©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Intro

Megjelent az ARTMAGAZIN legfrissebb, 82. száma, ami telis-tele van kérdéssel és rejtéllyel. Szerkesztői ajánló.

A címlapon egy gyászoló kutya látható. Hogy pontosan kit is gyászol, arról megoszlanak a vélemények, ahogy arról is, mit keres a szőrme overállját derékig legyűrve hordó, és szintén eléggé elkeseredett szatír egy rejtélyes tartalmú képen.

Nézhetünk elfogulatlan tekintettel mindenre, de nyilvánvaló, hogy aki többet tud, és több képet ismer, az jobban fog szórakozni, ha találgatásról van szó. Találgatni pedig kell, szinte minden mű esetében, és ahány néző, annyi verzió fog születni arról, mit is látunk –  akár a falon, akár a színpadon. Például a színházba járó biztos, hogy találgatásra kényszerül, amikor Zsótér darabbal találkozik, de azt is észlelni fogja, hogy nála minden esetben úgy működik a színpadi tér, mint egy külön erre az időszakra létrehozott kortárs mű. Akár valami hatalmas tárgyat látunk, például egy karfiolt, akár szobányi macskafejet, aminek színpadi kapcsolódásait néha elég vad asszociációkkal lehet csak követni, akár a szinte üres színpadi teret, aminek mondjuk csak egy neoncsövekből álló csillár jelöli ki változó határait. Találgathatunk, kereshetünk kiállítótermi, múzeumi analógiákat, sőt a 20. oldalon olvashatjuk, mit mond maga a tervező, Zsótér állandó munkatársa, Ambrus Mária az egyes díszletek hátteréről, de ha elmegyünk, mondjuk az Egy anya története című operára, a cikk után is marad elég megfejtendő utalás.

A tartalomjegyzékben szereplő cikkek mindegyike problémákat vet fel. Ezután sem fogjuk tudni pontosan, mely képeket festette Markó Katalin a Markó Károlyként számon tartottak közül – de legalább tudomásunk lesz arról, hogy Markó Károly lányai is festettek, nem is akárhogyan. Maradnak még fehér foltok a magyar festészet és teozófia kapcsolatát illetően is, de kiderül, hogy Hollósy Simon szintén festő öccse a magyarországi buddhizmus alapító atyja volt. Továbbra sem lesz bizonyított tudásunk arról, kik jelentették fel az 1967-es Stúdió kiállítás később kicenzúrázott alkotóit, de jobban megismerjük az akkori ellentmondásos viszonyokat. De közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy mi történt a második világháborúban a Szépművészeti Múzeumban őrzött műtárgyanyaggal: kik és hová szállították őket, mi történt velük Münchenben, majd hogyan kerültek vissza; a pontos történet persze talán sosem fog kiderülni. Mint ahogy az sem, hogyan maradhatott évtizedekig felfedezetlenül Tihanyi Lajos egyik fő műve, ami nemrég került a kutatók szeme elé, felbukkanásával tisztázva néhány fontos datálási kérdést. Elgondolkodhatunk majd azon is, mit kezd egymással Drozdik Orsolya Medikai Vénusza és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban őrzött 18. századi oktatási segédanyag, a Venus Anatomica: melyikük a titokzatosabb, melyikük tár fel többet magából. És ha már morbiditás: az egyik legszebb magyar biedermeier kettős portrén szereplő férj, az egyébként 200 éve született Mosonyi Mihály nem tudta feldolgozni fiatal felesége korai halálát, évekig levelezett még vele: elképzelte, mit írt volna neki Paulina (aki egyébként a festő, Weber Henrik húga volt), leírta, elküldte magának, és válaszolt is rá.

A tartalomból

ARTANZIX / Fehér Ildikó: MARKÓ FIÚK, MARKÓ LÁNYOK – Firenze elfeledett Markói I. rész / Szikra Renáta: ISMERETLEN ISMERŐS – 200 éve született Mosonyi Mihály / Fáy Miklós: ISMEREM EZT A NŐT – Piero di Cosimo egy képéről / Mucsi Emese – Topor Tünde: TITKOS RÁDIÓADÓ – Építészet, ami jön és megy – Ambrus Mária díszleteiről / Zombori Mónika. STÚDIÓKIÁLLÍTÁSOK A KORABELI DOKUMENTUMOK TÜKRÉBEN – I. rész: A hatvanas évek / Gréczi Emőke: VAN-E CSAKRA MÁRAMAROSON? – Baktay Ervinre emlékezve / Bellák Gábor: ERŐK HARMONIKUS EGYENSÚLYA – Egy rejtőzködő főmű: Tihanyi Lajos festménye 1912-ből / Berényi Marianna: ANATÓMIAI SZTRIPTÍZ ÉS AZ ÖLTÖZTETŐ ÉN – Drozdik Orsolya kiállítása a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban / A VÁROSLIGET SZELLEME (5. rész) / Bojár Iván András: LIGETI EMLÉK / Kovács Ágnes: MAGYAR MŰKINCSEK A MÜNCHENI COLLECTING POINTBAN III.  – A budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteménye, valamint más köz- és magángyűjtemények a Collecting Pointban 1945-49 között