©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Foltok, sálak, gombok

A váci Tragor Ignác Múzeum kurátora kezdetben „kétszintű” kiállításban gondolkodott, ahol a gyerekek a saját magasságukban, nekik szóló információkkal találkozhatnak. Ami végül megszületett, kicsiknek és nagyoknak egyaránt izgalmas élményt kínál.

A Tetőtől talpig kiállítás tervezésekor már tudtam, hogy kell egy gyerekkiállítás is. Kell, mert amit eddig láttam a múzeumokban, elkeserített, lehangolt. A felnőttek nézelődtek a maguk szintjén, a gyerekek pedig – vérmérséklettől függően – vagy unatkoztak, vagy rosszalkodtak, mivel számukra a felnőttek kiállítása egyrészt láthatatlan-olvashatatlan volt a magassága miatt, másrészt nem is értették.

Sokat gondolkodtam hát azon, hogyan legyen a gyerekekkel – és nem is úgy lett, ahogy eredetileg terveztem, mert a technikai feltételek nagyon szegényesen álltak rendelkezésre, és a kiállítóhely mérete is határt szabott a fantáziámnak. Az eredeti elgondolás szerint két szint lett volna, vagyis a gyerekek látószögében egy nekik szóló kiállítás, a felső szinten pedig a felnőttekre szabott. Ez az elképzelés a terem adottságai, a rendelkezésre álló vitrinek és paravánok mérete miatt nem valósulhatott meg.

Időutazás minden korosztálynak

A gondolat folytatásaként, baráti és szakmai beszélgetések nyomán alakult ki a Folt hátán folt című gyerekkiállítás és a múzeumpedagógiai műhely. A legfontosabb szempont számomra az volt, hogy a gyerekek jól érezzék magukat a múzeumban, és szeressenek itt lenni. Mivel több korosztály is megfordul nálunk, azt találtam ki, hogy legyen „időutazás”.

Az időutazás kerettörténete a következő: képzeld el, hogy Vác főterén állsz, az 1700-as évek elején, amikor még látható a középkori gótikus Szent Mihály-templom romja, de már épül a Fehérek temploma, amelynek kriptájából a kiállításban bemutatott ruhák, lábbelik előkerültek. Ezt az állapotot ábrázolja a festett díszlet, az utazás elmaradhatatlan kelléke. Elé állva, korhű, hiteles viseletrekonstrukciókba öltözve a vállalkozó szellemű hölgyek, kislányok visszaszállhatnak az időben, és ezt a képzeletbeli pillanatot meg is örökíthetik, fotót készíthetnek emlékbe egymásról. Az ötlet bevált, a felső tagozatos és középiskolás diákcsoportok általában nagyon élvezik ezt, egy baj van csupán: hiányzik a fiúviselet. Mivel a posztóanyagok a kriptában szinte teljesen megsemmisültek, a töredékek alapján nehéz lesz pontosan rekonstruálni a 18. századi váci férfiviseletet, de nem mondtunk le ennek lehetőségéről, hisz így lesz teljes a kép.

A műhelyben, még ha kicsi is a tér, lehetőség nyílik egy kis elmélyedésre, játékra, kreatív tevékenységre. Vannak öltöztető babák, ruháikat a sok színes textillapocskából ügyeskedő gyerekek és felnőttek maguk tervezik, szabják, varrják, ragasztják, színezik. Ehhez minden anyag és eszköz szabadon a rendelkezésükre áll. Az ollók élesek, a tűk hegyesek, mégsem fordult elő eddig egyszer sem, hogy bárkit baleset ért volna.

Készítettünk egy társasjátékot is, folytatva a váci időutazást. A játékot egyszerre négyen játszhatják; a játékosoknak a Diadalívtől indulva, különféle akadályokon át kell eljutniuk bábuikkal a Fehérek templomába. A kisgyerekes szülők, a gyerekcsoportok nagy örömmel ülnek le játszani, szinte észre sem veszik, hogy a játék során mennyi mindent megtudnak a 18. századi Vácról, a váciak életéről.

Potyogó gombok és kötött vendégkönyv

„Kösd tovább!” Itt és most lehet, és a kötni tudó látogatók élnek is a lehetőséggel, valóban tovább kötik azt a hosszú-hosszú „vendégkönyvet”, amely reményeink szerint a kiállítás végére körbeéri a Főteret! Aki fontosnak tartja, egy biztosítótű segítségével az általa kötött darabhoz a névjegyét is odatűzheti, így értesíteni tudjuk, ha újra történik valami a váci múzeumban. A múzeumi műhelyben az a fantasztikus, hogy amíg a kiállítás áll, mindig újabb és újabb elemekkel bővül.

„Erre varrjál gombot!" Aki eddig még nem tudott, megtanulhat, aki már tud, gyakorolhatja a gombvarrást, ezt a régi technikát. Komoly tudás ez, nem árt, ha a gyerekek – nem csak a lányok – megtanulják, mivel a gombok fura tulajdonsága, hogy akkor potyognak le a kedvenc ruhánkról, ha valahová abban szeretnénk elmenni, ráadásul sietnénk is. A műhelyben minden megtalálható, ami a gombvarráshoz kell: tű, cérna, olló, a falról legombolható színes szalagok és rengeteg színes gomb, amit kézbe fogni már önmagában is gyönyörűség.

Azt hiszem, azok a gyerekek és felnőttek, akik erre jártak, és megnézték, kipróbálták ezt a kiállítást, nem csalódtak. A kamarakiállítás márciusig látogatható, és reményeim szerint még sok meglepetés, program, bemutató vár addig a múzeumszerető közönségre!

További információ a kiállításról a múzeum honlapján és blogján.