlenül 8-11 Celsius fok között ingadozott. Ez megegyezik a magyarországi barlangok és földalatti üregek hőmérsékletével. A viszonylag állandó relatív páratartalom mellett a légnyomás 991-1009 hPa között változott. A mumifikálódás szempontjából nagyon fontos volt a gyenge, de állandó légmozgás az altemplomot a külvilággal összekötő keskeny szellőzőkürtőn keresztül. A váci kriptában fellelt emberi maradványokat a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani tára őrzi. A korszerű technikának köszönhetően a kriptáéhoz hasonló körülményeket biztosítanak a múmiáknak.
Az elhunytakat többnyire faforgáccsal bélelt fenyőkoporsóba helyezték. A forgács felszívta a testnedveket, ezért a holttestek a természetes bomlás helyett lassan kiszáradtak. A fenyőben lévő terpenoid megakadályozta a gombák és baktériumok szaporodását, segítve a természetes mumifikálódást.
A múmiák konzerválása után megkezdődött tudományos vizsgálatuk, melynek során az is kiderült, hogy az elhunytak nagy része TBC-vel volt fertőzött. A további vizsgálatok azt is megmutatták, hogy voltak, akik magukban hordozták a TBC kórokozóját, de genetikusan hordoztak egy olyan fehérjét is, amely megakadályozta a betegség kialakulását.
Ez a tudományos felfedezés korszakalkotó lehet a ma ismét egyre veszélyesebbé váló TBC gyógyításában.
A budapesti Természettudományi Múzeummal történő több éves egyeztetés után került a kiállítás Kassára, ahol 1903-ban egyiptomi múmiákat állítottak ki, azóta nem láthatott ilyen tárlatot a kassai közönség.
Rejtélyek, sorsok, múmiák
Kelet-szlovákiai Múzeum, Kassa
2015. július 22. - december 6.
