©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Megújuló Károlyi-birtok - nemcsak hercegnőknek

Befejeződött a füzérradványi kastélyt körülvevő arborétum tájkerti rekonstrukciója. Hamarosan indul az Ybl Miklós által tervezett épület felújítása.

Ha a zempléni lányok hozzám hasonlóan szívükre teszik a kezüket, akkor kiderül, hogy a füzérradványi kirándulások alkalmával a többségük gyerekként bizony eljátszott a gondolattal, hogy ő a Károlyi-kastély grófkisasszonya. Mikor családommal beültünk a Trabantba, alig vártam, hogy bekanyarodjunk a főútról a fenyvesalléra, hiszen a 130 éves feketefenyők alatt jöhetett az álmodozás. Nem a kétütemű autó ablakán néztem a tájat onnantól kezdve, hanem a hintóból, vagy Rolls Royce-ból – mikor milyen kedvem volt. Mire odaértünk a kastélyhoz, a rózsaszín leányálom miatt már mit sem számított, hogy hullik a falakról a vakolat, hiányosak a stukkók, rozsdás a csobogó és az oroszlánfejes kút, foghíjas a lépcső, berendezéseiktől megfosztottak a termek és a mintegy százhektáros kerten már szinte nyoma sincs a gondos kerttervezői munka eredményének; én és a hozzám hasonló álmodozók így is láttuk benne a fényűzést. A hercegnői ambíció lányoknál a gyerekkor természetes velejárója, tízéves korig mindegyikünk dédelgetett álma, így a jövőben is jó pár generáció éli még meg tündérmeséjét az egykori Károlyi-birtokon. Néhány év múlva pedig már nem is kell majd akkora képzelőerő, hogy a pompát odaálmodják maguk köré: idén májusban negyedmilliárd forintból befejeződött az angolkert rekonstrukciója, és 2018-ig csaknem hárommilliárd forintot költenek majd a csodálatos – az eklektika stílusjegyeit is magán hordozó – alapvetően romantikus kastélyra a Nemzeti Kastélyprogram révén.

Fotó: panoramio.com

„Kertet kerteltem”

Na de térjünk vissza a puccos helyet sejtető fenyőalléhoz, amelynek fáit Dél-Franciaországból hozatta Károlyi László a kert áttervezésekor. A fasor nem közvetlenül a kastélyhoz, hanem az arborétum egyik bejáratához vezet. Tavaly ilyenkor a fakapun túl egy elhanyagolt vagy inkább vadregényes park fogadott minket, ahol évtizedeken át nem volt szakszerű, történeti alapú, folyamatos gondozás. A szocializmusban a 97 hektáros kertet szétszabdalták, vadhálós kerítés húzódott a külső park és a kastélykert között. Most, a rekonstrukció után ismét többórás sétára indulhatunk anélkül, hogy egy útszakaszt kétszer is érintenénk. A parkot 10 kilométer hosszú sétányhálózat szövi át, amelynek mentén minden évszakban nyílik, virágzik valami. A 150 féle fafajjal, köztük számos unikális egyeddel beültetett nagyszabású parkot a 19. század közepén alakították ki az egykor javarészt gyümölcsfákkal beültetett erdős területből. A burjánzó angolkert megtervezésére Károlyi László III. Napóleon főkertészét, Édouard Andrét kérte fel. Az ő irányításával készült el a kastély déli homlokzata előtt a geometriás franciakert. Szerencsére, hiszen évtizedekkel később ez jelentős helyszíne volt a hozzám hasonló álgrófkisasszonyok álmodozásának. Később a park gondozását egy Paradeiser nevű német kertész vette át, majd 1906-ban, Zinke Ferenc nevéhez kötődően megkezdődött a kastélypark kialakításának másik jelentős korszaka. Nagy kiterjedésű tisztásokat vágtak a tájba, amelyeket hálózatba ültetett ligetes facsoportok törtek meg. A fa- és cserjefajokat úgy válogatták össze, hogy az év minden szakaszában esztétikai élményt nyújtsanak. Zinke kísérletező kedvét az „egymást ölelő fákhoz” hasonló különlegességek bizonyítják. Hozzá hasonlóan minden kertész nagy odafigyeléssel volt a mára 50 méteres koronaátmérőjű, az 1720-as években ültetett gigantikus platánra. Ágaira mászva a jó fantáziával megáldott grófkisasszonyoknak tűnhet akár úgy is, mintha sárkánynyakat ülnének meg.

