Egy belvárosi legenda
Vasárnapi séta a Károlyi-palotában
Minden épületnek s a valaha benne lakóknak saját történetük van, intim s kevésbé intim történetük. Mi, városlakók pedig kíváncsiak vagyunk. Kik laktak a házban? Mikor épült? Miért ilyen díszes?
| T. Ridovics Anna |
2011-03-23 17:48 |
A Petőfi Irodalmi Múzeumnak otthont adó Károlyi-palota sok olyan titkot rejt magában, amelyek a magyar művelődéstörténet jelentős mérföldkövei. Most itt az alkalom, hogy egy kellemes vasárnapi séta során mindenki számára megismerhető legyen a Károlyi-palota és a család története.
Fővárosunk klasszicista építészetének jelentős emléke a Károlyi Mihály utcában (korábban Kecskeméti/Egyetem utca) álló Károlyi-palota, amely mintegy ötven éve a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ad otthont. Károlyi György gróf szalonjaiban számos nagyszerű reformkori gondolat és fontos politikai döntés született. A nagy pesti árvíz után a palotába költözött Bártfay László, Károlyi György titkára, akinek köszönhetően a reformkor egyik legjelentősebb irodalmi szalonja itt működött. A csodálatos épületben megfordult a korabeli Pest színe-java, gyakori vendég volt Szemere Pál, Toldy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós, Batthyány Lajos.
Időutazás luxuskörnyezetben
A Károlyi-palota története a török hódoltság alól való felszabadulásig vezethető vissza. A telek és a ráépített, a századok során állandóan alakított épület a Wilfersheimek, a Barkóczyak után 1768-ban került a Károlyi család tulajdonába. A majd háromholdas, hatalmas telek lehetőséget nyújtott arra, hogy az architektúra sajátos egységbe ötvözze az impozáns vidéki kastély és az utcaképbe illeszkedő, elegáns városi palota jellemző jegyeit. A díszudvart U alakban körülölelő udvari szárnyak kerítéssel elválasztott, tágas barokk franciakertre nyíltak ekkoriban.
A ma ismert klasszicista épületet Károlyi Györgynek köszönhetjük, aki bővítette, modernizálta, főlépcsőházzal, korszerű istállókkal, könyvtárteremmel látta el, miközben az ingatlant gazdagon dekorálta. A világlátott, széles látókörű főúr Széchenyi István és Wesselényi Miklós közeli barátja volt, sőt támogatta reformpolitikájukat is. Alapító tagja volt a Magyar Tudós Társaságnak (Magyar Tudományos Akadémia), szatmári követként tevékenyen részt vett az országgyűlés munkájában, 1848-ban Szatmár megye főispánja lett. A nagyszabású építészeti átalakításokra Anton Pius Riegel bécsi építészt kérte fel, a kivitelezési munkálatokat Hofrichter József pesti építőmesterre bízta. Az építkezés folyamán Riegel munkájával elégedetlenek voltak, ezért a gróf 1833 végén új építészt keresett. Választása a szintén a bécsi Akadémián végzett mesterre, Heinrich Kochra esett, aki egészen az 1850-es évekig a Károlyiak építészeként működött közre Pest, Csurgó és Fót építkezéseinél. 1835-ben Hofrichter József meghalt, a kivitelezés irányítását Pollack Mihály, a klasszicista magyar építészet kiemelkedő mestere vette át. A palota híres volt fényes estélyeiről, ahol Liszt Ferenc is zongorázott.
Szabadság, elnyomás, szabadság…
A szabadságharcot követő véres megtorláskor Haynau itt alakíttatta ki hadiszállását, a grófi családnak csupán néhány szoba használatát engedélyezte. Károlyi Györgyöt a forradalom támogatásáért bebörtönözték, és csak súlyos váltságdíj ellenében engedték szabadon.
