Milyen funkciói lehetnek egy városi galériának?

Kreatív munkatársak a Szolnoki Galériában

Egy kiállítás megrendezéséhez négy dolog kell. Először is jó ötlet, majd pénz, pénz, és végül pénz - vallja félig humorosan, félig önironikusan dr. Horváth László, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője, megyei múzeumigazgató.

Cikk küldése

e-mail:

A városi galériák számára persze nemcsak az kérdés, hogy miből rendezzenek kiállítást, hanem az is, hogy milyet: kell-e például Szolnokra országos jelentőségű tárlatokat szervezni? Mennyire érvényes, hogyan működik például Robert Capafotókiállítása a Szolnoki Galériában? De volt Munkácsy Mihály, Chagall- és Dürer-kiállítás is az elmúlt időszakban. Szükség van-e egy városi galériában ilyen kiállításokra, vagy inkább a helyi értékek megőrzésében és bemutatásában kell élen járnia?

Ez a problémafelvetés különösen érdekesnek látszik egy olyan városban, ahonnan a nagy budapesti kiállítások a földrajzi közelség miatt könnyen megközelíthetők. Ebből adódik tehát a következő kérdés is: valójában ki a célközönségük a Szolnoki Galériában rendezett országos léptékű kiállításoknak? És végül: anyagi forrás nélkül egyáltalán hogyan valósíthatók meg ezek?

A Szolnoki Galéria "küldetése"

"A Szolnoki Galéria akkor fog jó munkát végezni, ha kiemelkedik a helyi keretek közül, és az egész ország műbarátainak érdeklődésére számító programot ad" - írta 1972-ben Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria akkori igazgatója a Jászkunság című folyóirat lapjain (szeptember, 135-137. o.). A hetvenes évek elején valószínűleg még nem hangozhattak teljesen naivnak hatalmas reményeket tápláló szavai: épp akkor nyitotta meg kapuit a Szolnoki Galéria, méghozzá kitüntetett helyen, a Tisza partján álló, egykor zsinagógaként működő, hatalmas épületben.

- Ha őszinték akarunk lenni, akkor persze egyértelmű, hogy ez soha nem valósult meg: a nagy kitörés csak álom maradt- mondja dr. Horváth László múzeumigazgató. (Vele és Vincze Rita szolnoki közművelődési szakemberrel 2010. május 15-én, a Múzeumok Majálisán készítettem interjút.) Ez azonban szerinte egyáltalán nem meglepő, hiszen a szolnoki múzeum, a legtöbb vidéki intézményhez hasonlóan, már a nyolcvanas évek óta pénzhiánnyal küzd. - Pár tízezer forintból tényleg nem lehet országos jelentőségű kiállítást csinálni, de nem is kell, hogy feltétlenül ez legyen a cél - folytatja Horváth László. Megyei, illetve városi intézményként sokkal fontosabb feladatuk az, hogy egyrészt megőrizzék, másrészt a lehetőségeikhez mérten bemutassák a helyi értékeket. - A megyének rengeteg megőrzésre méltó, például régészeti, etnográfiai értéke van, amivel nekünk kell foglalkoznunk, hiszen ezeket csak itt lehet kutatni - mondja.

Emellett persze mindent megtesznek azért, hogy nagyobb léptékű, jelentősebb tárlatokat is bemutathassanak - s az elmúlt pár év eredményeit nézve úgy tűnik, ez sikerül is. 2007-ben egyedülálló Munkácsy Mihály-kiállítást rendeztek, majd 2009-ben Dürer és kortársai munkáit, illetve Marc Chagall litográfiáit mutatták be, idén pedig - a május végéig tartó Capa-kiállítás mellett - Victor Vasarely alkotásai is láthatók voltak a Szolnoki Galériában. De hogy születhettek meg ezek a kiállítások Szolnokon?

