Spiritualitás és anyagi kultúra Pannonhalmán
KIÁLLÍTÁS
A Szent Benedek és a bencés spiritualitás című kiállítás nagyon különböző korú, eredetű és műfajú tárgyakon arra tesz kísérletet, hogy bemutassa a bencés rendi kultúrát.
| Kocsis Alexandra |
2015-08-06 12:58 |
Franz Richter győri műhelye: Szent Benedek, 1725–1730 körül, Pannonhalmi Főapátsági Múzeum
Fotó: Szeredi Merse Pál
A pannonhalmi Apátsági Múzeum 2014 nyarán nyílt meg a felújított barokk majorsági épületben. Itt kapott helyet a főapátság történetét, illetve a műgyűjteményeinek egyes darabjait bemutató állandó kiállítás mellett egy időszaki kiállítótér is. A modernizált épületben szeptember 30-ig látogatható a múzeum második időszaki tárlata. A kiállítás alapjául az ausztriai St. Paul im Lavanttal bencés apátságából érkező vándorkiállítás szolgál, de mind koncepciójában, mind műtárgyaiban kiegészül a főapátság saját darabjaival, illetve hazai gyűjtemények anyagával. A messziről utaztatott tárgyak így találják meg helyüket a pannonhalmi kontextusban. A Szent Benedek és a bencés spiritualitás című kiállítás nagyon különböző korú, eredetű és műfajú tárgyakon keresztül tesz arra kísérletet, hogy bemutassa a bencés rendi kultúrát. Az apropót a Ferenc pápa által meghirdetett „megszentelt élet éve” (2014. november – 2016. február) adja, amelynek keretében a kiállítás bepillantást nyújt a szerzetesi élet praktikus és spirituális, történeti dimenzióiba.
Philipp Jakob Straub: Szent Benedek nyitott Regulával és
Szent Maurus, 1770–1774 körül,
Benediktinerstift St. Paul im Lavanttal
Fotó: Szeredi Merse Pál
Kár, hogy elhelyezkedése miatt a Major kiállítótere erősen elkülönül az apátságtól – bár a domb lábánál fekvő múzeumból tökéletes rálátás nyílik az apátsági komplexumra –, a térbeli távolság sajnos hatással van az előbbi látogatottságára. Míg a monostor kedvelt turisztikai célpont, a múzeumban egy nyári szombat délutánon is csak kevesen lézengtek. Talán éppen erre a problémára próbált választ adni a középkori képtisztelet témáját körüljáró, első időszaki kiállítás tavaly nyáron, mivel akkor két, egymáshoz szorosan kapcsolódó és egymást kiegészítő tárlat nyílt a monostori és a majorsági kiállítóterekben közös katalógussal. Az idei kiállítás kapcsolata az apátsággal témájából adódik. Lehet úgy is értelmezni, mint egy változatos, európai és történeti kitekintést adó bevezetőt az apátsági látogatáshoz, hiszen éppen azt a kérdést járja körül, amit az „apátsági bemutatkozó videó” feltesz: „Mi is tulajdonképpen egy monostor?” Kik élnek és éltek benne évszázadokon keresztül, milyen elvek, ideálok és szabályok alakították életüket, s mindez hogyan fejthető vissza a ránk maradt anyagi kultúrából?
Adriaen Collaert: Szent Benedek legendája, 1618 előtt,
Pannonhalmi Főapátsági Múzeum, Metszettár
Az Apátsági Múzeum állandó kiállítása a rend magyarországi történetére koncentrálva, illetve az apátság műkincsgyűjteményére támaszkodva igyekszik ezekre a kérdésekre válaszokat találni. A történeti, művészettörténeti szempontokat jól kiegészíti az idei időszaki kiállítás. A spiritualitás kulcsszó segítségével itt olyan általánosabb, értékrendbeli és kultúrtörténeti kérdések merülnek fel, amelyek első pillantásra talán evidenciának tűnnek, és ezért nem foglalkozik velük az apátság egyik állandó kiállítása sem. „Hogyan válhat valaki szerzetessé? Mi a regula és miről szól? Milyen a jó szerzetes? Milyen a jó apát?” A válaszokat tárgyakkal és írott emlékekkel illusztrálja a kiállítás, melynek alapvető célja, hogy a főapátságot ne csak idő- és térbeli, hanem szellemi kontextusba is helyezze. Röviden, hogy bemutassa, mit jelent bencés szerzetesnek lenni. Bepillantást enged a „bencés spiritualitás” világába, hogy a látogatók ne csak az anyagi és épített környezetet ismerjék meg, hanem a falak között zajló életről is képet kapjanak. A tárlatnak alapvetően két „főszereplője” van: Szent Benedek – akinek különböző ábrázolásaival és értelmezéseivel nyit a kiállítás – és az ő egyetlen írott öröksége, a regula, amely évszázadokon keresztül meghatározta a szerzetesi közösség értékrendjét és mindennapjait.
