A gödöllői szecesszió kertje
KIÁLLÍTÁS
A székesfehérvári Városi Képtár – Deák Gyűjtemény az alkotói életműveket bemutató sorozatában 2015. szeptember 18-tól december 20-ig Nagy Sándor gödöllői művész alkotásaiból rendez kiállítást.
| Őriné Nagy Cecília |
2015-09-26 08:52 |
Nagy Sándor: Kertben / Három alak a kertben, Városi Képtár - Deák
Gyűjtemény tulajdona
A tárlat Székesfehérváron a 2015-ös év legkiemelkedőbb történeti művészeti kiállítása, és mintegy folytatása a 2013-ban, Körösfői-Kriesch Aladár születésének 150. évfordulója alakalmából megrendezett tárlatnak.
Nagy Sándor a 20. század elejének egyik meghatározó művészegyénisége volt. Élete és művészete összekapcsolódik Körösfői-Kriesch Aladáréval: kettejük nevéhez fűződik a gödöllői művésztelep létrejötte és közel húszéves története.
Nagy Sándor gyermekkorában került el Németbányáról, majd Veszprémben, Győrben valamint Budapesten végezte tanulmányait. Művészi fejlődésében meghatározó szerepet játszott mestere, Székely Bertalan, akinek két évig volt tanítványa az Országos Mintarajziskolában. Huszonegy évesen került Rómába kétéves ösztöndíjjal, itt ismerkedett meg Kriesch Aladárral, és kötött vele életre szóló barátságot. Művészetére a Rómában alkotó nazarénus festő, Szoldatics Ferenc volt igen nagy hatással, ezekre az időkre vezethetjük vissza a művészet iránti elköteleződését és alázatát. A római éveket a párizsi tanulóévek követték, ahol találkozott a kor fontos művészeti csoportosulásának, az angol preraffaelitáknak a munkáival, amelyek példaként szolgáltak a továbbiakban számára. A párizsi tanulóéveknek az 1900. évi világkiállításra való előkészület vetett véget, amikor is hazahívták Nagy Sándort. A kiállítás nagy sikert hozott neki is, és az egész magyar művésztársadalomnak.
Ebben az időben Nagy Sándor Veszprémben élt, itt kötött házasságot barátja húgával, Kriesch Laurával, 1902-ben.
Az 1901 utáni években népművészeti gyűjtést végzett a Dunántúlon. Közben jelentős szerepet vállalt a magyarországi szecessziós művészet kialakításában, a világkiállítások megszervezésében. Ezek a munkák egyre inkább Budapesthez kötötték, így választotta végleges otthonának a közeli Gödöllőt. Számos nagyszabású állami és egyházi megbízást kapott, amelyeken művésztársaival együtt dolgozott. Az alkotó nevéhez köthető a veszprémi színház üvegablaka és sgraffitója, a szabadkai városháza dísztermének, a lipótmezei kápolnának, a marosvásárhelyi Kultúrpalotának és a temesvári papneveldének az üvegfestményei, amelyeket a tízes évek után Róth Miksával együtt készített el. Az épületdíszítő megrendelések mellett jeles kiállításokon találkozunk grafikai munkáival, festményeivel, kárpitterveivel is, amelyek méltán öregbítik hazai és nemzetközi hírnevét egyaránt.
Nagy Sándor: Kertben / A mi kertünk, Magyar Nemzeti Galéria tulajdona
Körösfői-Kriesch Aladár 1920. évi halála, a kor művészetpolitikai változásai Nagy Sándor életében is változást hoztak. A művésztelep szétszóródása után átvette a gödöllői szövőműhely vezetését, és együtt irányította feleségével. Ez a feladat rendkívüli szervezési munkát, fáradságot igényelt tőle. A húszas évek elején részt vállalt a Gödöllőn letelepedett premontrei szerzetesrend és gimnázium épületének díszítésében, iparművészeti tárgyainak megtervezésében. Az 1930-as években több jelentős egyházi megbízása volt, így a pesterzsébeti pacsirtatelepi Magyarok Nagyasszonya-templom üvegfestményei, a pesterzsébeti Szent Erzsébet-templom egész falat betöltő freskóinak festése, a nagykátai üvegfestmények, majd 73 éves korában bízták meg a csornai Jézus Szíve-plébániatemplom szentélyfreskójának elkészítésével, és 79 éves korában tervezte a mátyásföldi Szent József-templom szentélyének üvegfestményeit.
Közben, a gödöllői szövőműhely munkájaként, az egyházművészeti megrendelések között szerepelt a Sanctus című kárpit, amely az 1938-as eucharisztikus kongresszusra készült, és egy nagy címeres kárpit, amely a Nagy Sándor vezette gödöllői szövőműhely utolsó nagy munkájának tekinthető.
Nagy Sándor: Kucsmás önarckép, Gödöllői Városi Múzeum tulajdona
Nagy Sándor élete végéig a barátja és művésztársa, Medgyaszay István által tervezett műteremházban élt. 1950. március 14-én, 81 éves korában halt meg, nagy szegénységben. A gödöllői temetőben temették el, barátja, Sík Sándor búcsúztatta. Egyszerű kis kopjafa jelezte sírját, Sándor bácsi felirattal.
A Nagy Sándor művészetét bemutató, Székesfehérváron megnyíló kiállítás címét a Deák Gyűjteményben őrzött, 1919-ben festett Kertben című képről kapta, amelyet a gödöllői művészek természetszeretete, természetközeli életvitele inspirált. A válogatásban ezt tartottuk szem előtt. A művek legnagyobb számban Gödöllőről, a Nagy Sándor-házból és a Gödöllői Városi Múzeum anyagából érkeztek. Külön köszönet az országos múzeumoknak, a Magyar Nemzeti Galériának és az Iparművészeti Múzeumnak, ahonnan több, méltán világszerte ismert Nagy Sándor-művet is kölcsönözhettünk a tárlatra. A Kertünk/A mi kertünk című festményt, amely 1902-ben faalapra, temperával készült, régóta nem láthatta a kiállításkedvelő közönség. Most, a tárlatra restauráltatta a képet a székesfehérvári Városi Képtár – Deák Gyűjtemény.
A kiállításhoz több érdekes kulturális program mellett múzeumpedagógiai foglalkozások is kapcsolódnak, amelyekről a honlapról tájékozódhatnak.
