©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Déjà vu?

A másolás művészete Dürertől a Youtube-ig. Kiállításajánló.

Németország ezen a nyáron az ötévente megrendezendő dOCUMENTA (13) lázában ég, a kiállításnak otthont adó Kassel városában egy tűt sem lehetne leejteni az érdeklődő tömegben. Mindenki itt van, aki a nemzetközi művészeti közegben számít, és azok is, akik „csak” betekintést szeretnének nyerni egy ilyen hatalmas kulturális gépezet működésébe. De nem csak Kasselba érdemes ellátogatnia a művészeti ínyencségekre vágyó közönségnek. Igaz, nem valami közeli kirándulás, de a 327 kilométerre délre fekvő Karlsruhe pezsgő művészeti életébe is érdemes belekóstolni.

A karlsruhei Műcsarnok gazdag Dürer-metszet gyűjteményéből kiindulva a kiállítás kurátorai a művek utóéletét vizsgálják, és a másolás kérdését igyekeznek körüljárni a kora középkortól egészen napjainkig. Izgalmas párbeszédbe kezd itt Claude Monet és Roy Lichtenstein, előkerülnek ifjabb Pieter Brueghel és Giorgio De Chirico saját képeikből – megélhetési céllal – készített reprodukciói, valamint Marcel Duchamp installációja, a boîte-en-valise, az ötletes hordozható múzeum, amely egyben, a művész tervezett kiállításaihoz kicsinyített modelljeivel, munkáinak praktikus bemutatására is szolgált. Az egyik teremben pedig egyenesen Joseph Beuys nagyméretű plakátjával nézünk szembe (La rivoluzione siamo Noi, 1972), mellette a kép kétféle újraértelmezése – az osztrák G.R.A.M. művészcsoport verziójában az elszánt, céltudatos beuysi figurát teljesen megfosztották forradalmi erejétől – erőtlen és esetlen hétköznapi emberré vált.

Az átfogó, konzekvensen időrendben felépített tárlat közel 120 munkát vonultat fel a művészettörténet különböző korszakaiból, a reprodukcióik művészi értékének átgondolt bemutatásával. A kiállításban kiderül, hogy az idők folyamán a másolatok egymástól teljesen eltérő funkciót töltöttek be, és eltérő becsértékkel rendelkeztek. Ez a szokatlan nézőpont lehetővé teszi, hogy a „másolatok” saját jogon elismertekké váljanak, ne csak az „eredeti” másodlagos kópiájaként tekintsünk rájuk.

Az ötletesen újragondolt műveket látva felmerül a kérdés: másolás-e az átértelmezés? Érvényes, önálló mű-e egy létező alkotás digitális reprodukcióija? Meddig terjed egy mű autonómiája? És ha már itt tartunk, milyen értékrend alapján kerül be egy másolat a múzeumi kiállítótérbe? A Déjà vu? kiállítás intézménykritikai olvasata arra indít, hogy nyitottabban forduljunk a reprodukciók világa felé, hiszen egy másolat is lehet olyan értékes, mint a létrehozóját inspiráló „eredeti”. Mára árnyaltabbá vált a múzeumi intézményrendszerhez általánosan kötött szerepkör, többé nem szigorú keretrendszerként funkcionál a kiállítótér, amelyen belül csak az eredeti(ként kanonizált) mű kerülhet posztamensre. Sokkal inkább egyfajta katalógusként értelmezhető a múzeumi tér, ahol a korábban már feldolgozott motívumkincs továbbélését és újjászületését követhetjük nyomon a művészettörténeti korszakok során. Ezáltal tehető vitathatóvá, kritikai vizsgálat tárgyává az originalitás kérdése, elemezhetővé eredeti és másolat viszonya.

A kiállítás támogatóinak köszönhetően kísérő programok széles kínálata várja a látogatókat, tematikus beszélgetések, tárlatvezetések és előadások közül választhatnak az érdeklődők. Inkább a fiatalabb közönséget célozza meg a kiállításhoz kapcsolódó COPY SHOP, ahol a másolás kreatív oldalával ismerkedhetnek az arra vállalkozók.

Déjà-vu? A másolás művészete Dürertől a Youtube-ig című kiállítás a Staatliche Kunsthalle Karlsruheben 2012. augusztus 5-ig tekinthető meg.

Képek forrása: a kiállítás német nyelvű YouTube ajánlója.