Meztelen igazság

Nuda Veritas. Gustav Klimt és a bécsi Secession kezdetei kiállítás

Ha akarnám, sem tagadhatnám, mennyire jólesik ez a kiállítás a hirtelen hidegre fordult őszben. Jólesik, mert a Szent Tavaszt, a frissességet, a megújulást hirdeti, mert a számomra oly kedves, már-már ismerni vélt századforduló világát idézi.

Cikk küldése

e-mail:

Egy világ kávéházakkal és élénk alkotói kedvvel, amelyről többek között Stefan Zweig A tegnap világa című, megunhatatlan és letehetetlen művében olvastam.

Olvasmányos, mondhatni regényes a cím: Nuda Veritas. Gustav Klimt és a bécsi Secession kezdetei (1895-1905). Rajzok és metszetek. A kiállítás nem egy művész életútját, hanem egy progresszív művészcsoport, a bécsi Secession nem egészen egy évtizedes történetét mutatja be, melynek létrejötte rendkívüli hatással volt Bécs kulturális életére a századfordulón. Két, egészen különböző művésztársaságból alakult, közös vonásukként említendő, hogy mindannyiukat zavarta a bécsi képzőművészeti életet meghatározó Künstlerhaus maradi politikája és a megbízásokhoz való nehéz hozzájutás. A Hagen-kör tagjai - Josef Engelhart, Maximilian Lenz, Friedrich König, Adolf Böhm és mások - alapvetően a Secession naturalista ágát képviselték, székhelyük a legendás Café Sperl volt, ahol élénk társalgás közepette gyakorta karikatúrákat és pillanatképeket rajzoltak. A másik csoportosulás a Hetek Klubja volt, belőlük kerültek ki a későbbi Secession avantgárd stílusművészei, akik a modern összművészetet pártfogolták: Josef Hoffmann, Joseph Maria Olbrich építészek és a sokoldalú, virtuóz, gazdag fantáziájú illusztrátor, Kolo Moser.

Secession

Az építészekből, festőkből, grafikusokból álló egyesületi tagok - sokukkal kinagyított portrékon találkozunk - működésüket valamiféle küldetésként fogták fel: abban bíztak, hogy az "igazi" művészi alkotásokkal jobbá tehető az emberek élete. Saját folyóiratot hoztak létre, a Ver Sacrumot (Szent Tavaszt), melynek minden számát más-más művész tervezte. A Secession születését követő évben, a második kiállításuk alkalmával felavatták az önálló kiállítások megrendezésére alkalmas, Joseph Maria Olbrich tervezte és a mai napig is kiállítóhelyként működő székházukat, ahol ez idő alatt huszonhárom kiállítást rendeztek. A Secession alagsori műhelyében létrehozták a Wiener Werkstättét, a legmagasabb igényeket kielégítő iparművészeti műhelyt, ahol a századfordulós fametszetláz hihetetlen művek megalkotására inspirálta a csoport tagjait - mindez azt az elképzelést szolgálta, hogy az új "szecessziós stílus" a mindennapi életben is szerephez jusson.

Az úttörő

A bécsi Albertinával együttműködésben született kiállítás különös figyelmet szentel az egyesület alapítója és első elnöke, Gustav Klimt művészetének, akinek az osztrák modern művészetben betöltött úttörő szerepe szorosan kapcsolódik a Secession kezdeteihez. Sikeres pályafutását a historizmus, bécsi elnevezésével a Ringstrasse Malerei hagyományai szerint alkotó, dekoratív festőként kezdte, maga a császár is kitüntette. Testvérével és egy iskolatársával műhelyközösséget alkotva, nagyszabású feladatokat vállalt középületek dekorálására (pl. a bécsi Burgtheater, Kunsthistorisches Museum). Korai műveit általános elismerés övezte, ennek hatására az Oktatási Minisztérium megbízta, hogy készítse el a bécsi egyetem aulájának mennyezetképeit a filozófia, az orvostudomány és a jogtudomány témakörében. Klimt új, szimbolista látásmódja nagy felháborodást keltett a konzervatív professzorok körében, így a fakultásképek sohasem kerülhettek rendeltetési helyükre, a második világháborúban pedig megsemmisültek. Szerencsére rajzvázlatok fennmaradtak, így némi képet mi is kaphatunk arról, mi okozhatott ekkora botrányt akkoriban.

