Sean Scully szürke farkasa
Retrospektív kiállítás a berni Kunstmuseumban
10 gondolat Sean Scullytól és Sean Scullyról.
| Bódi Kinga |
2012-06-04 09:10 |
„Emlékszem, milyen volt Írországban felnőni: minden olyan volt, mint egy sakktábla. A társadalom, az emberek, a mezők…”
A Dublinban született ír-amerikai Sean Scully korunk egyik legnagyobb absztrakt képzőművészének számít, akinek sakktáblaszerű színmezőkből felépülő, monumentális méretű műveit sokan illették már az „érzéki geometrikus” vagy a „puha geometrikus” jelzőkkel. Scully 1967-ben találkozott először Mark Rothko művészetével, akinek hatására azonnal felhagyott a figurális festészettel, és végérvényesen az absztrakció felé fordult.
„… és nem jelentéktelen azt tudni, hogy ezek a képek a számítógép feltalálása előtt születtek.”
Scully kezdeti absztrakt korszakában, az 1970-es években négyzethálós rácsszerkezeteket festett, amelyekben expresszív és ellentétes színeket helyezett egymás mellé. Sötét és világos, meleg és hideg színek végtelen számú összekombinálásával kísérletezett, s a váltakozó színmezők (meleg-hideg-meleg, sötét-világos-sötét) által kirajzolt, három dimenzionális hatást keltő képtér megalkotásán fáradozott (a hideg szín távolabbinak, a meleg szín közelebbinek tűnik). Ebben az időben fogalmazta meg képelméletét is, miszerint a kép nem pusztán egy sík felület, hanem valóságos, térbeli objekt.
Stare Red Yellow, 1997. Öl auf Leinwand, 243,8 x 213,4 cm; Privatbesitz, Courtesy Galerie Lelong Paris. © 2012 ProLitteris, Zürich
„Különböző viszonyrendszereket építek fel, bonyolultnak tűnő összefüggéseket találok ki, ám véletlenszerűen.”
A titokzatosság mindig is központi szerepet játszott Scully művészetében. A „nem mindent kimondani és megmutatni”-elv formálja meg Scully szerint a kíváncsiságot és a fantáziát. Black on Black (1979) című művében különböző fekete árnyalatok jelennek meg az egymásra helyezett festékrétegek és átfestések által, s a látható-láthatatlan fogalompár örök problémájára mutatnak rá.
„Az összefűzött diagonálisok megváltoztatnak mindent a mozgásban.”
A kezdeti, statikusabb rácsszerkezetű képek után az 1980-as években Scully leginkább három részre osztott k
épekkel (triptichonokkal) foglalkozott, amelyekben már megjelent a mozgás is mint új elem. A vertikális, horizontális és diagonális ecsetvonások által megformált színsávok, színpályák a képfelületeket nyitottabbá és dinamikusabb tették. Scully 1987-ben alkotta meg ún. „Inset”-technikáját, amely két különböző felépítésű, színű, formájú és méretű képfelület egymásra helyezésével jön létre, ezáltal megtörve az eredeti képstruktúrákat és párbeszédet kialakítva a két eltérő szerkezet között. Scully ezekkel a munkáival feladta korábbi, a szimmetrikusságra és a harmóniára való törekvését.
Cut Ground Orange Pink 6.11, 2011. Öl auf Leinwand, 71,3 x 81,2 cm; Privatsammlung. © 2012 ProLitteris, Zürich
„A művem mindig a képszélektől függ, amelyek között a dolgok zajlanak.”
Scully műveiben gyakran felfedezhetők különböző hatalmi viszonyok. Minden képe kapcsán feltehető az a kérdés, hogy az adott műben melyik képrész (melyik sáv, melyik szín) a domináns? Erő és gyengeség konkurál egymással a képfelületeken, ahol az elemek ugyan párhuzamosan léteznek egymás mellett, de mindig hierarchiában.
„Minden egyes minta alapvetően ugyanaz, még akkor is, ha átalakulnak, mert kontextusba kerülnek.”
Az 1990-es években Scully elszakadt a négyzetes formájú képektől, és ezt követően egy ideig U és T alakzatú festményeket alkotott. A színsávok elforgatásával, párhuzamos eltolásával és a formák megváltoztatásával új összefüggésbe kerültek a színek, s noha az árnyalatok ugyanazok maradtak, az új alakzatnak köszönhetően más és más reakciót, érzelmet válthatnak ki a nézőből.
„… lehetséges egy másmilyen látásmód.”
A 2000-es évek végén Scullyt a síkbeliség és a térbeliség összekapcsolásának a kérdése foglalkoztatta. Nem kívánt szobrokat létrehozni, műveit továbbra is képeknek (festményeknek) tekintette, csupán a nézőpont kérdését próbálta meg tágabb dimenzióba helyezni. Floating Painting Sky (2007) című festményét például a keskenyebbik felével helyezte a falra, ezáltal a kép drasztikusan belenyúlt a térbe. Scully ugyanakkor ezzel a művével rámutat arra, hogy teljesen mindegy, hogy körbejárható-e egy kép, vagy sem, hogy több oldalról megvizsgálható-e, vagy sem, maga a színfelület attól még két dimenzionális marad.
„Ez a szürke farkas.”
A Grey Wolf (2007) című mű egy konkrét élményen alapszik. Scully egyik éjjel útban Barcelona felé egy elhagyatott úton összetalálkozott egy farkassal, akivel pár másodpercig farkasszemet néztek. A valós esemény hatására készített valószerűtlen kép csupán egy példa arra, hogyan próbálja meg Scully a geometriát újra és újra emberivé tenni, az életből vett élményeket a képfelületekre helyezni. Ezen a képen a mozgás és a nyugalom, a sík felület és a mélység „ábrázolása” kapott központi helyet.
Grey Wolf, 2007. Öl auf Alu-Dibond, 279,4 x 350,5 cm; Kunstmuseum Bern, angekauft mit Mitteln aus den Nachlässen sowie von verschiedenen Privatpersonen. © 2012 ProLitteris, Zürich
„… tudniillik mindazt, ami a világban van, összegyűjteni, és tömör formában a vászonra vinni…”
A „kettős valóság” kérdése visszatérő elem Scully művészetében. A kép belső világa és a képen kívüli világ között mindig feszültség húzódik, hiszen a vásznon megjelent világ valójában nem más, mint a külső világnak adott keretek közé szorított sűrítménye. A külső világ a tömörítés által azonban elveszíti eredeti jelentését, és egy új képiség tárul fel a néző előtt a vászonfelületen.
„Lehetetlen ezeket a színeket máshogy elhelyezni. Összekeverve kell a képre kerülniük.”
Scully legújabb munkáiban különös hangsúlyt kapott a színek módbeli és a fajtabeli kérdése. Milyen módon kerülnek fel a színek a vászonra, milyen fajtájú színekkel lehet eltérő hatást elérni? A képek jóval kisebbek lettek, ugyanakkor semmit nem veszítettek komplexitásukból. Scully gondolkodásában új elemet jelent a szerialitás megjelenése: azonban sorozataiból teljesen hiányzik a véglegesség, a lezártság. Szériái mindig befejezetlenek maradnak, s ezáltal újabb és újabb elemekkel folytathatók a végtelenségig. Ez Scully művészetének nyitott vége.
Sean Scully. Grey Wolf. Retrospektive
Kunstmuseum Bern, Bern, Svájc
A kiállítás megtekinthető 2012. június 26-ig.
