Jogodban áll: tanulni!

Generációk együtt tanulnak a Herman Ottó Múzeumban

A múzeumandragógia azokat a törvényszerűségeket igyekszik feltárni, amelyek intézményes vagy intézményen kívüli múzeumi keretek között hatékonyabbá tehetik a felnőttek és felnőtt közösségek számára "az élet teljes körére kiterjedő" tanulási eredményeket.

Cikk küldése

e-mail:

A felnőttoktatás, felnőttképzés, felnőttnevelés elméletének és gyakorlatának fejlődéstörténetében hazai múzeumi nézőpontból három nemzetközi jelentőségű stációt emelünk ki, amelyek kijelölik Magyarországon is a múzeumi felnőttképzés, felnőttoktatás, felnőttnevelés távlatait, innovatív lényegű feladatait:

1.az ENSZ által létrehozott első jelentős Felnőttoktatási Konferenciáján Montrealban jelent meg a permanens nevelés-oktatás témája, amely a skandináv hármas rendszerhez: a felnőttoktatás-tanítás-tanulás, a nem formális tanulás egyenjogúságának koncepciójához tér vissza; 
2.az ún. Faure-jelentés 1972. évi dokumentuma alapján a felnőttkori tanulást az emberi jogok közé emelték;
3.a tanulás különböző formáinak (formális, nonformális, informális) meghatározásában és elismertetésében jelentős szerepet játszott az Európai Bizottság 2001-ben kiadottMemorandum az életen át tartó tanulásról című dokumentuma.

A montreali elvek Magyarországon

Magyarországon a jelzett történelmi időkben elképzelhetetlen volt, hogy a montreali elvek a kultúra területén érvényesülhessenek, hiszen az 1970-es évek hazai művelődéspolitikai rendszerének filozófiai lényege az elhíresült 3T elvű (támogatás, tűrés, tiltás) kulturális taktika volt. 
A rendszerváltást követően a muzeális jellegű hálózatban is megjelentek, előtérbe kerültek azok a progresszív törekvésű múzeumi kultúraközvetítési metodikák, a permanens neveléshez és oktatáshoz kapcsolódó folyamatok, amelyek a múzeumpedagógiai tevékenységet, később pedig - bár kisebb aktivitással - a múzeumandragógiai feladatokat is vállalták.
Egy 2002-ben elfogadott (európai bizottsági) Tanácsi Határozat kimondta, hogy az egész életen át tartó tanulás központi szerepet tölt be a tudástársadalom létrehozásában, és hozzájárul ahhoz, hogy mindenki egyenlő mértékben részesüljön a tudástársadalom társadalmi és gazdasági előnyeiből. Magyarországon is elkészült a stratégia, amelyet a kormány 2005 szeptemberében fogadott el. Az életen át tartó tanulás szerepel a Nemzeti Fejlesztési Tervben is.
A magyarországi múzeumok a fenti elveken túl figyelembe vették a továbbfejlesztett dokumentumokat, amelyek kimondják, hogy a tanulásközvetítés széles körű társadalmi feladat, ennek ellenére a múzeumok bizonytalansága a tanulási, képzési funkciók gyakorlásában még mindig jelentős.
Az "egész életen át tartó tanulás" kifejezés az időtényezőre utal: az életünk során folyamatosan megvalósuló vagy időszakosan ismétlődő tanulásra. Egy új kifejezés "az élet teljes körére kiterjedő" tanulás (lifewide learning) életünk egy adott szakaszában az életünk teljes körét átfogó tanulás kiterjedésére hívja fel a figyelmet.

Univerzális tanulási elv

Az élet teljes körére kiterjedő dimenzió erőteljesebben hangsúlyozza a formális, nem formális és informálás tanulási formák egymást kiegészítő jellegét. Az élet teljes körére kiterjedő tanulás gyakorlatát múzeumi fogalomrendszerünkben "univerzális tanulási elvnek" nevezzük.

Paradigmaváltás a múzeumi kultúraközvetítésben, tanulásban

A múzeumi paradigmaváltás lényege az, hogy múzeumaink játsszanak aktívabb szerepet az emberek, a múzeumi közönség, a társadalom szabadművelődésében, közösségfejlesztésében. Szükséges fokozni a múzeumok tudás- és nevelésközpontú szerepét, a belső képzések, továbbképzések, átképzések mellett rendszerszerűen kell kapcsolódnunk a formális, nonformális, informális oktatás- és nevelés feladataihoz, és ahhoz a múzeumi gyakorlathoz, amely a felnőttek-idősek számára (is) visszatanítja a magyar hagyományokat, az erkölcsös élet értékeit.
A múzeumok a fentiek értelmében az új utak keresésére hivatottak, kaput nyitnak a válságból kitörni akaró egyének, közösségek, társadalom számára, mert Magyarországon, Európában, a világban hiteles intézménynek, társadalmi-közösségi térnek tekintik őket.

A Herman Ottó Múzeum első múzeumpedagógiai és múzeumandragógiai füzete

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság központja, a miskolci Herman Ottó Múzeum 2009-ben alapításának 110. évfordulóját ünnepelheti. A múzeum történetében kultúraközvetítési szempontból fontos, hogy megjelenhetett az intézmény első múzeumpedagógiai és múzeumandragógiai füzete.
A füzet a Térbe Zárt Pillanat - háromdimenziós fényképek 1850-1918 című kiállításhoz kapcsolódott, amely a Magyar Nemzeti Múzeum, a Herman Ottó Múzeum és Dömötör Zoltán miskolci magángyűjtő fotótörténeti gyűjteményét mutatta be.
A füzet általános célja, hogy a családokat együttesen aktivizálja a múzeumban. A kidolgozott interaktív formák, a speciális múzeumi metodikák alkalmazásával egyszerre taníthatjuk, nevelhetjük és szórakoztathatjuk a családokat. Vállalva azt is, hogy ha indokolt és szükséges, a személyiség autonómiáját tiszteletben tartva, múzeumi animációs és mediációs eljárásokkal kezeljük a családon belül keletkezett konfliktusokat.

A Herman Ottó Múzeum családi füzete fel kívánja mutatni példaként is, hogy a családok a múzeumban találnak olyan kiállításokat, rendezvényeket, családi vetélkedőket, pedagógusok szakmai munkáját támogató múzeumi eseményeket, amelyeken gyermek, szülő, nagyszülő közösen aktivizálódhat, együtt tanulhat, a füzet komplex múzeumpedagógiai, múzeumandragógiai, geronto-múzeumandragógiai programot kínál.

A kiadvány speciális célja, hogy felismertesse a családi közösség kohéziójában rejlő értékeket, a generációk közötti együttműködés és a családon belüli kölcsönös megbecsülés fontosságát, segítséget nyújtson a közös családi élményszerzés megtapasztalásához, kiteljesítse az iskola-család-múzeum "teljes idejű" tanulást segítő rendszerét, motiválja az önálló formában (is) megvalósítható hatékony tanulást.

Elhangzott a Múzeumok és Látogatók Alapítvány által szervezett "Felnőttképzés, felnőttoktatás a múzeumokban - Egyenlő esélyt mindenkinek!" című konferencián 2008. október 29-én, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.