©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Én elmentem a vásárba...

Mérlegek, súlyok, zsákok, vásári ládák, fotók és metszetek idézik fel a 18. századtól a magyar vásárok és piacok hangulatát a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum új időszaki kiállításán.

Török Róbert történész, muzeológus elmondta az MTI-nek, hogy a múzeum saját anyagából állították össze három teremben látható időszaki kiállítást Pest, Buda, Óbuda, valamint ízelítőül a vidék piacairól, a nagyobb vásárokról.

Az érdeklődők tablósorozaton – fotókon, metszeteken, régi képeslapokon – követhetik nyomon a vásárok történetét, például a Pesten az 1850-es években tartott Medárd napi vásárt. Alatta mérlegek – a fűszermérlegtől a gabonamérlegig –, súlyok, zsákok, különféle kosarak, vásári ládák – amelyeket csizmadiák, szűcsök használtak, és fedele egyúttal asztalként is szolgált – sorakoznak.

A pesti vásárokat bemutató terem falára egy 1838-ban készült Pest-Buda-Óbuda térkép is került, melyen bejelölték a piacok helyét. A pesti vásár akkor kezdett fejlődni, amikor rendszeresen felkeresték a török, görög, szerb és a nyugati területekről érkező kereskedők. A 18. század közepére már a pesti lett nemcsak az ország, hanem Európa egyik legjelentősebb vására, a lipcseihez hasonló; köszönhetően a Dunának, mint vízi útnak - magyarázta a muzeológus.

Alkalmanként hatalmas árukészlet érkezett a városba, több száz hajóval és több ezer szekéren. Főként bor, gabona, méz, dohány, állat, bőr, szőrme, hamuzsír, sziksó, gyapjú, cserzőanyag, posztó, lábbeli és bányatermékek cseréltek gazdát. Az ország minden részéből és külföldről is özönlöttek a kereskedők, házalók, kofák és vándorárusok. Közéjük tartozott többek között a sváb milimári (tejeskofa) és a csirkés asszony, a bolgárkertész, az alföldi olajos ember, a szegedi sziksós és a szappanos asszony, az üveges, az üstfoltozó cigány, a zsidó handlé, vagyis az ószeres.

A második teremben Buda és Óbuda piacait mutatják be. A mai Batthyány téren, a csarnok helyén állt a mázsaház, de volt piac a Dísz téren, a Várban, a Széna téren és a Tabánban is.

A harmadik kiállítótérben a vidék vásárait és termékeit mutatják be, köztük a mézeskalácsosságot. Az egyik vitrinben Radics László debreceni mézeskalácsos, népi iparművész 19. századi ütőfái láthatók. Serpenyős mérleg, kosarak megrakva gyümölccsel – még egy életnagyságú kofa-bábu is ott ül a kosarak között, kendővel a fején, kötényben.

Kitekintésként képet kaphat a látogató a hortobágyi hídi vásárról, az erdélyi, benne a nagyszebeni, a szegedi paprika-, és az orosházi tyúkvásárról. Kint van a falon a Nagykőrösi Gazdasági Egyesület oklevele 1915-ből: az alföldi város uborkájáról volt híres - jegyezte meg Török Róbert.

A piacokról, vásárokról szóló kiállítás november 18-ig látható a régi Óbudán, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban,Krúdy Gyula író egykori házában, a Korona tér 1. alatt.