Tudattorna - egy kicsi mozgás mindenkinek kell!
Kiállítás
Önemelés, Vonzalom, Intimbajusz: Vinkler Zsuzsi kiállítása a szentendrei Vajda Lajos Stúdióban.
| Csatlós Judit |
2012-10-09 08:26 |
Nem új tapasztalat, hogy a különböző típusú terek eltérő használati módokkal és viselkedési formákkal kapcsolódnak össze. Gondoljunk csak saját életünkben a szabadidő, a munka és a pihenés elkülönülő tereire, vagy a nyilvános és privát szféra megkülönböztetésére. Kilépve az egyéni perspektívából, társadalmi intézményeink is különböző térhasználati szokásokkal kapcsolódnak össze. Ezek közül speciális szerepet töltenek be a múzeumi és kiállítóterek, melyek jelenleg is változó szerepük és funkciójuk miatt az elméleti diskurzusok középpontjában állnak. A kiállítótér mint a figyelem és az érzékelés különleges terepe és a hozzá kapcsolódó észlelési formák szempontjából is vizsgálható. Ehhez a területhez is izgalmasan szól hozzá Vinkler Zsuzsi Tudattorna címmel megrendezett kiállítása, mely a kísérleti pszichológia módszereit viszi be egy kiállítótérbe.
A kiállítás mint a figyelem kiemelt, ünnepi helyszíne ad keretet az észlelési folyamat ösztönös és tanult aspektusait tematizáló alkotásokhoz. Nézzük csak, mi történik, amikor belépek a kiállítótérbe! A cím ismeretében először is megpróbálom felmérni a rám leselkedő veszélyeket, a tudatom és érzékelésem számára felállított csapdákat. Résen vagyok. Valóban olyan művek sora fogad, amelyek az érzékelés és észlelés közötti szakadékkal, a várt és tapasztalt közötti különbségekkel játszanak: pehelykönnyű súlyzó, manipulált önarckép, puha és süppedős lépcső, vagy a rejtélyes Stroop-mátrix című mű. Ez utóbbi munka a pszichológiában a szelektív figyelem mérésére használt Stroop-teszt módszerén alapul, annak egy átdolgozott formája. A vizsgálat keretében különböző színű betűkkel leírt színneveket mutatnak a kísérleti személyeknek. A látott szín megnevezése a feladat a szó jelentésének figyelmen kívül hagyásával. A mérések alapján az alanyok reakcióideje hosszabb, amikor a betűszín és a jelentés között nincs összhang, mint amikor a jelentés és a szín fedésben van egymással. A figyelem gátlását a találati arányok és a reakcióidők mutatják. Vinkler ezt a pszichológiai alapjelenséget felhasználva vizsgálja a jelentés (üzenet) és a médium (eszköz) viszonyát.
A Stroop-teszt nemcsak egy alkotáshoz kölcsönözte a nevét, a teljes kiállítás vezérfonala is a figyelem „gátlása”, a jelentés és a médium közötti disszonancia kihasználása. Egy olyan térben járunk, ahol a dolgok és a tárgyak önmaguktól különbözőként jelennek meg. A látogató pedig az, aki ezek között a tárgyak között tájékozódni igyekszik. Számba veszi a különbségeket, majd összeveti korábbi tapasztalataival. Összegzi az eredményt, és jó esetben felfedezi a dolgok értelmét. Persze ez egy folyton mozgásban lévő viszony a dolgokhoz, hiszen újabb és újabb megfejtésre váró szakadások tárulnak fel. Filozofikus megközelítésben mondhatnám, hogy nincs végső értelem, csak maga az értelmezés. Ennek a folyamatnak a középpontjában maga a cselekvő áll, aki szüntelenül figyel, érzékel, összehasonlít, értelmez és újraértelmez. Szándékosan nem használom most az észlel kifejezést, mivel ez egyfajta lezártságot is jelez, és most sokkal inkább a mozgásra helyezem a hangsúlyt. Az értelmezés elmozdulására és a dolog és a jelentés közti elkülönböződésre, kölcsön véve Derrida kifejezését.
