Csontváry-kiállítást Csíkszeredában
AJÁNLÓ
A Csíki Székely Múzeumban néhány napja nyílt meg a „Csontváry-képek Erdélyben” című nagyszabású kiállítás, amely augusztus 20-ig látogatható.
| Bellák Gábor |
2016-05-10 16:13 |
Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919) a magyar festészet történetének legkülönösebb figurája. Különös az életrajz, különös az a misztikus elhívatás, ami ezt a felvidéki patikust a festői pályára terelte, különös ez a stílustörténetileg sehová be nem sorolható életmű, és különös az is, ahogyan a művész halála után a hagyatéka megmenekült. Tán éppen mindezek miatt a magyar kultúrában Csontváry alakja szinte mitikussá növekedett. A róla szóló visszaemlékezésekben a bolond patikus alakjától a különc zseniig mindenféle jellemzéssel találkozunk, és az utókor Csontváry-képe sem nagyon tud megszabadulni ezektől a szélsőséges típusoktól. Festészetéről titokzatos összefüggésekre rávilágító bonyolult értelmezések éppen úgy napvilágot láttak, mint szigorúan vett művészettörténeti, stílustörténeti elemzések. De valóban nehéz is magyarázatot találni arra a mély, szinte vallásos rajongásra és tiszteletre, amellyel Csontváry a természethez közeledett. Nehéz megérteni, miért is érez késztetést egy művész, hogy 20-30 négyzetméteres vásznakat fessen, s azután mint legféltettebb kincseitől ne akarjon megválni tőlük semmi pénzért sem. Mindezek talán különcségnek tűnnek, de Csontváry igazi ereje mégis leginkább művészetének magas minőségében, színeinek, kompozícióinak egyedi gazdagságában rejlik.
Csontváry, aki a hegyek, a vizek és napfény megszállott szerelmese volt, valami miatt sosem jutott el Erdélybe. Bármily történelmietlen is, de bizonyos, hogy ő, aki a Nagy Motívumot kereste, Erdélyben is megtalálta volna azt, amit a Tátrában, Libanonban vagy éppen Szicíliában fedezett fel. Ha ő, a művész nem jutott is el Erdélybe, a művészete most eljut ide, a magyar történelem és a magyar művészet egyik Szentföldjére.
A kiállítás Csontváry első bemutatkozása Erdélyben. Kiállításunkon az életmű csaknem valamennyi fontos darabját be szeretnénk mutatni, kivételt csak a kolosszális méretű képek jelentenek. A kiállítás koncepciójának alapja az életmű nagy tematikus csoportokra bontása. Csontváry festészetében jelentős stílusváltozások nem figyelhetők meg, annál fontosabb azonban, hogy a korai figurális kompozíciók után 1901 körül egyre inkább a nagy, panorámaszerű tájkompozíciók kezdik el foglalkoztatni. Festészeti témái egyrészt topográfiai kötöttségűek. A mediterrán tájak képei mellett külön csoportot alkotnak a hegyeket ábrázoló munkái. Úgy tűnik, a hegyvidék különösen erős, szimbolikus jelentőségű Csontváry életművében. Feltűnő az is, hogy portréin, arcképein is milyen figyelemmel emeli ki a barázdák, ráncok részleteit. Szinte az az érzésünk, hogy az arcokon is „táj”-képeket fest.
Külön tematikus egység Csontváry éjszakai képeinek sora. A fény igazi értelme és jelentősége, ami annyira központi elem Csontváry művészetelméletében, leginkább az éjszakai képeinek tükrében válik világossá. A kiállítás érdekessége, hogy először kerül egymás mellé Csontváry fiatalkori Munkácsy-parafrázisa Munkácsy Mihály eredeti alkotásával, a Vihar a pusztán című művel. A kiállítás célja, hogy ne a Csontváry köré épült mitikus burkot növeljük, hanem a természet titkait szenvedélyesen kutató festőt állítsuk középpontba. Szeretnénk elérni, hogy Csontváry képeinek jelenlétében Erdély földjére, Erdély tájaira is másként tekintsünk.
A kiállítás 48 alkotást foglal magába, az anyagot öt magyarországi intézménytől kölcsönöztük, a Magyar Nemzeti Galériától, a pécsi Janus Pannonius Múzeum Csontváry Múzeumától, a miskolci Herman Ottó Múzeumtól, a Kogarttól, az Antal-Lusztig Gyűjteményből, a szolnoki Damjanich János Múzeumból.
Kurátor dr. BELLÁK GÁBOR művészettörténész.
A kiállításhoz díszes falinaptár, katalógus, Erdély-szintű diákvetélkedő, múzeumpedagógiai foglalkozás és átfogó marketingkampány csatlakozik.
Fotó: Mihály László
(s)
