A sebesült Görgey

Ezerszer elmondott történet rendhagyó előadásban. December elején nyílt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum új időszaki kiállítása, amely Görgey Artúr tábornok fejsebén keresztül mutatja be a 19. század közepének orvosi, sebészeti műveltségét.

Cikk küldése

e-mail:

A kiállításon egyszerre ismerkedhetünk meg a szabadságharc záróakkordjának részletes történetével, a kor sebészeti technikáival és nézeteivel, valamint Görgey tábornok személyiségével.

„1849. július 3-án, kedden reggel két törzsorvos hajolt Komárom városában, a Szaáky-házban egy sebesült katona fölé. A gránátrepesz csúf munkát végzett: jó tizenkét-tizenöt centiméter hosszan ferdén átszakította a koponyatető csontját, és az orvosok a hatalmas sebbe betekintve láthatták, hogyan emelkedik és süllyed az áldozat agyveleje az érverés és légzés kettős ütemének engedelmeskedve. Az agyburokra néhány éles csontszilánk tapadt, a seb ellátása előtt ezeket kellett eltávolítani. A fájdalmas művelet során a sebesült elvesztette eszméletét, pedig kemény katonának ismerték. Dr. Mihálik Viktor és dr. Orzovenszky Károly a hadjárat során nem először látott csúnya sebet, most mégis eszükbe kellett jusson (bármennyire lekötötték is figyelmüket a csontszilánkok), hogy nem akárki a sebesült, és hogy abban a lomhán lüktető agyvelőben a szabadságharc katonai történetének sorsdöntő tapasztalatai lakoznak, tervei szunnyadnak. A sebesült mellett ott hevert véres bélésű, fehér strucctollas Kossuth-kalapja, csíkos selyembélésén ezzel a felirattal: Schoober, Pesten. Mellette egy fehér pöttyös, kék selyemkendő, amellyel a sebet a július 2-i csata estéjén hevenyészve bekötöttek.” Katona Tamás szavai Görgey visszaemlékezéseinek bevezetőjéből a komáromi csatát követő és akkor az egész országot foglalkoztató eseményt örökítik meg. 1849. július 2-án a Haynau seregei ellen vívott komáromi csatában Görgey Artúr tábornok egy felette felrobbanó gránáttól súlyos fejsérülést szenvedett. A szabadságharc további alakulása nagyban függött az addig rendkívül sikeres hadvezér egészségi állapotától.

Sérülés és ami utána jött

Görgey fejsebét elsődlegesen dr. Mihálik Viktor és dr. Orzovenszky Károly látta el, aminek következtében a tábornok négy nap múlva már részt tudott venni a komáromi haditanácson. Öt nappal később, a sebesülése utáni kilencedik napon Görgey három hadtesttel, azaz 25 000 katonával elindult Arad felé, hogy Bem seregeivel egyesülve egy döntő csatában mérje össze erejét az egyesült osztrák–orosz hadakkal. A 13. napon bevette Vácot, kikergetve onnan az orosz előőrsöket, ám sebe ezekben a napokban elgennyesedett, ezért újra meg kellett műteni. Ezt a beavatkozást dr. Markusovszky Lajos végezte. Két nap múlva Görgey már lóra ült, és seregeit Miskolc felé vezényelte, ahonnan a sebesülését követő 26. napon továbbindult, és Nyíregyházát, valamint Nagyváradot érintve Arad felé tartott. A Bem seregével való egyesülést a temesvári csata akadályozta meg, amelyben Bem súlyos vereséget szenvedett az orosz–osztrák csapatoktól. Görgey a 39. napon ért Aradra, és ekkor értesült arról, hogy nem maradt sereg, amellyel egyesülhetne. Aradon találkozott Kossuthtal, aki ekkor diktátori címmel ruházta fel, maga pedig a török határ felé menekült. A kilátástalan helyzetben Görgey a sebesülését követő 42. napon, 1849. augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert az orosz–osztrák hadak előtt.

Seb a koponyán

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kicsi, de annál gazdagabb kiállítása ezen a lencsén keresztül mutatja be a 19. század közepének orvosi és sebészi műveltségét. Megtudhatjuk, hogy a fejsebek ellátása már a korai kultúrákban, így a görög-római kultúrkörben, az eurázsiai nomád népek között, valamint a prekolumbián magaskultúrákban is az orvostudomány fő kérdései közé tartozott. Ezekben a civilizációkban már végeztek koponyalékelést, igaz, ezen beavatkozás halálozási aránya megdöbbentően magas volt. A 19. század közepén, Semmelweis előtt, még mindig két alapvetően különböző iskola tartotta magát a fejsebekre vonatkozóan. A hippokratészi hagyomány szerint a fejsebet nyíltan kell kezelni, és a gennyesedés a gyógyulás természetes velejárója. A középkorban arab hatásra elterjedt iskola, amelyet Theodorico de Luca honosított meg Európában, viszont a gyors összevarrást tartotta a megfelelő gyógymódnak. Görgey esetében még mindig zajlott a vita a két eljárás között. Első orvosai, dr. Orzovenszky Lajos és dr. Mihálik Viktor kitisztították a sebet, és össze is varrták, amely azonban pár nap múlva gennyesedésnek indult. Vácott dr. Markusovszky Lajos műtötte újra. A 19. században leggyakrabban alkalmazott orvosi kézikönyv, M. J. Chelius könyve a fejsebekre a könnyed, laza kötést és a seb állandó tisztítását javasolja, elkerülve ezzel a súlyos gennyesedést. Görgey váci kezelőorvosa ezt a módszert követve kezelte a sebesült tábornokot, aki ezt követően még 67 évet élt.

Kritikus állapot tárgyakban

A kiállítás gazdagon illusztrálva mutatja be a fentieket. A komáromi csata mozzanatait Than Mór festményei révén képzelhetjük el plasztikusabban, a Komárom utáni eseményeiket térképeken követhetjük végig. Egyenként ismerkedhetünk meg Görgey orvosainak munkásságával, valamint a 19. század orvosi felfedezéseinek történetével. Eredetiben olvashatjuk a tábornok sebesüléséről készült, Kossuthnak írt jelentést, valamint az ezzel a témával foglalkozó egyéb fennmaradt leveleket. A kiállítás gerincét azonban a 19. század iparművészeti gondossággal készített orvosi műszerei adják. Láthatunk koponyafúrót, porcfűrészt, érfogót, csonthártyakaparót és más érdekes eszközöket. A tárlat végén megismerkedhetünk Görgey háború utáni éveivel és mindennapjaival, amelyeken keresztül közelebbről megismerhetjük a nagy hadvezér személyiségét.

Bővebb információ a múzeum honlapján