Fennkamra és titoklyuk

Tájház Gyomaendrődön

Az Endrődi Tájház és Helytörténeti Gyűjtemény 1977 óta gazdagítja Gyomaendrőd kulturális kínálatát, ahonnan az apró helyi különcségek sem hiányozhatnak!

Cikk küldése

e-mail:

A tájház épülete a paraszti polgárosodás virágzó időszakában, 1862-ben épült – ma az Endrőd paraszttársadalmának népi építészetét és lakáskultúráját bemutató múzeum.
A műemléki védettséget élvező épület építtetője Hunya István 80 holdas nagygazda volt, aki nem takarékoskodott a külcsínnel. A ház impozáns utcai homlokzata a polgárosodó paraszti ízlés klasszicista építőstílusát reprezentálja. Az előtornác oszlopai és féloszlopai között ívelt tetejű léckerítés, „sorompló” fut végig. Az oszlopsor feletti párkányzatot és az oromfal timpanonját egy sor cserép vízvető választja el. A timpanonból élesen válnak ki a vakolatdíszek: alul az egymásba kapcsolódó éremsor, feljebb a padlásnyílást széles keret öleli körül. A házcsúcs tengelyében kereszt, felette pedig az építés évszáma római számokkal, szalagkeretben látható.

Fáradj beljebb!

Belépve a kiskapun feljutunk a tornácra, amelynek ereszét markáns faoszlopok tartják.
A ház bejárata az oldaltornác felől nyílik, és a konyhába vezet. A konyhából jobbra a nagyházba (nagyszoba), balra a hidegházba (kisház, kisszoba), majd innen a fennkamrába jutunk. Az oldaltornác felől nyílik még a nagykamra (gabonás, daráskamra) bejárata, amelyből leválasztva alakították ki a hombárt. A hombárdeszkák zsilipszerűen egymásra csúsztathatók, így a termény (gabona) mennyiségének megfelelően állítható be a magassága.
A nagykamra mellett a kocsiszín és a kétállásos istálló helyezkedik el.
Sajnos ma csak a főépület (lakóépület) látható, ugyanis a melléképületet (keresztülvaló) az 1920-as években lebontották – de figyelemre méltó a hátsó udvart körbevevő téglakerítés is!

Boglyakemence körül

A nagyszoba elrendezése régies típusú, sarokra rendezett (diagonális), ahol jól elkülöníthető az ünnepi és a hétköznapi munkák helye. A bejárattól balra boglyakemence található suttal (kuckó) és deszkából készült padkával. Télidőben a kemence körül folyt a házimunka; a férfiak kisebb szerszámokat javítottak, kast kötöttek vagy éppen kukoricát morzsoltak. A lányok, asszonyok körülülve a jó meleg kemencét fontak, varrtak, kézimunkáztak. A kemencével átellenben a sarokban áll az asztal a saroklócával. A lóca szeglete feletti részt „szent saroknak” nevezik. Itt található a Lurdes-i Mária porcelánszobrocskája a szegletbe helyezett kis polcocskán, mely a ház házi oltáraként működött. Ezen a sarki falfelületen a házigazda büszkeségei a pipatórium és az obsitos (katonai végelbocsátó) levél keretbe foglalva függ.
Az asztal hétköznap „síkos” (csíkos), ünnepnap szedettes virágmintájú házivászon abrosszal leterítve. A szobában vetett ágy az utca felőli falnak fordulva, felette szentképek és koszorús képek a falon. Az ágy és a kemence között tulipános láda (kelengyeláda), melyben a gazdasszony féltett vászonneműi sorakoznak. A ládával szemben polgári jellegű bútor, a fiókos sublód áll. A sublód tetején kálvária, valamint porcelán komacsészék, díszkorsók és a szegények legkedveltebb szentjének, Páduai Szent Antalnak a szobra.

Hideg és tiszta

A konyhából nyílik a kisház, más néven a hideg szoba is. Elnevezését onnan kapta, hogy nincs benne fűtőberendezés. Ezt a szobát általában nem lakták. Itt volt a család vagyontárgyainak bemutató helye, a „tisztaszoba”. Bútorzatának ékessége a vetett ágy, a hat darab, szépen hímzett végű párnával. Az ágy végénél kis fogason a vasárnapos kendők lógnak: ez a kendő az ünnepi női viselet fontos darabja volt. A szobában találunk még asztalt, fiókos kanapélyt, almáriumot és régies vésett ornamentikájú kelengyeládát. A falakon szent képek és koszorús képek lógnak.