Ez az aranykor az államosításig tartott. 1948 után a növényzet elvadult, az akár egy kilométeres, távoli kilátást biztosító nyiladékok begazosodtak. Az elmúlt évben a parkrekonstrukciós munkák a tisztásokat megszabadították a bozóttól és a rossz helyre nőtt – sok esetben tájidegen – fáktól. Idén tavasztól újra harmónia, szellősség jellemzi hazánk egyik legkülönlegesebb klímájú és hangulatú, hatalmas tájképi angolkertjét. A látogatók így ugyanabban a kastélyra nyíló kilátásban gyönyörködhetnek az arborétum déli részén emelkedő Pajna-dombról, mint amiben az indiai Maharadzsa vagy Henry Ford. Mert bizony ők is megfordultak a füzérradványi birtokon 1938 és 48 között, amikor Károlyi István luxusszállodaként üzemeltette a családi kastélyt. Gazdasági megfontolásból tette, hiszen a fényűző életet és a hozzájuk tartozó hatalmas épületeket az 1900-as évek derekán a birtokok jövedelméből már nem lehetett fenntartani. Csónakázótavat alakíttatott ki a már középkorban is jegyzett Nagy-halastóból, míg a Kis-halastavat átépíttette medencévé. A tavaly elkezdett 250 millió forintos felújítási munka ezekre a vízfelületekre is kiterjedt. A Tuzinka-, a Strand- és a Büfé-forrás ismét vízutánpótlást biztosít az elmúlt évtizedekben teljesen feltöltődött nagyobbik tónak, melyet gyakorlatilag újra ástak. Megépítették a felette átívelő Ybl Miklós által tervezett híd mását, öt másikkal együtt. Mivel a kastélyt fenntartó Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ nem dédelget strandüzemeltetői álmokat, a luxusszálló mára romos medencéjét elbontották, és egy korábbi történelmi állapotot rekonstruáltak: kialakították a Kis-halastavat.

Károlyi-kastély 1944. Fotó: Fortepan

Családi rezidencia – luxusszálló – szanatórium – múzeum

Az eredeti, 16. századi épületet Károlyi Ede alakíttatta át romantikus stílusú, reprezentatív kastéllyá. Az építkezés két évtizeden keresztül folyt: először a déli szárny készült el – 1857–59 között –, majd a teljes átépítést 1860 és 1877 között fejezték be. A terveket eredetileg Ybl Miklós készítette, de munkájába megrendelője annyira beleszólt, hogy a megromlott viszony miatt a kilátótorony tövében elhelyezett emléktáblára a neve fel sem került. A homlokzatot jórészt változatlanul hagyva, a belsőépítészeti átalakítást az örökös, Károlyi László és hitvese, Apponyi Franciska rendelte meg Alberto Pio bécsi építésztől. Éppen egy évre rá, hogy a park Zinke Ferenc gondozásába került, így egyszerre fejlődhettek a külső és belső terek. Talán ez is oka annak, hogy a kastély impozáns földszinti részeit teraszokkal kapcsolták a kerthez. A különleges növényekkel beültetett parkkal hamarosan harmóniába került a belső terek díszítettsége. Még a 19. század végén döntött úgy Károlyi László, hogy eredeti reneszánsz világot varázsol otthonába: csaknem két évtizedig gyűjtötte feleségével a reneszánsz és kora barokk díszítőelemeket és berendezési tárgyakat. Bécs, Firenze és Velence híres régiségkereskedőitől reneszánsz bútorokat, textíliákat és kiegészítőket hozattak. A helyiségeket ehhez illően stukkódíszekkel és márványburkolattal látták el, és ekkor helyezték el a nagy szalonban a két barokkos hatású, csavart, vörös márványból készült oszlopot. Valamennyi alkotás 16–17. századi firenzei mesterek munkája, amelyek hajdan itáliai reneszánsz palotákat díszítettek. Az európai összehasonlításban is figyelemre méltó gyűjteményt a kastély 1938-as luxusszállóvá alakításakor az egykori királyi lakosztályban helyezték el. A találóan múzeumnak elnevezett szobákat – kérésre – a vendégek is megtekinthették. A rendszerváltozás után a régiségek egy részét a család visszaigényelte, más részüknek nyoma veszett, míg néhány tárgy ma is látható a kastélymúzeumként működő déli szárnyban, a Nemzeti Galériában és a sárospataki Rákóczi-várban. Károlyi István felesége, Windischgrätz Mária Magdolna megálmodta és meg is valósította, hogy a márványfolyosóból bridzsszalon lett, a nagy sarokszobából könyvtár, míg a szálló legszebb szobáit az emeleten alakította ki. A fejedelmi lakosztály terem méretű két szobája közül az egyiket reneszánsz nappalinak rendezték be, a másikat pedig hálószobának, hatalmas ággyal és szekrénnyel. Nem véletlen, hogy a világ híres emberei éppen ebbe a zempléni nyugodt álomkastélyba menekültek pihenni, ahol a hall falán egy eredeti Brueghel-kép függött. A fényűzés 1948-ban véget ért, az államosítás után a kastély és parkja tüdőszanatóriumként üzemelt. Aztán a kórház is bezárt. Az elhagyatott és elhanyagolt birtok romantikus hangulata miatt mégis a turisták kedvelt helye maradt.

