Ki fedezte fel Csontváry művészetét?
LEHEL FERENC
Csontváry Kosztka Tivadar különös hagyatéka talán elveszett volna, ha nincs Lehel Ferenc.
| Gurzó K. Enikő |
2013-10-21 09:20 |
A modern magyar festészet egyik legvitatottabb, ám egyben legkedveltebb festője, Csontváry Kosztka Tivadar születésének 160. évfordulóján Lehel Ferencről sem feledkezhetünk meg. A hiedelmekkel ellentétben ugyanis nem Gerlóczy Gedeon, hanem az autodidakta műtörténész mentette meg a pusztulástól a Csontváry-hagyatékot.
A Hamza Múzeum levéltárából előkerült dokumentumokból egyértelműen kiderül: a Csontváry-festményeket nem a budapesti építész-vállalkozó, Gerlóczy Gedeon mentette meg, hanem Lehel Ferenc, aki már életében sűrűn látogatta a festőt. Az autodidakta műtörténész érdemeit azonban igyekeztek elhallgatni a vele kortárs szakemberek, írók, gyűjtők. Ennek egyik oka az volt, hogy Lehelt mindvégig csupán egy nagyra törekvő amatőrnek tekintették, tevékenységét, véleményét semmibe vették, alaptalannak tartották. Elutasításához hozzájárulhatott az is, hogy Csontváry személyiségzavarát ő hozta elsőként szóba, s ő volt az, aki kizárólag az alkotó elmebetegségének tulajdonította az egyedi oeuvre létrejöttét.
Lehel valóban nem rendelkezett felsőfokú képesítéssel, ám pályája igen ígéretesnek indult. Művészi hajlamait a nagybányai szabadiskolában kezdte kibontakoztatni. Itt került közeli barátságba Czóbel Bélával, és ugyanitt ismerte meg Rell Mária festőnőt, akit feleségül vett. Tehetségét Rippl-Rónaiéhoz hasonlították, képei azonban nem maradtak fenn, a rajzolást, festést állítólag hamar abbahagyta, ugyanis minden idejét az írásnak szentelte. Még fiatalon bekapcsolódott a Japán kávéház asztaltársaságába, így rendszeresen találkozott többek között Diener-Dénes Rudolffal, Tihanyi Lajossal, Kernstock Károllyal, Vértes Marcellel, Kmetty Jánossal, Barcsay Jenővel. A fasizmus elől külföldre menekült, évekig Londonban élt és publikált.
Amit viszont vele kapcsolatban teljesen nélkülözött az utókor: ő volt az első, aki Csontváryról monográfiát adott ki, s aki kiállításokat szervezett a művésznek, kereste-kutatta képeit. Leánya, Hamza Lehel Mária 1974-ben a következőket írta róla Dévényi Iván esztergomi műtörténésznek: „Ha nincs Lehel Ferenc, Magyarországnak ma nincs Csontváryja. Nincs Libanoni cédrus, nincs Taormina, nincs semmi, mert a feldarabolt, méteráruként kimért, eladott vásznak eltűntek volna a süllyesztőben. Ezt akadályozta meg Lehel Ferenc, amikor a saját kezével fixírozta le a hatalmas szénrajzokat, a Magyarok bejövetelét és a Zsidók panaszfalát – megmentve ezzel a teljes szétkenődéstől –, mielőtt a Városháza udvarán kiállították volna.” Hamza Lehel Mária szerint apja Csontváry-rajongása miatt édesanyját a budapesti asztaltársaság szívesen ugratta avval, hogy Csontvárynénak szólította. Visszaemlékezése szerint apja volt az, aki Csontváry halálának hírére felszaladt a műterembe, s határozott fellépésével megakadályozta a hozzátartozókat, hogy a sátorponyva után érdeklődő piaci árusoknak adják oda a műveket. Gerlóczy Gedeon csak ezt követően jelentkezett, és vette meg nagyon olcsón a megóvott hagyatékot.
Lehel Ferenc szerepét egyébként mind Gerlóczy, mind pedig Dévényi elismerte, ám ennek nem adtak túl nagy hangot, méltatásuk megmaradt a személyes levélváltások szintjén. A tervezett Lehel-monográfia Dévényi halála miatt nem készült el, és Lehel Ferenc hamvainak Dévényi által felvetett hazahozatala sem valósult meg. Az utókor ezért tévesen mindmáig Gerlóczy Gedeont tekinti a Csontváry-örökség felfedezőjének, megmentőjének.
