Egy éve halt meg Deim Pál (1932-2016), a kortárs magyar képzőművészet egyik meghatározó alakja - emlékeztetett köszöntőjében Hóvári János, a MANK főigazgatója, aki köszönetét fejezte a családnak a kiállításra kölcsönzött képekért. A tevékeny, nagy formátumú emberek intenzív nyomot hagynak a közösség életében, és Deim Pál ilyen volt. Alakjára, személyére sok minden emlékeztet nap mint nap: a Bükkös patak, amelyről sokat mesélt, a MűvészetMalom, amelynek kezdeményezője volt vagy a Part Mozi, mely a törzshelye volt. Amikor több köztéri szobor újjászületett Szentendrén, Bábu című fekete-fehér szobrát almazöldre festette és a Rügy címet adta neki. Ebben a gesztusban minden benne volt, ami jellemezte, az irónia, a szellem, a humor, játékosság, az élet szeretete.
Imádott Szentendréről beszélni, egy olyan világról, amelynek mi már csak a foszlányait láttuk - idézte fel egyebek mellett Bukta Imre képzőművész, aki egyszerre volt tanítvány és barát.
Provinciális képzőművész volt, ragaszkodott Szentendréhez, ahol a művészeti közélet egyik legmarkánsabb képviselője volt - mondta el az MTI-nek Szepes Hédi művészettörténész, a kiállítás egyik kurátora.
Még életében felmerült, hogy nagyméretű műveiből a MANK Galériában nyílna kiállítás, mert a hely adottsága ezt lehetővé teszi. A mostani kiállításon 17 alkotása látható, közülük kiemelkedik a Fa című olajfestménye és az elmúlást jelképező Gyász című akvarellje. Az alkotások zömét az úgynevezett bábuk alkotják, amelyek különböző művészi kidolgozásban jelennek a meg a kiállításon.
Deim Pál egyik fontos mestere Barcsay Jenő volt, akinek hatására konstruktivista festő lett, de képei nem csupán jelekkel operáló absztrakciók: narratívája van, minden munkája az élet fontos kérdéseiről szól. Másik mesterének Vajda Lajost (1908-1941) tartotta, harmadiknak Gadányi Jenőt (1896-1960) tekintette.
A fiatal generációt megtanította a nagyok - Barcsay Jenő, Vajda Lajos, Kornis Dezső - tiszteletére, de nemcsak művészi útmutatást, hanem tartást is adott a fiatal művész nemzedéknek, a mentoruk volt. Összekötő lett nemzedékek között. Kezdetektől támogatta az 1970-es években megjelent formabontó új-avantgárd szentendrei művészközösséget. Kezdeményezője volt a Vajda Lajos Stúdió (VLS) és a Szentendrei Grafikai Műhely létrehozásának és folyamatos működésének.
Mestere lett egy új nemzedéknek: Aknay Jánosnak, efZámbó Istvánnak, feLugossy Lászlónak, Bereznai Péternek és sokan másoknak. Szepes Hédi kiemelte: nemcsak hagyományátadásról van szó, hanem az új formanyelvek kialakításának segítéséről is.
A Kossuth-díjas képzőművész munkássága előtt tisztelgő kiállítás május 21-ig látható a szentendrei MANK Galériában.
Kapcsolódó cikkek:
Páratlan szegedi papucsok
Sétahajó, lágyan ring a Moldván...
„Láthatatlan – Elődeink tárgyai a sötétből”
Cimkék:
múzeum,gyűjtrmény, kiállitás
