Megállás nélkül

Egy vándorkiállítás nagycenki állomása

Polgár, polgárság - e fogalmakat különösen sokat halljuk és használjuk a rendszerváltozás óta. De vajon tudjuk-e, miről is van szó, mit jelentenek ezek a kifejezések? Erre is választ kaphatunk a kiállításból.

Cikk küldése

e-mail:

A lehetőségek országa - Polgárosodás a 19. századi Magyarországon kiállítássorozat a "polgár" fogalmat helyezi a középpontba: bemutatja, milyen jelentősége volt a polgári mentalitásnak és értékrendnek ebben az időszakban.

A Nemzeti Kulturális Alap 2010-ben kétéves átfogó programot indított A felemelő század címmel. A program a 19. század művészeti, kulturális, művelődési, intézményi és társadalmi értékeit helyezi a középpontba. Az egyedülálló kezdeményezés múzeumi, zenei, irodalmi, építészeti és közművelődési programok sorával tiszteleg a 19. század sikerei, vívmányai előtt, egyúttal üzen a 21. századnak. A program részeként 2010. június 19-én egy több mint egyéves vándorkiállítás indult útjára.

Az elmaradhatatlan meglepetés

Az első helyszínen 2010 júniusában nyílt meg a kiállítás, a Múzeumok éjszakája program keretében, míg az utolsón, 2011. év októberének végén zárnak majd. A "felemelő század" eredményeivel mindenütt ugyanazon hat történet révén találkozhatnak a látogatók. Ezekhez az egyes helyszínek további történetekkel csatlakoznak, amelyeket csak az adott helyszínen ismerhet meg a közönség. Bemutatásuk nem csak a műtárgyak és dokumentumok segítségével történik: interaktív eszközök, hang- és képanyag, a 21. századi leszármazottakkal készített interjúk teszik teljesebbé a tárlatokat. A múzeumpedagógiai program mellett a szintén a NKA által támogatott levéltári kutatások anyagára épülő konferenciák és további programok bővítik a projekt gazdag kínálatát.

A 2010-11. évi vándorkiállítás a megyei múzeumok szervezésében valósul meg, folytatva az eddigi sikeres vándorkiállítások (A szecesszió vidéke - a vidék szecessziója, Gyermekemet az országért - a tatárjárás, Mátyás országa, Ilyen tavasz csak egy volt életemben) hagyományát. A helyszínek kiválasztásában fontos szerepet kapott az együttműködés a megyei levéltárakkal, mind a tématervek elkészítésében, mind pedig a műtárgyanyag kiválasztásában, feldolgozásában. Az öt magyarországi és a két külföldi helyszín, a bemutatott anyagok jelentősége és sokszínűsége, valamint a teljes sorozat több mint egyéves időtartama jó lehetőség a különböző régiókban élő, különböző érdeklődésű célközönség eléréséhez. A kiállítássorozathoz készült katalógus a maga nemében egyedülálló vállalkozás emlékét őrzi meg: a magyar történelem második legsikeresebb évszázadának változatos és újfajta képét adja, miközben igazolja, hogy a múzeumi kiállítás összetett munka: egyszerre tudományos feldolgozás, megőrzés, tanítás és szórakoztatás.

Ki vár Nagycenken?

A második helyszínen, a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeumban augusztus 19-én nyílt meg a kiállítás. Itt két olyan, nemcsak helyi, hanem országos jelentőségű téma kapcsolódott a kiállítás mindenütt megtekinthető anyagához, amelyek műtárgyaikkal, dokumentumaikkal jól illusztrálják a Soproni Múzeum különlegesen gazdag gyűjteményét.

A kéményseprőből lett restaurátor

A kiállítás egyik központi alakja, id. Storno Ferenc 1821-ben, Kismartonban született, majd a bajorországi Landshutban nevelkedett. Kitanulta a kéményseprő mesterséget, ősei hivatását. A müncheni képzőművészeti akadémiára készült, de családi körülményei rosszra fordultak, így vándorló kéményseprőnek állt. 1845-ben telepedett le Sopronban, ahol eleinte a szakmájában dolgozott. Családot alapított, feleségül vette mestere özvegyét. Rajztehetsége révén egyre több művészi, restaurátori megbízást kapott. Képzőművészeti és építészeti szakismereteit a korabeli szakkönyvek és a középkori épületekről készült rajzok segítségével sajátította el. Régiségtani, felmérő utazásokat tett Zala, Vas vármegyében, Szlavóniában, Erdélyben. A historizmus szellemében készített restaurálási tervei jártasságát bizonyítják a különböző stílusokban, például a soproni Szent Mihály-templom neogótikus (1862-1866), a pannonhalmi bencés monostor (1867-1884) neoromán és a Pejacsevich család nasicei kastélyának neobarokk helyreállítása. Fiaival dolgozott a felvidéki Garamszentbenedek, Besztercebánya és Körmöcbánya templomain is. Soproni főtéri házában a középkori és barokk kézműipar remekeit magába foglaló gyűjteményes lakást alakított ki, melyet a következő generációk is tovább gazdagítottak. Storno és utódai a soproni társadalom megbecsült és tevékeny tagjai voltak, akik sokat tettek a helyi civil polgári élet formálódásáért, a történelmi múltra épülő szellemi és anyagi gyarapodásért.

A legnagyobb magyar

A másik helyi "főszereplő", a legnagyobb magyarként ismert gróf Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben. Fiatalkorát az osztrák fővárosban és a család birtokán, Nagycenken töltötte. Nevelését apja, Széchényi Ferenc irányelvei szerint Lunkányi (Liebenberg) János végezte, de tanította a tudós Révai Miklós is. 17 éves korától részt vett a napóleoni háborúkban, és huszárkapitányi rangra emelkedett. Katonaideje leteltével folytatta a hadseregben megkezdett utazásait, és egyre több időt szentelt az önképzésre. A magyar történelem legnagyobb hatású nemesi reformerévé formálódott. Nemzetpolitikai jelentőségűvé váltak életerőt sugárzó infrastrukturális fejlesztési koncepciói. Zseniális képességgel és óriási külföldi - elsősorban angol - tapasztalat birtokában jól látta, hogy a politikai és a gazdasági folyamatok megváltoztatása mellett hatalmas energiákat kell mozgósítani a mindennapok rendszerváltására, a társadalom mentális átformálására, vagyis a polgári lét megteremtésére. E lelki-kulturális polgárosodási folyamat része volt az öltözködés és viselkedéskultúra Nyugat-Európában honos szabályainak meghonosítása, a szabadidő eltöltésének, a társas érintkezés normáinak elfogadtatása a magyar társadalom nagy részével. A nyugati mintájú fejlődés személyes modelljéhez önmaga adta a mintát - az akkori szemléletmód szerint - különc viselkedésével, életmódjával, kastélya berendezésével. A gróf, aki saját birtokán kívül Sopront és megyéjét is gyakran választotta civilizatorikus reformjai színteréül, még életében a város "tiszteletbeli polgára", azaz díszpolgára lett, halálát követően pedig az első személyiségről elnevezett közteret ajánlották az emlékének.

És a többiek?

Ha szeretnéd tudni, ki az a hat neves személyiség, akivel valamennyi kiállításon találkozhatsz, kattints ide!

A vándorkiállítás további helyszínei:

Salgótarján, Nógrádi Történeti Múzeum
Nagycenk, Széchenyi Emlékmúzeum
Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum
Nagyvárad, Körösvidéki Múzeum
Nyíregyháza, Jósa András Múzeum
Kassa, Kelet-Szlovákiai Múzeum
Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum