Szeresd Kőbányát, szeresd a családod!

Múzeumpedagógiai Nívódíj 2011 - különdíj

A kőbányai kulturális központ helytörténeti tábora a múzeumok számára is példaértékű lehet – ennek elismeréseként kapott különdíjat a Legjobb Kezdeményezés kategóriában pályázó program. Az ötletet kidolgozó és megvalósító Buzás Kálmánnal beszélgettünk.

Cikk küldése

e-mail:

- Milyen ötletből született a program?

Egy titkos rom pincéje

Tizenhat évvel ezelőtt egy eredetinek tűnő dolgot indítottam útjára: ingyenes autóbuszos városnézés Kőbányán – a lepukkadt külvárosban. Az ötlet bejött. Az első alkalommal csupán 20 vendég érkezett. Mostanság évente 2 alkalommal 3 járatot is indít a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ (a volt Pataky), mert olyan nagy az érdeklődés − nem is számolva a különleges előadások „chartereit”. Az a tapasztalatom, hogy a városnézők rendkívül hálásak, rácsodálkozók és érdeklődők, sőt cserébe rengeteg információt adnak. Hálás dolog efféle idegenvezetőnek lenni. A múzeum az utcán hever, csak fel kell emelni és odaadni annak, akit érdekel. A vendégkör összetétele az idők során jelentősen változott. Furcsa módon a résztvevők átlagéletkora egyre alacsonyabb lett. Emellett a várostörténész idegenvezetőnek − aki 16 éve ugyanaz a személy, talán ez is hozzátartozik a genius locihoz − személyes elhivatottsága van az iránt, hogy az emberek eltorzult, esetleg elveszett azonosságtudatát valahogy meglelje. Enélkül nincsen jövő. A gyökértelen virág gyorsan pusztul. Mentsük, ami menthető! Ezért kezdeményeztem 2009-ben a városatyáknál, hogy épüljön be az iskolai oktatási programba az úgynevezett „tanító város” gondolata, a városi tanterv.

- Kik és hogyan működtek közre a megvalósításban?

A terv megvalósítása azonban kicsit sem volt könnyű a formális, kötött sémák világában. Ezért a non-formális oktatás terén tettünk egy kísérletet. Segítségünkre volt a nyár, a szünet és a TÁMOP-3.2.3-09/2/KMR-2010-0009 európai uniós pályázat. A program szellemi tőkéjét jómagam, a hozzá tartozó, rendkívül jó minőségű technikai lehetőségeket a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ és a pályázat biztosította.

Híres kőbányaiak nyughelye

A kérdés csak annyi volt, hogyan lehet egy héten keresztül lekötni naponta 7 órán át fiatalokat, hogy reggel örömmel érkezzenek, és este ne akarjanak hazamenni. A munkatervek és a szakmai segédanyagok, a know-how hetekig, éjjel-nappal készült. A megvalósítás már csoportmunka volt. Hála Nagy Krisztina és Szigeti Mónika kultúraközvetítő szakembernek és Tóth Ramóna képzőművésznek, akik rendkívüli intelligenciával alkalmazkodtak a minden pillanatban változó helyzethez. Meg kell említeni, hogy a különféle témák megismeréséhez és feldolgozásához alkalmi, önkéntes partnereink is voltak: kőbányai lokálpatrióták a polgármestertől a házmesterig, a kertésztől a vendéglősig, és az az idős polgárasszony, aki végigkísérte a programot. A legfontosabb közreműködők azonban a gyerekek voltak, akiktől mi éppen annyit tanultunk, mint ők tőlünk – csak mást.

- Mit tartasz a program legnagyobb erősségének?

Modellezés

A 9–19 éves korú fiatalok bevonásával zajló témahét szinte minden programrészletét kiválóan sikerült megvalósítani. A csoport korosztályi összetétele is jelezte, hogy nem korfüggő az ilyen irányú érdeklődés. Az ad hoc statisztikák még azt is megmutatták, hogy nem feltétlen „jó családokból” érkezett az érdeklődő csoport. Elértük a célunkat: hallatlan kreativitással, aktivitással, tanulási és kalandvággyal vettek részt a „táborozók” a tevékenységekben. A gyerekek sokat tanultak, sok készségük, kompetenciájuk alakult ki vagy fejlődött. Elkezdtünk egy kísérletet, amelyben újabb és újabb emberek kívánnak részt venni. A legnagyobb elismerés az volt, hogy a résztvevők, és a családjuk „megfertőződött” Kőbánya szeretetével. Visszajárnak hozzám. Valami elkezdődött, amit kár volna abbahagyni. Létrejött a tematikához kapcsolódó segédanyag, a szubjektív Kapcsos Könyv, az ő városi tankönyvük. Létrehoztunk egy csoportot, amely szinte biztos, hogy új feladatokat keresve egymáshoz kötődik. Születtek új barátságok, társas kapcsolatok, erősítettük az résztvevők identitást. Emellett elindítottunk egy újabb lehetőséget, hogy mások is kapcsolódjanak.

Megvalósult a vágy: az érdeklődés kiteljesedett a gyerekek körében, akik ma játszottak egy régi világban, amely előrevetítheti jövőjüket.

- Milyen irányban tervezitek az ötlet továbbfejlesztését? Ebben segít-e, és ha igen, hogyan az elismerés?

A tábort érdemes jövőre megismételni. Lehet, hogy teljesen új résztvevők bevonásával, de az is lehet, hogy a régiekkel folytatva.

Az identitás erősítésétől, a Városi Tanterv gondolatától nem tágítok. A 2011–12-es tanévben kísérleti jelleggel becsempésztük a múzeumpedagógiát két óvodába, nagycsoportos gyerekek számára és egy speciális iskolába, ahol értelmileg akadályozott gyermekekkel dolgozunk a témán.

Talán új lendületet vesz a Kőbányai Helytörténeti Múzeum épületének létrejötte, amely helyet biztosít az értékek megőrzéséhez és ápolásához, egy hely, amely őrzi a hely szellemét, a genius locit, amely vigyáz a kőbányaiakra.