©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Kiállítás-előrejelzés I.

Milyen új kiállításokat hoz az ősz Budapesten? Nézzünk néhányat a teljesség igénye nélkül. Az ősz folyamán az őszi előzetes ajánlók sora folytatódik.

Magyar Nemzeti Galéria: A túlélő árnyéka - Az El Kazovszkij-élet/mű

2015. október 30. - 2016. február 14.

A múzeum nem arra vállalkozik, hogy monografikus módon áttekintse és mintegy művészettörténetileg „helyére tegye” mindazt, amit Kazovszkij fájdalmasan korai halálával örökül hagyott. Nem az a cél, hogy az életút szakaszait a pálya szerves egymásutánjaként mutassuk be. Nem protokolláris emlékkiállításra, inkább vitákat provokáló, izgalmas kortárs eseményre készülhetünk. A kiállítás egyik szenzációja a több mint harminc éven át űzött ünnepi játékai, a Dzsan-panoptikumok monumentális színpadának és jelmez együttesének bemutatása, ahol az élő fétisekkel folytatott önsebző performanszoknak egykor maga Kazovszkij  volt a főszereplője. El Kazovszkij és eleven modelljei távollétére korabeli videófelvételek és az egykori résztvevőkkel rögzített videóinterjúk emlékeztetnek, de folyamatosan látható lesz Éri-Kovács András utolsó előadásról készült többkamerás televíziós felvételét is.

Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum: Gendzsi herceg nyomában. Japán képen és írásban
2015. november - 2015. április

A kiállítás a Hopp Múzeum hagyományos ázsiai művészetet és kortárs alkotásokat egymás mellett bemutató kiállítás-sorozatának következő tárlata, amely a hagyományos japán művészet esztétika ideálját és annak európai recepcióját állítja reflektorfénybe.

A kiállítás a megismerés több szintjét kívánja nyújtani a látogatónak. Egyrészt ismereteket közöl Muraszakiról, a mű szerzőjéről, a szövegkorpusz felépítéséről, valamint a történet főbb eseményeiről és szereplőiről. A Gendzsi-képek jelentőségét a japán vizuális művészetekben narratív (jamato-e), szimbolikus, valamint paródiába hajló (mitate) ábrázolásokon keresztül figyelheti meg a látogató. Műtárgyak mesélnek arról, hogy milyen játékok fűződtek a Gendzsi regényéhez a kora-modern Japánban, és hogy hogyan játszották őket. A kiállítást körbejárva megtudhatjuk majd, hogy ki alkotta a gyűjtemény világviszonylatban is jelentős értékű Gendzsi albumát, hogy épül fel egy japán vers, azaz vaka, sőt, megcsodálhatjuk egy 19. század eleji, 108 lapból álló Gendzsi karuta (kártya) készlet minden egyes lapját is.

A kiállítást egy magyar, kettős hommage zárja: Krasznahorkai László írásban, Gaál Zoltán pedig a fotográfia médiumán keresztül idézi meg a régi császári főváros, Kiotó hangulatát. A magyar művek bemutatása során kép és szöveg olyan szorosan kötődik egymáshoz, mint az a legkorábbi Gendzsi kéziratokban volt tapasztalható.

Természettudományi Múzeum: Történetek a fényről és az erdőről

2015. szeptember 18-tól

Petőfi Irodalmi Múzeum: F. GYÖRFFY ANNA (1915–2006) grafikusművész centenáriumi kiállítása

