Üzenet a föld alól
Új állandó a Szépművészetiben
Új tematikával és koncepcióval, eddig be nem mutatott alkotásokkal nyílt meg újból a Szépművészeti Múzeum 20. századi és kortárs állandó kiállítási részlege.
| Sándor Anna |
2012-12-03 13:33 |
A Szépművészeti Múzeum Majovszky Pál műgyűjtőről elnevezett hat, mélyföldszinti termében november 29-e óta az intézmény gyűjteményének kiemelkedő darabjait tekinthetjük meg. Olyan nevekkel találkozhatunk, mint Oskar Kokoschka, Hermann Nitsch vagy Victor Vasarely.
Rényi András, az ELTE Művészettörténeti Intézetének vezetője a 20. századi és kortárs állandó kiállítás sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy a múzeumnak nyilvános, közösségi intézményként szerepet kell vállalnia a közös tudás és hagyományok tudatosításában, a múlt feldolgozásában és értelmezésében. Véleménye szerint e funkciót az új állandó kiállítás kiválóan betölti, azonban ez még csak a „bátor kezdet.”
Fehér Dávid, a kiállítás egyik kurátora kiemelte, hogy a kiállítás ott kezdődik, ahol az állandó 19. századi kiállításrész véget ér, amellyel azonban szoros összefüggést mutat. A régi és új egymásmellettisége a teljes kiállításkoncepciót áthatja. Fehér hangsúlyozta, hogy céljuk a dialógus volt a nemzetközi, ugyanezt a korszakot felölelő állandó kiállításokkal. A koherens művészeti víziót a gyűjtemény szűkössége néhol azonban megakadályozta, így az esetleges hiányosságok sem tekinthetők értékítéletnek. A kiállítás anyagát letétekkel egészítették ki, Fehér kiemelte Karl László, Marghesai Mária, Vass László műgyűjtők nagylelkű közreműködését, illetve maguk a művészek, például Lakner László és Tóth Endre is hozzájárultak a gyűjtemény kibővítéséhez. A kiállítás másik kurátora, Orosz Márton arra hívta fel a figyelmet, hogy a múzeum történetében először nyílt lehetőség arra, hogy a médiatörténetet, fotográfiákat, újfajta médiumokat is bemutassanak.
Újfajta státusz
Az első terem a kiállítás bevezetőjének, a tematika és mottó felvetésének tekinthető. A régi és az új viszonyát mi sem mutatná be jobban, mint Auguste Renoir Leány mellképe című festménye és Tóth Endre a Távol lévő képek sorozatában készült műve, amely e kép parafrázisa. Joseph Beuys német művész alkotásai a műtárgyak státuszának megváltozását példázzák, és intézménykritikai dimenzióval is rendelkeznek.
A második termet a klasszikus avantgárd bemutatásra szánták, melyet kiválóan reprezentál az osztrák expresszionizmus kiemelkedő alakjának, Oskar Kokoschka két alkotása. Ebben a teremben találkozhatunk az egyetlen olyan kiállított magyar alkotóval is, aki nem számít emigránsnak: Bortnyik Sándor, aki létrehozta a magyar plakátművészet egyik alapköveként vagy a magyar Bauhausként emlegetett grafikai magániskolát.
Jelképek és nyomok
A harmadik terem a szürrealizmus, az informel és az organikus művészet koncepciójára épül, az egyik legmeghatározóbb kortárs magyar származású művész, Reigl Judit Bach által inspirált festményével fémjelezve. A szobrok is meghatározó részei ennek a teremnek, megtekinthetjük a magyar származású Étienne Hajdu és a baszk Eduardo Chillida egy-egy kiváló alkotását.
A negyedik termet a kurátorok a relációk termének szánták, ahol a vizuálisan és tematikusan összefüggő motívumok játsszák a főszerepet. A katalán származású Antoni Tápies két kiállított alkotása a jelképek és nyomok sokrétű világába kalauzol minket, míg a lengyel Magdalena Abakanowicz nyomasztó műve, egy félbevágott emberrel a középpontban, a távollévők hiányára kérdez rá. Lakner László Duchamp-parafrázisával szintén a hátramaradt tárgyakat állítja középpontba.
Elvarázsolt kastély
Az ötödik terembe lépve olyan érzésünk támad, mintha a Vidámpark elvarázsolt szobájába csöppennénk. Nem nehéz kitalálni, hogy itt a geometrikus absztrakció, az op art szellemében készült művekről kaphatunk áttekintést. A kurátorok szerint az alkotások a szuprematista hagyomány továbbgondolásának is tekinthetők, hiszen a rendezőelvet a négyzetek és más geometriai formák feldolgozása is adta. A magyar származású Victor Vasarely, a német Josef Albers és a düsseldorfi Zero csoport alkotóinak a fény és szín szerepét középpontba állító művei fémjelezik ezt a termet.
A hatodik terem a kinetikus művészet utáni különböző tendenciákat ismerteti. Betekintést nyerhetünk többek között a pop art és arte povera célkitűzéseibe is. Az osztrák Erwin Wurm alkotása társadalmi érzékenységével a legújabb kori művészet „görbe tükör” funkcióját hangsúlyozza.
A változó állandó
Fehér Dávid konklúzióként megállapította, hogy a gyűjtemény dialógusképes a művészeti centrumok kiállításaival. Hangsúlyozta, hogy a kiállítás jelenlegi felépítése ideiglenes, és folyamatos újításokra számíthatunk.