Ez a folyamat azonban a cselekvőt sem hagyja érintetlenül: az értelmezéstől függően készít helyzetértékelést, cselekvési tervet, reagál környezetére. A viselkedése aszerint alakul, amit észlelt: csöndben marad vagy zajt csap, rálép vagy kikerül, olvas vagy néz, rúzsoz vagy nem rúzsoz, szőrtelenít vagy álbajszot ragaszt. A tudat ilyen értelemben visszahat a valóságra. A tudat rejtett mechanizmusainak mégiscsak az a vége, hogy valamiként cselekszik, így a tudattorna valódi izmosodáshoz vezethet.
De mit is mond a művész erről? Elég megváltoztatni a tudatunkat, és megváltozunk mi magunk is, ahogy az Önemelés (2012) feliratai is sugallják. Ismerős lehet ez a kijelentés a különböző életvezetési tanácsadó könyvekből. Még ha szkeptikusak vagyunk is, ez valóban működik. Tehát lehet pehelykönnyű a súlyzó, a szép és erős vagyok kifejezéseket tudatosítva, az edzés végére valóban szépek és erősek leszünk, sőt okosak is. A világ ehhez mérten hozzánk igazodik.
Ha kicsit finomabban közelítjük meg ezt a kérdést, akkor rögtön itt van a Háttér (2012) című munka. Mindig van egy terület, amely csak megközelíthető, de soha nem érjük el. Ugyanakkor ez az ismeretlen terület mindig izgatja is tulajdonosát, és kísérletezik a megközelítésével, igyekszik elérni. Vajon másképpen viselkednénk, ha kényelmesen megérinthetnénk a testünk minden pontját? Vajon más önképünk lenne, ha minden négyzetcentiméterét egyformán jól ismernénk? Minden bizonnyal, hiszen így kénytelenek vagyunk egy egyszerű hátmosás esetén is nyújtógyakorlatokat végezni. Ha más nem, kevésbé lennénk hajlékonyak. Vagy itt van a L’ipstic pour l’ipstick (2012) című munka: egy egész készlet rúzsnak látszó tárgy sorakozik előttünk. A formájuk azonban különböző, látszik, hogy valaki már használta őket. A tulajdonosaik egy naponta ismétlődő gyakorlott mozdulattal nemcsak a szájuk színét változtatják meg, hanem a hozzájuk kapcsolódó tárgyat is saját képükre formálják. De vajon a rúzsozás csak tükre ennek a másságnak, vagy maguk a mindennapi gyakorlatok tesznek minket egymástól különbözővé?
A kiállított tárgyak érzékiek. Vonzók, és vágyunk az érintésükre, vagy taszítók, és kívánjuk az érintéssel járó borzongást. A testhez és „hulladékaihoz”, „kiegészítőihez”, „módosító eszközeihez” kapcsolódnak. A formákat alapvetően női rutinok, tevékenységek, mozdulatok formálják – mint a szőrtelenítés (Intimbajusz és Vonzalom), a beburkolás és megóvás (Lépcső installáció) vagy a szépítkezés (L’ipstic pour l’ipstick). Tehát a női tudat az, ami ebben a pincében megváltoztatja a testet és a világot. Legyünk mi is részesei a változásnak, ennek jegyében a kiállítást megnyitom.
A szöveg a kiállítás megnyitóján hangzott el 2012. október 6-án.
Fotó: Aknay Tibor, Fekete Csaba
Vinkler Zsuzsi: Tudattorna című kiállításának zárónapján, 2012. október 14-én vasárnap 16 órakor a kiállítás kurátora Gellér Judit és Vinkler Zsuzsi közös tárlatvezetést tart.
Helyszín: Vajda Lajos Stúdió, Szentendre, Péter-Pál utca 6.
Nyitva tartás: péntek13–17, szombat, vasárnap 11–17 óra között,
illetve előzetes bejelentkezéssel bármikor máskor (+36 20 99 72 109)
