Milyen egy jó múzeumi füzet?

Palkó kertje

Ma már nemcsak a Szépművészeti Múzeumban, hanem az ország bármely más közgyűjteményében is elképzelhetetlen kiállítás múzeumpedagógiai kiadványok vagy családi füzetek nélkül. Most feltárul a titok: hogyan készül el egy ilyen kötet?!

Cikk küldése

e-mail:

Hogyan érdemes hozzáfogni? Mire érdemes figyelni a tervezés során? Milyen szempontokat kell figyelembe venni a szöveg megírásakor? És egyáltalán: milyen a jó múzeumpedagógiai kiadvány? A válaszok sokfélék, ahány kiállítás, ahány kiadvány, annyi megközelítési mód. Biztos recept nincs, mégis talán hasznosak lehetnek azok a tapasztalatok, amelyeket 2002 óta számos kiadvány készítése közben a Szépművészeti Múzeumban szereztünk.

A kubizmus és a közönség

Példaként kedvencemet, a 2007 végén megrendezett Picasso, Klee, Kandinszkij című kiállítás családi füzetét használom. A kiadványoknak csak arra a csoportjára (nálunk számszerűen mindenképp a legnagyobbra) fókuszálok, amelyek időszaki kiállításokhoz készülnek.

A múzeumpedagógiai kiadványok célja az, hogy az adott kiállítást a maguk sajátos eszközével tegyék befogadhatóbbá a látogatók egy meghatározott csoportja számára. Az első és legfontosabb lépés a kiállított anyaggal és a kiállítás koncepciójával való alapos ismerkedés (miért épp ezek a művek, milyen lesz az installáció, a katalógus?). Nagyon hasznos lehet a kurátorral és a kiállítást szervező személyekkel folytatott beszélgetés. Ideális esetben ez már jó kiindulópont. Persze az sem spórolható meg, hogy legalább részben átnézzük a kiállított anyaghoz kapcsolódó szakirodalmat. Ez nagyon veszélyes pont, itt csábít leginkább, hogy elvesszünk a sokféle érdekes részletben. Ezért van szükség arra, hogy pontosan megfogalmazzuk, mi az, ami igazán fontos, mit szeretnénk megértetni a gyerekekkel a füzet által. Nem érdemes túl sokat markolni, egy-két jól körvonalazott cél elég lehet. A családi füzet nem akarhatja az egész kiállítást minden aspektusával együtt bemutatni, csak egy-egy releváns és érdekes (a korosztályt érdeklő) nézőpontot nyújtani.

Visszatérve a példához, a kiállítás, amelyhez a kiadvány készült, a klasszikus modern irányzatokat, elsősorban a "vadakat" és a kubizmust mutatta be. Nagy nevekkel, fontos, a kubizmus lényegéhez igazán közel vivő, magyar közönség számára kuriózumnak számító művekkel. Gyerekeknek viszont annál nehezebb téma. Ennek ellenére a füzetet kisgyerekes családoknak terveztem, mert sokszor tapasztaltam, hogy a modern művekkel kapcsolatban (maguk a felnőttek is bizonytalanabbak) igazán nagy a tanácstalanság, hogy lekötheti-e a kisebbeket is.

Mit kezdjek Paul Klee műveivel?

A kiállított művek egy svájci magángyűjteményből származtak, ezért a katalógus komoly figyelmet szentelt a gyűjtő házaspár személyiségének és a gyűjtés történetének. Az installáció is ezt az intim légkört kívánta megteremteni, kicsi, polgári szobabelsőket idéző terekkel és a megszokottnál kissé alacsonyabbra akasztott képekkel.

A családi füzet koncepciója is a gyűjtésre helyezte a hangsúlyt: Mi tetszik és mi nem? Milyen képeket vennék és mennyit? Hogyan helyezném el otthon a szobám falán? Milyen keretet választanék a képekhez? Csupa banális és mindenki számára érthető kérdés, amelyből remek játék kerekedett - gyereknek, felnőttnek egyaránt. Közben feladatokba rejtve, kevéssé verbalizálva, inkább vizuális információként megjelentek a stílusirányzatok legfontosabb jellemzői is. Egyetlen kérdés várt még megoldásra, mit kezdjek a kiállításon belül is külön egységet alkotó, számomra különösen fontos Paul Klee-művekkel.

A legnehezebb mégis a füzet formába öntése volt: a lapokat hajtogatva 3 kis szobasarok alakult ki az oldalakból, ezeket dekorálták a gyerekek a perforált mellékletből az általuk válogatott és "keretezett" képekkel, mintegy saját magánygyűjteményt létrehozva ezzel. A rendhagyó megoldás miatt elengedhetetlen volt egy pontos makett készítése, de ez akkor is hasznos lehet, ha csak egy irkafűzött füzetben szeretnénk pontosan látni, melyik oldalra mi kerül.

Amin tilos spórolni: a látvány

Turny Zoltán grafikus segített abban, hogy a fenti ötletből megvalósítható kiadvány legyen. Több közös munka tapasztalata, hogy a grafikus rengeteget tehet hozzá a végeredményhez, hiszen itt az információkat elsősorban nem verbálisan, hanem vizuálisan szeretnénk közölni. Nagy a csábítás, hogy látványos, öncélú megoldások szülessenek. Csak olyasmit érdemes használni, ami a dolog pedagógiai célja szempontjából indokolt.

Képekre írt történet

Míg a grafikus és a nyomda azt próbálgatta, hány grammos papírból hajtogathatók még a lapok, én a legkisebbek kedvéért mesét írtam a Klee-képek alapján. A történet a képek primer látványából indult ki, de figyelembe vette Klee művészi törekvéseit és a művek címét is. A Palkó kertje című mesét családi napokon a képek előtt felolvastuk a gyerekeknek, és a felnőttektől is sok pozitív visszajelzést kaptunk. Mindez azért fontos, mert a Szépművészeti Múzeumban készülő családi füzetek többsége nem koncepcionális, hanem gyakorlati okokból otthoni használatra szánt, így nagyon keveset tudunk arról, hogy a családok mennyire tartják hasznosnak: csak megveszik, vagy használják is őket. Az otthoni használat pozitívuma, hogy a múzeumi élményt kiterjeszti a múzeumon kívülre, a múzeumlátogatás utánra is, hogy a visszaemlékezés és felidézés révén még maradandóbbá tegye azt.

De még ennél is mehetünk tovább. A jó családi füzet minta arra, hogyan érdemes a műalkotásokhoz közelíteni. Megmutatja, hogyan célszerű válogatni, milyen kérdések felvetése segít abban, hogy közelebb kerüljünk a művekhez. Így a múzeumpedagógiai kiadványok legfőbb célja, hogy példájuk alapján a látogatók egy másik kiállításban segítség nélkül is tudjanak majd mit kezdeni az ott látható alkotásokkal.