- Jókor kell jó helyen lenni, illetve jó helyen kell jelentkezni - válaszolja kérdésemre Horváth László. Azaz ügyeskedni kell, de ezt a szó legpozitívabb értelmében: a Dürer-munkák például épp raktározásra kerültek volna a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum felújítása miatt. Mi egyébként is jó kapcsolatban voltunk velük, megtárgyaltuk, hogy mindenkinek jobb, ha a grafikákat kiállítják, és nem raktárba zárják a felújítás idejére. Nekünk tulajdonképpen csak a szállítást kellett vállalnunk. - Pénz híján tehát minden lehetőséggel megpróbálnak élni, ami a különböző szakmai együttműködések során adódik - ez tehát a "kreativitásukon", illetve bizonyos szempontból a szerencséjükön múlik. - A Capa-kiállítás például azért jöhetett létre, mert épp jó időben jelentkeztünk a Kulturális Minisztériumnál, így kerülhetett Szolnok is a fényképek országos körútjának állomásai közé - meséli Horváth László.

Ki a célközönség?

Robert Capa fényképei kapcsán felmerül a kérdés: mennyire releváns Szolnokon megrendezni ezt a kiállítást? Hiszen még egy év sem telt el azóta, hogy a fotók láthatók voltak a Ludwig Múzeumban - amely Szolnokról viszonylag könnyen elérhető volt. Ki tehát a kiállítás potenciális közönsége?

- Május 15-ig két-háromezer látogatója volt a Capa-kiállításnak, és ennek nyolcvan százaléka szervezett diákcsoport volt - mondja Vincze Rita, közművelődési szakember, a Szolnoki Galéria közönségszervező munkatársa. Ami tehát azt jelenti, hogy diákcsoportként, előzetes bejelentkezés után, ők ingyenesen nézhették meg a tárlatot. A szolnoki múzeumnak egyébként, a diákokat nem számítva, évi háromezres biztos látogatóbázisa van. Vincze Rita szerint közülük is sokan nem tehetik meg, hogy egy-egy érdekesebb kiállításért a fővárosba utazzanak. - Már amikor a Chagall-kiállításra emelt jegyár volt, azaz a felnőttjegy körülbelül 700 Ft-ba került, sajnos többen visszafordultak a pénztártól - meséli. Véleménye szerint tehát van igény Szolnokon nagyobb léptékű kiállítások rendezésére: - Rendszeresen tartunk ingyenes tárlatvezetéseket is, melyekre szintén nagyon sokan jönnek el, egy-egy alkalommal negyven, ötven látogató is érkezik a galériába.

Korsó sör vs. múzeumi belépőjegy

A Capa-kiállítás kapcsán azért érdemes megnézni a jegyárakat: az összes többi kiállításhoz hasonlóan a felnőttbelépő 260 Ft, a diákjegy 130 Ft Szolnokon. Elgondolkodtató, hogy a jegyekből származó bevételből hogyan lehet fenntartani egy intézményt - a válasz sajnos egyértelmű. Ennek ellenére évek óta nem emelkedtek a jegyárak, melyeket önkormányzati döntés szabott meg ilyen összegben. - És még így is előfordul, hogy a kiállítás helyett inkább egy korsó sört választanak a szomszédos kocsmában, ami épp ugyanennyibe kerül - bár ez nyilván nem csak szolnoki jelenség - meséli dr. Horváth László legkevésbé sem elkeseredett stílusában. 

A Szolnoki Galériában a jövőben is az eddigi koncepciót próbálják követni: városi galériaként elsősorban a helyi kötődésű művészek munkáit szeretnék bemutatni (így például nyáron nyílik a szolnoki születésű szobrász, Pogány Gábor Benő szüleinek kiállítása), emellett pedig lehetőségeikhez mérten próbálnak nagyobb tárlatokat is becsempészni a kínálatba: jövőre például épp a Rippl-Rónai-gyűjtemény darabjai érkeznek majd az egykori zsinagóga falaira. 


A Szolnoki Galéria épületének történetéről itt olvashatsz:
www.museum.hu

A Szolnoki Damjanich János Múzeum programjairól itt tájékozódhatsz:
www.djm.hu