Szerelem az avantgárd árnyékában
KIÁLLÍTÁS
Az orosz avantgárd művészpárjai partnerek voltak az életben, az alkotásban és az új világ építésében egyaránt. Különleges jelenségük a mai napig érdekli a közönséget.
| Nyikolajeva Marija |
2016-04-04 18:29 |
Alekszandr Drevin: Családi portré, 1938
Nagyezsda Udalcova és Alekszander Drevin párosa azonban különbözik a Rodcsenko–Sztyepanova vagy Larionov–Goncsarova pártól – ők nem tartoztak egy avantgárd irányzathoz sem, és épp akkor voltak legtávolabb egymástól, amikor összeházasodtak, de később egyszerre szakítottak a radikális művészettel, és 1920-s évek második felében egyszerre közeledtek a természethez. Szüntelenül rajzolták és festették egymást, figyeltek egymásra, intenzív dialógust folytattak az alkotásban és az életben, és ettől a szüntelen párbeszédtől lassan megváltozott Udalcova világa, közeledett a földhöz, családhoz, természethez, expresszívek és energikusak lettek az ecsetvonásai. Az 1930-as években már annyira hasonló a festészetük, hogy gyakran a művészettörténészeket is megtévesztették. Szerelmük története páratlan.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két festő: férj és feleség.
Nem, nem így volt.
 |
 |
|
Alekszander Drevin. Rodcsenko munkája.
1920-as évek vége
|
Nadezsda Udalcova |
Nagyezsda Udalcova ezt írta naplójába 1919–20-ban: „A vihart túléltük, lehet folytatni a munkát.” De a történelem nem szereti az ilyen magabiztos kijelentéseket, és kegyetlenül meg is cáfolja őket.
Nagyezsda és Alekszander akkor még éltek és dolgoztak, mindketten a saját stílusukban, nagyon különbözően, de mindketten kilógtak a közeledő szocialista realizmusból.
A lett származású Alekszander Drevin (Aleksandrs Rudolfs Drevins) egy munkásember fia volt. Imádta a tengert és tengerhajózási iskolát végzett. 19 éves korában kezdett komolyan érdeklődni a festészet iránt, 1908-tól 1913-ig a rigai Városi Rajziskolában tanult, 1914-ben pedig több fiatal, lett avantgárd festővel a Zöld Virág nevű egyesületet szervezte. 1915-ben, a frontvonal közeledte miatt Drevin Moszkvába költözött. Ide tért vissza Nagyezsda Udalcova is Párizsból. Nagyezsda arisztokratacsaládban nőtt fel, egy tábornok lányaként. A rajz, a zene és a színház bűvöletében telt el gyermekkora, ezután egy magán leánygimnáziumba került. Nagyezsda történelem szakra készült, de elkésett a felvételi kérelem beadásával, ezért Konsztantyin Juon rajziskolájába kezdett járni, összebarátkozott Ljubov Popovával. Itt azonban unatkozott, átiratkozott hát Kis Károlyhoz, Hollósy-tanítványához, ahol konstruktív rajzot is tanult. Párizsban, a La Palette iskolában Fauconnier, Metzinger, Segonzac tanítványa lett, ott ismerkedett meg Picasso művészetével. Moszkvába visszatérve az új művészeti nyelvről, igazságról szóló viták és felfedezések sűrűjébe került, Kazimir Maleviccsel és Vlagyimir Tatlinnal dolgozott együtt. Drevinnel csak 1918-ban találkoztak, aztán két évvel később együtt kezdtek tanítani a Felsőfokú Művészeti Technikai Műhelyekben, és ugyanabban az évben össze is házasodtak.
Alekszandr Drevin: Csuszovaja völgye, 1928 © Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum
A festő házaspár az 1920–30-as években a színelmélet különleges rendszerét fedezte fel, amelyet alkotói utazásaik alatt fejlesztettek ki – Ural (1926–1928), Altaj (1929–1930), Örményország (1933–1935). „Milyen sokat adott nekem Drevin – írta Udalcova –, nélküle nem lett volna Altaj, Ural és sok más sem.” 1933-ban új fejezet kezdődött festészetükben, Drevin teljesen kivonult az 1930-as évek szociális és politikai közegéből, filozófiával foglalkozott, az ember sorsáról, lehetőségeiről gondolkodott és az élet értelméről, a halálról meg persze a művészet útjairól: „...elvesztették a modern festészet formái a jelentésüket vagy sem”, aztán arra a következtetésre jutott, hogy „nincs új forma, csak egy új pszichológia”.
Érzelemmel teli életet éltek, és azzal is alkottak. Érzelemmel rajzolták és festették meg a mindennapjaikat is: egymást, a fiukat, a dadust, a kutyát, nyaralót, miközben a hatalom élesen bírálta őket, és a „szovjet valóságtól idegennek” titulálta művészetüket. 1938-ban Drevint letartóztatták, készülődött a volt vörös lett lövészek és a lett Prométheusz kulturális egyesület elleni per. Udalcovának sikerült megmentenie férje képeit, a házkutatások során a sajátjainak vallotta a vásznakat, és éveken keresztül csomagokat vitt a börtönbe, leveleket írt az NKVD-nek. 1941-ben a német hadsereg Moszkva falainál állt, de Udalcova ekkor sem csatlakozott a városból menekülőkhöz, abban bízva, hogy bármikor kinyithatják a börtönöket. Moszkvai lakásukban várta a férjét. Csak 1956-ban tudta meg, hogy Alekszander Drevint már 1938-ban kivégezték, egy hónappal letartóztatása után. Napvilágra kerültek a kihallgatási jegyzőkönyvek:
Kérdés: Mondja meg, milyen ellenforradalmi képeket festett, amelyekben eltorzította a valóságot?
Válasz: Több ellenforradalmi képet is festettem, például az Ejtőernyőst, az Őzsutákat, a Munkanélkülieket, a Fiatal lányt, a Kolhozi tájképet. Vagy a Fiatal lány a kolhozban-t. Ahelyett hogy a vidám, gazdag, örömteli kolhozi életet ábrázoltam volna, én nehéznek festettem meg, örömtelen, szomorú kolhozi valóságként.
Nadezsda Udalcova: Csuszovaja nappal. 1928© Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum
Nagyezsda Udalcova kiharcolta a férje rehabilitációját, felnevelte fiát, aki később szobrász lett, dajkálta unokáját, és 1958-ban, Rigában megszervezte Alekszander Drevin első kiállítását annyi év feledés után.
„Mi is az élet? – írta naplójában. – Együttélés a természettel. Egy új világ alkotása munka által. Munka, ami alkotássá válik.” A festőnőt munka közben ragadta el a halál 1961-ben, 75-éves korában. A Konyhaasztal című festményen dolgozott, amelyiken visszatért a fiatalságának kísérleteihez.
