©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Hétköznapok és ünnepek Gyulán

Egy alföldi kastély lakóinak mindennapjaiba nyújt betekintést az a multimédiás kiállítás, amely a felújított Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastélyban nyílt meg Gyulán.

A látógatóközpontot megrohamozó lakosság éppúgy, mint az országos építészeti kamara a restaurálás eredményét is megelégedéssel fogadta. A rehabilitáció 2011-ben kezdődött, és Virág Zsolt művészettörténész-projektmenedzser irányításával idén fejeződött be. A munkálatok során a szakemberek arra törekedtek, hogy visszaállítsák az eredetinek minősített állapotokat, mind az ingatlan külső megjelenését illetően, mind pedig az egyes termek funkcióját és díszítőelemeit nézve. Kisebb-nagyobb kudarcok persze adódtak, hiszen az épület bizonyos részei annyira megsérültek és tönkrementek az utóbbi 60-70 esztendőben, hogy a szakszerű beavatkozás nem érte el célját.

Az úrnő háztartása

A kiállítás látogatási útvonala a cselédség munkaszobájából indul, ahol egy interaktív asztal, illetve több kisfilm segítségével az alsóbb rendű tevékenységekbe kapunk betekintést. Ugyanitt rendkívül szemléletes formában a grófi család alkalmazottainak hierarchiájával is megismerkedhetünk. A következő terem, ahová a látogató beléphet, az inas lakószobája: berendezését a középen elhelyezett libéria teszi ünnepélyessé. Továbbhaladva a szolgálólányok, vasalónők és mosóasszonyok emberpróbáló munkája kerül előtérbe; ennek a szobának a holoprojektoros vetítés a legfőbb attrakciója. Régi vasalók és anyagminták irányítanak át a házvezetőnő dolgozószobájába, ahonnan a kiállításépítés alapdokumentuma, az 1885-ben papírra vetett inventárium digitalizált változata tanulmányozható. A tároló- és raktárhelyiségek összefoglaló termébe értelemszerűen a kulcsárnő lakószobájából nyílik az ajtó, s ezennel a kastély barokk konyhájának szomszédságába érkezünk. A modern informatika itt is lehetővé teszi, hogy a szakácsok és szakácsnők titkos praktikái, változó szerepei feltáruljanak előttünk, és elkápráztasson mindaz, mi szem-szájnak ingere volt egykoron. A cselédsort a zöld posztós ajtó, no meg az időkapszulának álcázott adathordozó zárja le.

A főúri rezidencia építéstörténetének szigorúságát egy fényjátékot produkáló makett és egy újabb holografika oldja fel a nagyinas szobájában. Egy lépésre innen a családfák és a heraldika rejtelmei adják az átmenetet az e világi és a transzcendens szférák között, amiként a jelenleg kápolnaként szolgáló egykori sala terrenának is kettős funkciója volt a korábbi évszázadokban. Az 1848–49-es forradalom gyulai emlékhelyére kis kitérővel jutunk el, de végül fáradalmaink megtérülnek, hiszen a hajdani földszinti ebédlőben fülhallgatók és hangfolyosók állnak rendelkezésre ahhoz, hogy belevegyüljünk a harctéri csata-, illetve vezényszavakba, a kastélyt érintő királylátogatások titkos háttér-információiba.

Az emeletre megsüllyedt díszlépcsősor vezet fel, ám ha kíváncsiak vagyunk a grófi lakosztályra, vállalnunk kell a megpróbáltatást. Elsőként a komorna feladataival szembesülünk, és talán örökre megjegyezzük, mekkora érték az intimitás és a bizalom. A kor hiányos higiéniájába, tisztálkodási szokásaiba persze hogy ebben a térben kapunk bevezetőt. Így mi sem természetesebb annál, mint hogy a kiállítás hölgyeknek szentelt fejezeteiben szimatolhatunk bele a 19. század legjellegzetesebb illataiba, próbálhatjuk fel viseleteit, és nézhetjük meg magunkat a varázstükörben. A kötöttségeket egy aranyozott madárkalitka érzékelteti az illemszobában, amelynek küszöbén virtuálisan felülhetünk egy batárra, s kikocsikázhatunk a földbirtokokra. A tanulószoba színházteremnek is megfelel, mindkettő az elmére, az intellektusra alapoz, és mindkettőnek kiemelt jelentősége volt az alföldi kastély életében. Rövid pihenő s mókázás után a grófnő hálószobájában nézhetünk körül, aztán a női szalonban, a nagyebédlőben, vagyis a díszteremben, ahol akár meg is teríthetünk magunknak. A 21. századi ebédlőasztal fényétől és üzenetétől ugyan nehéz eltávolodni, ám ha megtesszük, a pipaszalon és a grófi háló- és dolgozószoba jellegzetes bútordarabjai között átszellemülten mélázhatunk el korunk igénytelenségén. Az épület legelegánsabb, de egyben legeredményesebben helyreállított termeit a Dürer família világhódító történetének vázlata koronázza.

Mindent a látogatókért

A gyulai kastély olyan értelemben adott nehéz feladatot a kivitelezőknek, hogy a falakon kívül az egymást váltó arisztokratacsaládok hagyatékából szinte semmi sem maradt meg. Az 1948. évi államosításkor a berendezést széthordták, az ingatlant pusztulásra ítélték. Ezekből a maradványokból kellett elővarázsolni azt a tartalmat, amely nem csupán a múltnak állít emléket, hanem a jelen és a jövő nemzedékeihez is szól. Ezen szempontok alapján alakítottak ki a látogatóközpontban egy múzeumpedagógiai foglalkoztatót, amely a későbbiekben gyermekmegőrzőként is működik majd. A cselédszárnyban még folynak ugyan a munkálatok, összességében azonban a város turisztikai vonzerejét növelő projekt lezártnak tekinthető. A fenntartó ebben az évben a helyieknek kedvez leginkább, hisz idén a gyulaiakat 50 százalékos kedvezmény illeti meg jegyvásárláskor.

(s)