Fennkamra és titoklyuk?

A kamrába a kisházon keresztül juthatunk. Itt találjuk a lisztesládát, a szakajtókat, a gyúródeszkát, az olajoskannákat (étolaj tárolására). Az ászokon káposztásdézsa, boroshordó és egy nagyméretű bekötött üveg sorakozik. A polcokon lekváros szilkék, paradicsomos üvegek, befőttesüvegek állnak. Vászonzacskókban a száraztésztát tárolták, és itt kaptak helyet az éppen nem használatos főzőedények (vászonfazekak) és egyéb konyhai eszközök. A kis kamra érdekessége a „titoklyuknak” nevezett, falba süllyesztett kis fülke: ebben rejtették el, ha kellett, az élelmiszert a „vámszedők” elől.

Város a ház körül

A tájházak és egyéb kisgyűjtemények településeik mikrotörténelmének őrzői, továbbadói. Éppen ezért nem meglepő, hogy a tájház és a település lakói között szoros kapcsolat alakult ki, hiszen családi ereklyéik töltik meg a kiállításokat. Itt már az is előfordult, hogy a nagymama a tájházban mutatta meg unokáinak az ő nagyszüleinek bútorait, személyes tárgyait.
A tájház azonban más szerepet is játszott a közösség életében. Az 1970–80-as években kifejezetten missziós tevékenységet végzett, mert az üldözött vallásosság népi hagyományait, dramatikus szokásait és népi szakrális tárgyait gyűjtötte és őrizte. Ebben a munkában hatalmas érdemei vannak Vaszkó Irén tanárnőnek: ő hozta létre és harminc éven át ő működtette a gyűjteményt.
A tájház köré formálódó, pedagógusokból, diákokból és jó érzésű segítőkből álló közösség biztosította, hogy a gyűjtemény nem szóródott szét, s így továbbadhatta azt a tudást, melynek forrása a paraszti kultúra volt.
2000-től a tájház, továbbra is Vaszkó Irén pedagógiai szemlélete alapján, egyre több közművelődési programnak adott helyet. Műveltség és hagyomány címmel előadás-sorozatot indított, melynek színhelye a tájház nagyszobája, udvara volt. Ebben az időszakban elevenítették föl az endrődi betlehemezést és háromkirályjárást. A téli ünnepkör népszokásait bemutató ünnepi rendezvényt azóta minden évben, januárban, vízkereszt tájékán megrendezik. Később iskolás csoportok adták elő az endrődi betlehemest, a fekete vasárnapi köszöntőt, a Szent János-köszöntőt és a mezőgazdasági ünnepekhez kapcsolódó dramatikus szokásokat.
A tájház ma is elsődleges kútfője a helyi népi hagyományoknak és segítője az amatőr és hivatásos kutatóknak.  
2004 óta a tájház ad otthont a Gyomaendrődi Tudományos Néprajzi Konferenciának, mely az idén nyolcadik alkalommal tartotta tanácskozását. A Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének segítségével szervezett konferenciasorozaton jeles előadók vettek részt: dr. Andrásfalvy Bertalan, dr. Ujváry Zoltán, dr. Bartha Elek, dr. Kriza Ildikó.

A gasztronómia bajnoka

Az endrődi tájház a hagyományos ízeket sem hagyja feledésbe merülni. 2007-től az őszi betakarításhoz kapcsolódó munkák és szilvalekvárfőző nap ad alkalmat a vidámságra.
A helyi kelttészta-hagyományokat felelevenítő sütőtanfolyamon pedig a város fiatal háziasszonyai ismerhetik meg a hagyományos kemencés kelt tészta készítésének tudományát.
A tájházból nem hiányozhatnak a Márton-napi szokások és a lakodalom vagy a táncházi mulatságok sem. A tájház ráadásul a saját konyháján túl is jeleskedik: rendszeresen bemutatkoznak a gyomaendrődi Sajt- és Túrófesztiválon és a Nemzetközi Halfőző Versenyen is.
Ha nem hiszed, járj utána!

Bővebb információ a tájház honlapján.