©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Az orr csupán kiindulópont

Micsoda képtelenségek történnek ezen a világon! – írja Gogol. Ilyen képtelen álomnak tűnt William Kentridge budapesti látogatása.

Kézzel gondolkodni

„Micsoda képtelenségek történnek ezen a világon! Néha egyáltalán nem lehet felfedezni a valószínűségnek még az árnyékát sem” – írja Gogol Az orr című novellájában. Kentridge munkájában hatalmas szerepet enged a véletlennek, az ösztönösségnek, munkái – melyek a médiumok igen széles skáláján mozognak – nélkülözik az előzetes koncepciót. A művész kézzel gondolkodik, célja a világot mint folyamatot bemutatni. A változás érzékeltetése számára egyértelműen a tisztán manuális technikában válik kivitelezhetővé. A rajzolás folyamatában a művész maga is állandó jelleggel változtatja pozícióját, hiszen az alkotó mozdulat megszűnésével azonnal a befogadó szerepét ölti magára. Ahogy a művész a Szépművészetiben tartott beszélgetésen elmondta, a belső kényszert, a műalkotás megteremtésének akarását hasonlónak érzi ahhoz, ami Kovásznai György hatalmas aprólékossággal elkészített festményanimációit inspirálhatta. Ez alkalomból hatalmas méretben vetített 9 Drawings for Projection című, rövid történetekből álló videója rokonítható Kovásznai életművével – ahogyan ezt már korábban a tárlat hazai kurátora is kifejtette.

Ahol minden csak egyszerre lehetséges

Az abszurditás-röppályája

Kentridge történetisége nem csupán a korai szovjet éra avantgárdjának formalista adaptációjában áll. Az orr abszurditásában megfogalmazott kritika nem egyetemes: más ellen irányult a 19. század derekán, és más jelentése volt majd egy évszázaddal később, amikor Sosztakovics színre vitte. A diktatúrák korának leáldozásával, a 21. század hajnalán mondanivalója ismételten újragondolásra szorul. Kentridge, az apartheid és a kommunizmus tapasztalatait egyesítve, a művet olyan állítások interpretálására használja fel, melyek latens jelenléte végigkíséri mindennapi életünket. Az orr csupán kiindulópont, a mögötte rejlő idea éppen annyira történetietlen, mint amennyire explicit formát ölt az egyes korokban. Jelen installáció, az alapjául szolgáló történet vázáról leszakítva, mégis erőteljesebben értelmezhető retrospektív voltában. Iróniája művészettörténeti utalások sokaságának integrációjával egy specifikus pillanatra irányítja figyelmünket – egy olyan pillanatra, melyben a groteszk par excellence jelenik meg.

William Kentridge kiállítása október 16-ig látható a Szépművészeti Múzeumban, a The Handspring Puppet Company Woyzeck a Highvelden című, Kentridge által rendezett előadása pedig október 7-én és 8-án látható a Trafóban.