Mi történik virágvasárnap?
Program
A Néprajzi Múzeum gyűjteményeiben és Etnológiai Archívumában különleges műtárgyak és ritkán látható archív fényképek őrzik a hagyományos ünnepek, népszokások emlékét.
| Magyar Múzeumok Online |
2012-04-01 09:37 |
Április elsején a Néprajzi Múzeum Virágvasárnapi Vásárán 10-től 18 óráig a húsvéti ünnepkörbe nyerhetünk betekintést. A díszített húsvéti tojások és kézműves vásárfiák nézegetése mellett a Húsvéti Kézműves Műhelyben a múzeumi tojásgyűjtemény mintakincsére építve viaszos tojásírást, aranyozást, karcolást, a tojásokhoz hasonlóan piros alma díszítést, filctojás varrást tartunk, csiptetős papírdíszeket és kiszebabákat készíthetünk. A kézműves programban különleges óceániai ékszerkészítő workshop is szerepel. A gyerekekkel együtt kézimunkázhatunk, játszhatunk, tavaszi népdalokat tanulhatunk és virágokat ültethetünk. Délelőtt kóruskoncertet, napközben a kiállításokban játékos és szakmai tárlatvezetésekre számíthatunk, a délután folyamán a muzeológusokkal együtt rendhagyó virágvasárnapi ismeretterjesztő beszélgetésre és múzeumi tárgyvizsgálatra kerül sor.
Virágvasárnapi kisze és barka
A tavaszi jeles napok közül kiemelkedik a virágvasárnap, amellyel a húsvét előtti nagyböjt kezdődik. A bibliai eseményre utaló egyházi szertartás, a pálmaáldás mintájára nálunk a barkaszentelés vált általánossá. A szentelt barka a virágvasárnapi népszokások fontos kelléke. A virágvasárnapi ünnep különleges néphagyománya a kiszehajtás, amely az északi régióban, a palóc területen volt szokás. A kisze egy szalmával kitömött bábu, amelyet menyecske, vagy ritkán férfi ruhába öltöztettek. A kiszét lányok, fiatalasszonyok, gyerekek énekszóval hordozták végig a falun, hogy végül patakba dobják vagy elégessék. A kiszehajtás a tél, s vele együtt minden rossznak, betegségnek, bajnak látványos, szimbolikus értékű, tárgyban kifejezett elmúlasztása.
Húsvéti tojásvásár, locsolás, sibálás
A tavasz legjelentősebb ünnepe húsvét, a természet megújulásának szakrális tartalommal felruházott, kitüntetett időszaka. Az ünnep másnapjához, húsvét hétfőjéhez sokféle, a fiatalsághoz köthető népszokás kapcsolódik. Egyes helyeken ilyenkor tartották a tojásvásárt, ahol a keresztszülők megajándékozták a gyerekeket tojással, édességgel, játékkal. Ezen a napon jártak a legények locsolni, amiért hímes tojást kaptak a leányoktól cserébe. Másutt nem vízzel öntözték a lányokat, helyette sibáltak, azaz vesszőkorbáccsal csapkodták meg őket, amiért tojást, pálinkát, süteményt, sonkát kaptak. A vesszőkorbács rendszerint fűzfából, nyírfából készült, 3-9 ágból fonva. A gömbölyűre fonottat kígyóshátú sibának nevezték. Régen a leányok szalaggal kötözték fel szeretőjük vesszőjét, aki ezért egész éven át viselte a bálozás költségét. A szlovák nemzetiségű falvakban és a környező helyeken a legutóbbi évtizedekig élő szokás volt.
Húsvéti jabuka, narancs és citrom
Húsvét hétfőjén a bajai bunyevác lányok nemcsak írott tojást, hanem jabukát, azaz almát, de narancsot és citromot is adtak a legényeknek a locsolásért. A tojáshoz hasonlóan e gyümölcsöket is különböző mintákkal díszítették. A virágokból és állatfigurákból álló díszítést ügyes kezű asszonyoktól rendelték meg, akik kormozott viasszal, a tojásoknál alkalmazott írókával, gicával dolgoztak. Sokszor évszámmal, a megrendelő monogramjával és más emlékszöveggel is ellátták a húsvét e különleges ajándékát. A legény a díszes húsvéti emléket az Antal-napi búcsúban vett selyemkendővel vagy papuccsal viszonozta kedvesének. Az alma alapvető szerelmi szimbólum, egyben ősi, az eljegyzést megpecsételő jegyajándék is.