A 20. század elején Károlyi Mihály modern fürdőszobákkal, új konyhai felszereléssel korszerűsítette a palotát, az istállók egy részének helyére autógarázst építtetett. 1928-ban a főváros vásárolta meg a palotát, itt nyert méltó elhelyezést a Fővárosi Képtár gyűjteménye. Az épület déli szárnya Wälder Gyula terve nyomán az 1930-as években nyerte el végső, az egésszel harmonizáló kialakítását. 1946-ban Károlyi Mihály visszakapta az épületet, majd ünnepélyes keretek között újból felajánlotta a közművelődés javára. A családnak csupán egy lakosztályt tartottak fenn egészen 1997-ig az északi szárny végében. 1953-ban megszűnt a Fővárosi Képtár, gyűjteményét a Szépművészeti Múzeum anyagához csatolták, majd 1957-ben megnyílt az épületben az 1954-ben alapított Petőfi Irodalmi Múzeum.
Lépj be a palotába – szabadon
A középen nyíló hármas kapubejárat felett vaskorlátos erkély ugrik ki, fent az oromzatot a Károlyiak grófi címere díszíti. A kapucsarnokból hármas, árkádíves bejáraton keresztül jutunk az öntöttvas korláttal, kandeláberekkel ékesített vörös márvány lépcsőfeljáróhoz. Az előcsarnok pihenője feletti részt a hatalmas, nyeregtetős üvegfedél díszes vasszerkezete zárja, a falpillérekkel tagolt falakat a Károlyi család portrégalériája díszíti.
A főszárny díszes teremsorából a 2000 decemberében befejezett – teljes épületet érintő – felújításnak köszönhetően öt helyiség őrizte meg eredeti kialakítását. A legimpozánsabb az ötablakos Díszterem, ahol a márványkandalló felett három hatalmas tükör csillog. A Díszterem és a mellette elhelyezkedő háromablakos, Erkélyes fehér terem falait műmárvány borítja. A következő, Vörös szalonoknak nevezett termek eredeti dekorációja nem maradt meg, mennyezetük stukkódísze is elpusztult. A ma Lotz-teremnek nevezett szalon mennyezetén látható falkép már a Fővárosi Képtár idején került ide, Lotz Károly műve a múzsákat ábrázolja.
A titkok kitárulnak
Aki március 27-én vasárnap látogat a Petőfi Irodalmi Múzeumba, a palota minden zegzugát bejárhatja, méghozzá úgy, hogy közben szakértő idegenvezető tárja fel előtte az épület történetét, művészettörténeti és építészeti érdekességeit. A palotatörténeti vezetések 14 órától magyarul, 15 órától németül, 16 órától angolul zajlanak.
Bővebb információ: itt!
A szöveg eredetileg a PIM honlapja számára készült.
Fővárosunk klasszicista építészetének jelentős emléke a Károlyi Mihály utcában (korábban Kecskeméti/Egyetem utca) álló Károlyi-palota, amely mintegy ötven éve a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ad otthont. Károlyi György gróf szalonjaiban számos nagyszerű reformkori gondolat és fontos politikai döntés született. A nagy pesti árvíz után a palotába költözött Bártfay László, Károlyi György titkára, akinek köszönhetően a reformkor egyik legjelentősebb irodalmi szalonja itt működött. A csodálatos épületben megfordult a korabeli Pest színe-java, gyakori vendég volt Szemere Pál, Toldy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós, Batthyány Lajos.
Időutazás luxuskörnyezetben
A Károlyi-palota története a török hódoltság alól való felszabadulásig vezethető vissza. A telek és a ráépített, a századok során állandóan alakított épület a Wilfersheimek, a Barkóczyak után 1768-ban került a Károlyi család tulajdonába. A majd háromholdas, hatalmas telek lehetőséget nyújtott arra, hogy az architektúra sajátos egységbe ötvözze az impozáns vidéki kastély és az utcaképbe illeszkedő, elegáns városi palota jellemző jegyeit. A díszudvart U alakban körülölelő udvari szárnyak kerítéssel elválasztott, tágas barokk franciakertre nyíltak ekkoriban.
