Jászberényi történet a fehérasztal környékéről
MEGEMLÉKEZÉS
Dr. Draveczky Balázsnak, az asztali örömök historikusának különleges sors jutott. Talán sokan irigyelhetik is, hiszen a munkája volt a szenvedélye, az élete és a halála is. Balázs mesterre emlékeztek Jászberényben.
| Kiss Erika |
2013-07-22 14:37 |
Tíz évvel ezelőtt, 2003 nyarán Jászberényben, a Népi Ételek Főzőversenye zsűrielnökeként zárult le munkássága: a versenyt megnyitotta, de az eredményhirdetésen már nem lehetett jelen. Jászberényben azóta is őrzik emlékét a vendéglátósok és a Jász Múzeum, hiszen szakmai kapcsolatuk nem a tragikus napon kezdődött. Balázs mesterre 2013. július 19-én emlékeztek, emléke előtt tisztelegtek jászberényi tisztelői. A Jász Múzeum és a Jászsági Vendéglátók Egyesülete a mester emlékét évente a népi ételek főzőversenyének megrendezésével is őrizte. E sorozat idén ért véget, mert Jászberény nagy nyári rendezvényeinek új koncepciójához nem illeszkedett. A városháza dísztermében azonban méltó emlékünnepség zajlott. A Jászsági Vendéglátók Egyesületének elnöke, Bobák József a vendégek között a hazai gasztronómia jeles képviselőit is köszöntötte. Eljött az emléknapra Benke László, az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend nagymestere és Szabó Pál, a lovagrend főkancellárja, muzeológusok és gasztronómiai szakemberek, Balázs mester szellemi örökségének ápolói is.
Az emlékezések sorát dr. Sári Zsolt – aki jelenleg a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos igazgatója – nyitotta meg, aki a jászberényi főzőversenyek zsűrielnöki posztját is megörökölte Balázs mestertől. Kiemelte, hogy nemcsak kutatóként, de atyai jóbarátként is tisztelte Draveczky Balázst, aki gasztronómus és muzeológus volt egyben. Ez pedig így együtt rendhagyó, de igen hatékonynak és eredményesnek mutatkozott. Sári Zsolt Balázs mester munkásságának főbb érdemeit és eredményeit vette sorra. Pályája régészként Somogy megyében kezdődött, de szakmai útja 1984-ben a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatói posztjáig vezetett. E tisztségében pedig látogatóbarát múzeumot csinált, amellyel jóval megelőzte korát. A tudományt könnyed, szerethető és érdekes írásaival vitte közel az emberekhez. Olyan ember volt, aki nem tudott nemet mondani, bárki kérhetett tőle, a fiatalokat pedig segítette pályájukon. Hitetlenül nagy tudású volt, de nem elefántcsont-toronyba húzódva élt, hanem nyitottan, mindenki javát szolgálva. Csapatot építeni, kiváló munkatársaival jelentős eredményeket ért el a muzeológiában is. „Balázs mesternek egy jóvágású, konzervatív úriember attitűdje volt, abban a korban is, amikor még elvtársnak szólították” – mondta Sári Zsolt. A múzeum kapuit kinyitotta a vendéglátós szakma előtt, menüsorokból hatalmas gyűjteményt alakítottak ki, s a magyar gasztronómia tárgyi és szellemi értékeit kutatták fel, mutatták be a széles közönség számára. Sári Zsolt szerint Európában is egyedülálló szakmatörténeti intézmény jött létre vezetése alatt. Ezért is érdemes és kell Draveczky Balázsra emlékezni, hiszen különleges és tiszteletre méltó személyiség volt.
Az elhangozottakat egykori munkatársa, Spekálné dr. Nagy Anikó, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum nyugalmazott igazgató-helyettese is megerősítette. Hosszú időn át volt Balázs mester munkatársa, és az intézmény munkája eredményeként egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a főzés tudomány. A kulináris értékeket pedig nem szabad veszni hagyni. Így születtek kedves, irodalmi értékű írásai, melyek az asztal aranymorzsái. Ezeket is gyűjtögette Draveczky Balázs, s három kötetben adta közre. Hallhattuk az előadótól, hogy főnöke a múzeum és a szakmai szervezetek szoros kapcsolatát alakította ki, régi szakácskönyvek új kiadásával pedig nagy népszerűségre tettek szert. Ezen túlmenően híres emberek kedvenceiről is sokat írt, a terített asztal környékéről olyan kötetei jelentek meg, melyek irodalmi rangúak, és igen népszerűek lettek. De a múzeum vezetése sok nehézséggel is járt, hiszen új helyet kellett keresni az intézmény számára. Ám Balázs mester a nehézségekkel is megbirkózott, s a múzeum – igaz már nem azon a helyen, amiről ő tudhatott – de működik, szolgálja a szakmát, ahogy azt ő eltervezte.
Az emlékidézés során életszerű bemutató következett Balázs mester vidám, szellemes, de találó írásaiból a Jászberényi Hagyományőrző Egylet két tagja – Kormos László és Pócz István – jóvoltából. A Híres ételek krónikája is mutatja, milyen könnyeden is lehet a morzsákat az asztalról összegyűjteni. Csak egyet idézünk itt: „Mi a feketekávé: török átok, de hát úgyis megisszátok!”
A Jász Múzeum igazgatója, Hortiné dr. Bathó Edit – a rendezvény házigazdája – is felidézte Draveczky Balázzsal való kapcsolatot. A múzeum 1999-ben adta ki a Népi ételek a Jászságból című receptgyűjteményét, ami a hagyományőrzés nagysikerű kiadványa volt. Hamar elfogyott, így 2003-ban a második, bővített kiadás is elkészült. Ennek bemutatására kérték fel Draveczky Balázst, amit ő jó szívvel teljesített is. A hagyományos jászsági népi ételek receptjeinek felkutatásában, újrakészítésében ekkor már jelentős részt vállalt a Jászsági Vendéglátók Egyesülete, s ez alkalomból az első versenyt is meghirdették. Ennek volt zsűrielnöke Balász mester.
Hortiné dr. Bathó Edit a jászsági táplálkozási szokásokról, az itt kedvelt alapanyagokról, feldolgozásukról, a kedvelt ételekről és ünnepi alkalmak terített asztalairól is bemutatót tartott. Így a gasztronómia helyi értékeit is felelevenítették az emléknap alkalmából. Szó esett a pányvás pulykáról, a lábatlan tyúkról és a rézpogácsáról, de más helyi érdekességről is. A folytatásban pedig nemcsak szóban, de a valóságban is terített asztal várta a vendégeket a Jász Múzeum kis kertjében. Itt elsőként Draveczkyné Gondos Mária köszönte meg a házigazdák szervezőmunkáját, az előadók értékes összefoglalóit, s azt a gesztust, hogy Balázs mester emlékét eddig ápolták Jászberényben.
A folytatás is illő volt, hiszen Szabó István mesterszakács személyesen adagolta a pandúrgulyást, ami egy jászsági mesterszakács, Koha Csaba emlékét őrzi, az ő alkotása volt a tartalmas, finom étel. A jászsági káposztás birka is a tányérokra került, s a kacsa sült combja, mája is elfogyott. Az ételsor, a finom falatok és italok is méltóak voltak az emlékezéshez, Balázs mester céljaihoz, hogy a hazai fehérasztal kulináris örömei minél több emberhez jussanak el.
Fotó: Bugyi Gábor