A Beethoven-kiállítás

Már javában a kiállítás közepén járok, amikor - legalábbis gondolatban - vissza kell kanyarodnom a bejáratnál fogadó monumentális csoportképhez. 1902-ben, az ún. Beethoven-kiállítás megnyitóján készült: sugárzik belőle a lelkesültség. Ez a 14. kiállítás nagyszabású összművészeti kísérletként jött létre huszonegy művész közreműködésével: minden alkotó Max Klinger Beethoven-szobra és a szinte istenített zeneszerző előtti hódolatát fejezte ki művével. Vajon melyik kiállításunk plakátja szerepel majd önálló műalkotásként valahol, mint az erre a tárlatra készült Roller-plakát?

Klimt monumentális freskója, korai korszakának egyik főműve, az ún. Beethoven-fríz is erre az alkalomra készült: Beethoven IX. szimfóniájának allegóriáját festette meg, Friedrich Nietzsche és Richard Wagner eszméinek ihletésére, amit ez eredeti tervek szerint megsemmisítésre ítéltek. Tízéves restaurátori munka eredményeként 1986 óta viszont újra látható a Secession épületének alagsorában, a kiállításon pedig reprodukció formájában, hátul, a vetítőteremben, ahol a steinhofi Szent Lipót-templomról készült több fotó is helyet kapott. Ez az Otto Wagner tervezte, híres pszichiátriai gyógyintézet, amely a Secession épülete mellett a másik emblematikus épület volt, szintén több művész közös vállalkozásaként született: például a színes üvegablakokat és a főoltár mozaikképét Kolo Moser tervezte.

Inspirálók

Klimt stílusának fejlődésére, ahogyan többekére is, jelentősen hatottak a külföldi művészek, akiknek alkotásai didaktikus céllal a Secession több kiállításán is szerepeltek. Itt az utolsó két teremben találkozunk a hatást gyakorlókkal, többek között Jan Toorop, George Minne, Ferdinand Hodler, Max Liebermann Max Klinger, Franz von Stuck munkáival.

A kiállított művek jól elhatárolhatóan bemutatják a Secession különböző szakaszait - a figyelmes látogató a falakon végigfutó dekoratív motívumokon is végigkövetheti a változásokat a stilizáláson, a virágos, majd geometrikus stíluson át a síkszerűségig -, melynek során egyre növekedett a csoporton belül a naturalisták és a stílusművészek közti ellentét. E sikeres korszak végét a Klimt-csoport kilépése jelentette az egyesületből, 1905 júniusában. Úgy tűnik, az ezekben az években kialakult modern művészetszemléletnek sikerült felráznia az évtizedek óta mély álmot alvó osztrák képzőművészetet, és megteremtenie a máig népszerű szecessziós formavilágot.

Vigyázz! A lovas elvágtat

A kiállításon szereplő 200 művet befogadni nem kis teljesítmény, ám valóban szenzációs rajzokkal - a kötelezően 50 lux fényerősség ellenére sincs sötét -, metszetekkel és persze néhány valóban remek festménnyel van lehetősége a magyar közönségnek találkozni. Őszintén, minden tematikai egységben több kedvencem is lett - Kolo Moser nevét már az elején megjegyeztem, de lenyűgöző Klimt Az aranylovag című festménye is, amely sajnos csak november közepéig marad itt, aztán visszavágtázik Japánba.

Kellemes álmodozást!

A tájékozódást jól olvasható és érthető falszövegek segítik, a vitrinekben a könyvművészeti ritkaságnak számító Ver Sacrumok stílusteremtő lapjain ámuldozhatunk, ha épp nem audio guide-ot hallgatunk. Útközben néhány puff enyhíti ugyan sajgó derékfájásunkat, a legvégén a vetítőteremben mintegy megpihenve, 20 percben egy filmtörténeti csemegével gazdagodhatunk: Szőts István 1969-ben, Ausztriában készített filmje vár minket Klimtről. Angol és magyar nyelvű katalógus - 1-1 példányuk a kiállítótérben is lapozható -, és egy nagyon esztétikus múzeumpedagógiai kiadvány társul a kiállításhoz, csütörtök esténként pedig érdemes figyelni a múzeum+ programjait, sok érdekességgel szolgálnak.

És végül: Klimt programadó festménye, a Nuda Veritas - melyet a nagy hatású művészkritikus, Herman Bahr vásárolt meg, a dolgozószobájában készült fotó a művel átellenben, a portréfalon látható - felső harmadában Schiller sokatmondó mottója áll: "Ha tetteddel és műveddel nem tudod mindenki tetszését elnyerni, nyerd el a kevesekét. Sokaknak tetszeni rossz." A festményen a "meztelen igazság" görbe tükröt tart elénk, vajon mi bele merünk-e egyáltalán nézni?


Szépművészeti Múzeum
2010. szeptember 23. - 2011. január 9.