A ma ismert klasszicista épületet Károlyi Györgynek köszönhetjük, aki bővítette, modernizálta, főlépcsőházzal, korszerű istállókkal, könyvtárteremmel látta el, miközben az ingatlant gazdagon dekorálta. A világlátott, széles látókörű főúr Széchenyi István és Wesselényi Miklós közeli barátja volt, sőt támogatta reformpolitikájukat is. Alapító tagja volt a Magyar Tudós Társaságnak (Magyar Tudományos Akadémia), szatmári követként tevékenyen részt vett az országgyűlés munkájában, 1848-ban Szatmár megye főispánja lett. A nagyszabású építészeti átalakításokra Anton Pius Riegel bécsi építészt kérte fel, a kivitelezési munkálatokat Hofrichter József pesti építőmesterre bízta. Az építkezés folyamán Riegel munkájával elégedetlenek voltak, ezért a gróf 1833 végén új építészt keresett. Választása a szintén a bécsi Akadémián végzett mesterre, Heinrich Kochra esett, aki egészen az 1850-es évekig a Károlyiak építészeként működött közre Pest, Csurgó és Fót építkezéseinél. 1835-ben Hofrichter József meghalt, a kivitelezés irányítását Pollack Mihály, a klasszicista magyar építészet kiemelkedő mestere vette át. A palota híres volt fényes estélyeiről, ahol Liszt Ferenc is zongorázott.
Szabadság, elnyomás, szabadság…
A szabadságharcot követő véres megtorláskor Haynau itt alakíttatta ki hadiszállását, a grófi családnak csupán néhány szoba használatát engedélyezte. Károlyi Györgyöt a forradalom támogatásáért bebörtönözték, és csak súlyos váltságdíj ellenében engedték szabadon.
A 20. század elején Károlyi Mihály modern fürdőszobákkal, új konyhai felszereléssel korszerűsítette a palotát, az istállók egy részének helyére autógarázst építtetett. 1928-ban a főváros vásárolta meg a palotát, itt nyert méltó elhelyezést a Fővárosi Képtár gyűjteménye. Az épület déli szárnya Wälder Gyula terve nyomán az 1930-as években nyerte el végső, az egésszel harmonizáló kialakítását. 1946-ban Károlyi Mihály visszakapta az épületet, majd ünnepélyes keretek között újból felajánlotta a közművelődés javára. A családnak csupán egy lakosztályt tartottak fenn egészen 1997-ig az északi szárny végében. 1953-ban megszűnt a Fővárosi Képtár, gyűjteményét a Szépművészeti Múzeum anyagához csatolták, majd 1957-ben megnyílt az épületben az 1954-ben alapított Petőfi Irodalmi Múzeum.
Lépj be a palotába – szabadon
A középen nyíló hármas kapubejárat felett vaskorlátos erkély ugrik ki, fent az oromzatot a Károlyiak grófi címere díszíti. A kapucsarnokból hármas, árkádíves bejáraton keresztül jutunk az öntöttvas korláttal, kandeláberekkel ékesített vörös márvány lépcsőfeljáróhoz. Az előcsarnok pihenője feletti részt a hatalmas, nyeregtetős üvegfedél díszes vasszerkezete zárja, a falpillérekkel tagolt falakat a Károlyi család portrégalériája díszíti.
A főszárny díszes teremsorából a 2000 decemberében befejezett – teljes épületet érintő – felújításnak köszönhetően öt helyiség őrizte meg eredeti kialakítását. A legimpozánsabb az ötablakos Díszterem, ahol a márványkandalló felett három hatalmas tükör csillog. A Díszterem és a mellette elhelyezkedő háromablakos, Erkélyes fehér terem falait műmárvány borítja. A következő, Vörös szalonoknak nevezett termek eredeti dekorációja nem maradt meg, mennyezetük stukkódísze is elpusztult. A ma Lotz-teremnek nevezett szalon mennyezetén látható falkép már a Fővárosi Képtár idején került ide, Lotz Károly műve a múzsákat ábrázolja.
A szöveg eredetileg a PIM honlapja számára készült.