2015. november – 2016. május

Györffy Anna az 1945 utáni gyermekkönyv-illusztráció egyik legemblematikusabb és legsokoldalúbb alakja volt. Nemzedékek nőttek fel mesekönyvek, gyereklapok, képeslapok és diafilmek részére készített rajzain (pl. Pöttyös Panni könyvek, Dörmögő Dömötör, Hamupipőke, Csipkerózsika, Óvoda az őserdőben), amelyek nagy példányszámban, több kiadást értek meg, többek között angol, német, orosz és lengyel nyelvterületen is. Legismertebb illusztrációi Varga Katalin Mosó masa mosodája című kötetéhez készültek. A több mint harminc kiadást megért és néhány év óta iskolai tankönyvként is használt kiadvány töretlen népszerűségéhez jelentős mértékben hozzájárultak a grafikus jellegzetes stílusú, invenciózus és humorral teli rajzai is. Györffy Anna termékeny grafikusi pályája során a magyar irodalom több jelentős alkotójának meséjéhez, verséhez készített illusztrációkat (pl. Benedek Elek, Gárdonyi Géza, Illyés Gyula, Károlyi Amy, Sárközi György, Szabó Magda, Zelk Zoltán). A hatvanas–nyolcvanas évek gyerekirodalmának népszerű szerzői közül Varga Katalin, Osvát Erzsébet, Gazdag Erzsébet, Donászi Magda, Szepes Mária és Gyárfás Endre meséit illusztrálta. A Kisdobos és Dörmögő Dömötör című gyereklap mellékletei részére évtizedeken át tervezett és rajzolt kivágható papírjátékot és -tárgyakat.

Művészetére néprajzkutató édesapja révén a népi tárgykultúra és motívumkincs is nagy hatással volt, szinte minden rajzán van rájuk utalás. Pályája kezdetén édesapja közbenjárására több rajzot készített a magyar népéletről (pl. viselet). Ezért a kiállítási anyagot, vagy annak egy válogatott részét a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum is szívesen bemutatná.

Semmelweis Orvostörténeti Múzeum: SOM 50

2015 decemberétől

A múzeum idén ünnepli megnyitásának 50. évfordulóját. A SOMKL az utóbbi egy évtizedben Európa egyik vezető orvostörténeti múzeumává vált, indokolt tehát, hogy az intézmény 50 éves történetét az intézményre jellemző szokatlan kiállítás keretében mutassák be. A tárlat elsődleges célja, hogy láthatóvá váljon, miként változott a múzeumi munka az elmúlt időszakban, miként működik belülről egy ilyen intézmény. Nem (egyébként imponáló mennyiségű és kvalitású) tárgyak és a gyűjtemények kerülnek a kiállítás fókuszába, hanem az elmúlt fél évszázadban itt dolgozott és itt dolgozó munkatársak gondolkodása, szellemi teljesítménye, az orvostörténelemről, a muzeológiáról, a magyar és az európai kultúráról és általában a medicina kultúrájának történeti alakulásáról való gondolkodása. A múzeum munkatársai azt szeretnék megmutatni, kik dolgoztak itt (pl. Antall József, Schultheisz Emil, Hoppál Mihály), hogyan akarták megvalósítani elképzeléseiket, hogyan fogadta mindezt a szakmai közönség, a sajtó és a laikus látogatók. A kiállítás a SOM félévszádos szellemi átalakulást hivatott prezentálni, amely során az intézmény egy apró emlékmúzeumból Európa egyik meghatározó és progresszív orvostörténeti múzeumává vált.

A kiállítás célja nem az, hogy fél évszázad örömeit, eredményeit bemutassa, azaz egy térbeli faliújságot készítsen „büszkék vagyunk” címmel. A múzeumok, múzeumi kiállítások, a múzeumi praxis története nem elszigetelt jelenség, az intézményi stratégiák és az intézmények működése folyamatosan változik, hat egymásra, a közgyűjtemények átvesznek és elhagynak különböző megközelítési módokat, viszonyulnak és alkalmazkodnak a politikai és társadalmi elvárásokhoz, kísérleteznek, hogy az adott körülmények között megfogalmazhassák mondanivalójukat. Egy olyan intézmény története, mint a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltáré, egyszerre vall egy közgyűjtemény múltjáról és ad sajátos mikrotörténeti nagyítást az elmúlt 50 évről. A mikrotörténelem célkitűzése éppen az, hogy bármiféle struktúrát csakis mint a cselekvők által létrehozottat és fenntartottat elemezzen. A SOM 50 című tervezett tárlat cselekvője a múzeumi dolgozó lesz, aki szakterületétől, munkakörétől függően alakított ki munkaritmust, illeszkedett be egy közösségbe, változtatott koncepciót, követett cselekvési mintákat, nevetett vagy épp bosszankodott az éppen adott körülményeken.

FOLYTATJUK.