Fotó: Wikipedia

Álomból – lassan – valóság

A Műemlékek Állami Gondnoksága – ma Forster Központ – 1993-ban vette át az épületet, és újította meg annyira, hogy a déli szárny kastélymúzeumként megnyílhasson a látogatók előtt. A középső és északi épületrész jelenlegi ijesztő állapota azonban nem csak a zempléni lányok rémálma. Belesve az ablakokon látszik, hogy a termekből eltűntek a fa nyílászárók, a födém és a padló. Az elmúlt évtizedekben eleve elhanyagolt termekben mintha bontási munkát végeztek volna, csak a helyreállításra már nem jutott pénz. A köztudatban is ez terjedt, a tények azonban mások. Nem újjáépítést előkészítő munkák után maradt ez az állapot, hanem vészhelyzet teremtette a káoszt: a faanyagot a könnyező házigomba-fertőzés miatt kellett eltávolítani. A fenntartó Forster Központ azonban idén gondolt egy nagyot, és a Múzeumok éjszakáján először – egy helyreállított, biztonságos nyomvonalon, pallókon és korlátok között ugyan, de – beengedte az eddig lezárt területre a vállalkozó kedvű látogatókat. Nem a katasztrófaturizmus hatásvadász eszközeként, a látogatószám növelése érdekében tette, hanem hogy mindenki lássa, honnan hova jut majd 2018-ra az épület felújítása a Nemzeti Kastélyprogram segítségével. A kényszer hozta szerencsétlen helyzetet a fenntartó most javára tudja fordítani, ugyanis a megbontott falak és padló miatt láthatóvá válik számos belső műemléki szerkezet és műszaki érdekesség. Boltozatokra, a déli szárnyban elhelyezett faragványokra, kandallókeretekre csodálkozhatnak rá a látogatók. A már megkezdett tervezőmunkával párhuzamosan zajlanak a kutatások, így akik vállalkoznak a romosabb kastélyszárnyak bejárására, azoknak megmutatják a falkutatás során „nyitott” ablakokat, sőt megszemléltethetik, miként dolgoznak ezen a szakterületen a régészek.

A tervek pedig születnek, nemcsak a felújításra, hanem a hasznosításra is. A kastélymúzeum mellett szálláshelyet is kialakítanak az épületben, és újra üzemel majd a konyha, étteremmel.

A füzérradványi Károlyi-kastély már csak rövid ideig marad csupa rejtély és megvalósításra váró álom. A realitás az ajtóban van már. Talán csak a herceget kell odaálmodni a fehér lóval, de ez a romantikus lánygyermekekre vár.