Francesco Solimena: Szent Benedek fogadja Equitus és Tertullus római patríciusokat,
1700–1702 körül, Budapest, Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár
Forrás: http://www.szepmuveszeti.hu/
A belépő látogatót Szent Benedek és kedvenc tanítványai, Szent Maurus és Szent Placidus aranyozott faszobrai, illetve a regula szöveglabirintusa fogadja. A szobrok a lavanttali kolostor oltáráról származnak, a padlóra írt szöveg pedig a pannonhalmi arborétum labirintusának tervei alapján készült el – így keveredik szimbolikusan a két apátság vizuális öröksége, megadva a kiállítás alaphangulatát. Az első részben Szent Benedek életével és csodáival ismerkedhetünk különböző tárgyak segítségével: 18. századi eucharisztikus garnitúra zománcképei, egy manierista rézmetszet, vagy a bencés rend montecassinói kolostorába készített vászonképek festett vázlatai mutatják be a nyugati szerzetesség alapítójának történetét. A második rész a regula szövegére koncentrál: Szent Benedek az ideáltípus, a szabályzat pedig praktikus útmutató, amelyet a szerzetesek a mindennapi életben követnek. Egy középkori kézirat és egy 1500 körüli velencei ősnyomtatvány mellett egy 18. századi emblematikus regula szemlélteti, mennyire különböző formákat ölthetett a szöveg, hogyan használták és egészítették ki képekkel. A Bonifaz Gallner-féle emblematikus verzió (legalsó képünk) például rövid mottók formájában újraértelmezte a szabályzatot, illetve a kör alakú illusztrációk segítségével memoriterként is szolgált a (leendő) szerzetesek számára. A regula praktikus oldalára a kiállított szerzetesi öltözetek, illetve a napi- és imarendet szemléltető rézmetszet utal. Ezenkívül további középkori kéziratok (9–14. század) mutatják be a bencés olvasáskultúrát, a szerzetesi scriptoriumok szerepét a tudománytörténetben (zeneelmélet, szolmizáció, antik irodalmi szövegek, geometria). Ahogyan VI. Pál pápa is hangsúlyozta Benedek Európa védőszentjévé avatásakor 1964-ben, a bencés rend fontos szerepet játszott az antik kultúra továbbvitelében.
Liturgikus kéziratok: Evangelistarium (11. század vége), Biblia Latina (12. század),
Sevillai Szt. Izidor: De Ecclesiasticis officiis (9. század),
Ramsey-psalterium (1300–1310 körül), Benediktinerstift St. Paul im Lavanttal
Fotó: Szeredi Merse Pál
A harmadik szekció a mindennapi szerzetesi élethez tér vissza, a liturgikus napirendbe enged bepillantást nem mindennapi tárgyakon keresztül. Európa távoli pontjain készült, különböző tárgytípusok mutatják be a liturgia szerepét a szerzetesi mindennapokban. A vitrinekben találunk 14. századi, selyemalapra hímzett antependiumot (az oltár előlapját takaró, díszítő lepel) a zárai bencés templomból, 11. századi délnémet liturgikus kéziratokat, egész oldalas miniatúrákat tartalmazó angliai zsoltároskönyvet, elefántcsonttal, illetve aranyozott ötvösművel díszített kötéstáblákat, vagy éppen egy 13. századi, Limoges-ban zománcozott körmeneti keresztet. Mindez a középkori szerzetesi kultúra egyetemességére is felhívja a figyelmet.
Antependium a zárai bencés templomból, 1360 körül, Budapest, Iparművészeti Múzeum
A liturgikus tárgyaktól az utolsó, a bencés rend magyarországi tevékenységével foglalkozó részbe az Adelheid-kereszt vezeti át a látogatót. A 11. század végéről származó monumentális ereklyetartó keresztet valószínűleg Szent László felesége, Adelheid adományozta a St. Blasien-kolostornak. A Szent Kereszt-ereklyét tartalmazó ötvöstárgy a kiállítás keretében először látható Magyarországon, sajnos nem a kiállítás teljes időtartamában, csak augusztus első hetéig. A Lavanttalban őrzött, a magyar történelemhez Adelheid révén kötődő aranyozott kereszt jelenti a kapcsot az utolsó szekcióhoz, ahol a bencés rend magyarországi működése kerül előtérbe. A főapátsági levéltár kincsei mellett (mint a főapátság kiváltságlevele, vagy több középkori oklevél montecassinói apátoktól Pannonhalma számára) helyet kapott itt egy 15. századi prédikációfogalmazvány vagy a regula első, 19. századi magyar fordítása éppúgy, mint Szent Benedek különböző ábrázolásai. Benedek kultusza, vagy a bencés kultúra és szellemi élet tárgyi világának magyarországi emlékei (cellaképek, apácamunkák, melyek a meditáció és elmélkedés céljával készültek) zárják a virtuális utazást térben és időben – az 5. századi Itáliából a 19. századi Magyarországra.
Bonifaz Gallner: Regula Emblematica Sancti Benedicti
Bécs, 1780.
